Közlekedés

Vasúti közlekedés

A vasút kötöttpályás közlekedési rendszer, amelynek az elemei a vasúti pálya és a köré épülő vasúti infrastruktúra, illetve a többnyire vonatban közlekedő vasúti járművek. A vonat vontatását tönnyire mozdony végzi. A vasúti infrastruktúra hálózatba rendeződik, amelynek csomópontjaiként a vasútállomások és pályaudvarok szolgálnak. A vasút egyaránt alkalmas személy- és teherszállításra. A vasúti közlekedés a többi közlekedési módhoz képest elsősorban ott versenyképes, ahol sok embert vagy árut kell nagy távolságra szállítani, vagy egy sűrű hálózatban kell hatékonyan áru- vagy személyszállítási feladatokat (tömegközlekedés) megoldani. Az acélsínen gördülő acélkerekeknek köszönhetően a vasúti kocsik gördülési ellenállása viszonylag kicsi (8-szor kisebb, mint a gumi-aszfalt kapcsolat esetén), és a légellenállás a vonatszerelvény kialakítása miatt nem jelentős, ezért a vontatás költsége alacsony. Előnye a rendszeres és tömeges személy-, illetve áruszállításban bontakozik ki. A vasúti rendszer kiépítésének viszont magas a költsége, illetve pályához kötöttsége kevésbé rugalmas kiszolgálást tesz lehetővé a szinte mindenütt jelenlévő közútnál. Manapság ott, ahol kisebb mennyiségeket kell gyorsan célba juttatni, valamint nagy az emelkedő (lejtő) mértéke a vasút háttérbe szorult, szerepét a közúti illetve a légi közlekedés vette át.

A vasúti pályahálózatok kiterjedése, fekvése Magyarország közforgalmú vasúti pályahálózata A vasúti pályahálózatok a közlekedési infrastruktúra rendszerének fontos részét képezik – a világ vasútvonalainak hossza meghaladja az egymillió kilométert. A fővonalak a nagyobb városokat kötik össze. Ezeken jelentős teher- és személyforgalom bonyolítható le, építésükkör országos jelentőségük miatt elsőrangú vasútnak neveztek. A hálózatnak ezt a részét leágazó mellékvonalak egészítik ki, amelyeket másodrangú vagy helyi érdekű vasútként építettek. Azokon a helyeken, ahol domborzati vagy településszerkezeti adottságok a normál vasúthálózat kiterjesztését nem tették lehetővé, keskeny nyomtávolságú, harmadrangú vasutakat építettek. Míg a fő- és mellékvonalak gyakran egységes vasúti hálózatot alkotnak, a keskeny nyomközű vasutak, amelyeket ma a köznyelv kisvasútnak nevez, soha nem alkottak összefüggő hálózatot. Az iparvágányok olyan összekötő- vagy csatlakozó pályák, amelyek az ipari nagyfogyasztókat kapcsolják be a közforgalmú hálózatba. Lehetnek egyaránt a vasúttársaság vagy az érintett üzem tulajdonában. A településszerkezet és a gazdasági szerkezet változásával a vasúti hálózat elemeinek funkciója is megváltozhat. Ezt tükrözi, hogy Németországban, Franciaországban megkezdődött olyan regionális vasúti hálózatok elválasztása az országos hálózattól, amelyek regionális vasútként ésszerűbben működtethetők. Különleges földrajzi-domborzati viszonyok között speciális vasutak jöttek létre. Nagy szintkülönbségek legyőzésére pedig a különleges vasutak (fogaskerekű, sikló, libegő) és más kötöttpályás eszközök (például sífelvonók) alkalmasak. A vasút más közlekedési alágazatokkal szembeni versenyelőnye elsősorban a transzkontinentális, nagy távolságú áruszállításban, és a nagy sűrűségű, nagyvárosok közötti rövid- és középtávú személyszállításban jelenik meg. Az Egyesült Államokban és a Független Államok Közösségében ezért a teherszállításnak van nagyobb jelentősége, az Európai Unió országaiban és Japánban pedig a személyszállításnak. A 19. században a vasút jelentősen megkönnyítette a közigazgatás szervezését, a nemzeti piacok és nyilvánosság kialakulását és a hadviselést, ezért az egymással rivalizáló európai államok a részben átjárhatatlan nemzeti rendszerekre törekedtek. Az Európai Unió törekvése, hogy a nemzeti fővonalakat kölcsönösen átjárhatóvá tegye, és így az európai Egységes Piacot is az észak-amerikaihoz hasonló fejlettségű, transzeurópai vasúti hálózat kösse össze. A városi vasutak esetében, különösen a nagyvárosokban a kötöttpályás közlekedés versenyképességét növeli a kapacitások tervezhetősége. A városokban a 19. század óta jelen vannak a közúti vasutak, amelyek kiegészítik a közúthálózatot (például villamos), illetve a földalatti vasutak (Magyarországon a metró). A nagyvárosok és elővárosaik között az elővárosi vasutak olyan ingavonatokat közlekednek, amelyek nagy rendszerességgel szállítanak utasokat a lakó- és munkahelyük között. Magyarországon ilyen elővárosi vasút a nem összefüggő hálózatot alkotó budapesti Budapesti HÉV, de több MÁV vonal is bonyolít le elővárosi forgalmat.