
Drosera, Harmatfű.
A
harmatfűvirágúak rendje - Droserales.
Az egész Földön elterjedt,
tápanyagszegény talajokon élő
növények. Fajaik száma 90. Virágaik
aprók, hímnősek, öttagúak. Termésük
tok, sok apró maggal. Közös
tulajdonságuk, hogy fotoszintézisüket
rovaremésztő táplálkozásmóddal
egészítik ki. Az egyes nemzetségek
levelei változatosan specializálódtak
erre a feladatra. A rend egyetlen
családja a harmatfűfélék (Droseraceae).
A harmatfű (Drosera)
nemzetség
tagjainak levélfelszínén ragadós
váladékot képező mirigyszőrök (tentaculum)
találhatók. Európában három fajuk él.
Elsősorban lápok jellemző növényei.
Hazai tőzegmohalápjaink védett
rovarfogó növénye a kereklevelű
harmatfű (D. rotundifolia). A
harmatfüvekétől eltérően működik a
Vénusz légycsapó (Dionaea muscipula)
rovarcsapdája. Ingerlékeny
csapóleveleinek lemeze a főér mentén -
alkalmas pillanatban - összecsukódik.
Talán az egyik legkönnyebben tartható
húsevő növény. Kiállításokon szinte
mindig, de alkalom adtán
virágboltokban is előfordul. Élőhelyét
pontosan nem lehet behatárolni, szinte
az egész világon elterjedt, hazánkban
mindössze 2 faj honos (a beregi és
csarodai lápok, fokozottan védett
növénye a Drosera rotundifolia). A
világon mindenütt kipusztulóban lévő,
védett növény.
Magyar nevét a levelek végén álló
mirigyszőrökről kapta, amelyek végén
állandóan "harmatcsepp" csillog.
Tartása nagyon egyszerű, viszonylag
igénytelennek mondható, társaihoz
képest, a legideálisabb rovarfogó
növény a kezdők számára. A
kereskedelemben gyakran kaphatóak
lombikokba zárt, apró harmatfüvek.
Ezeket un. "mikoroszaporításos"
módszerrel állítják elő, és bár az
üvegben jól mutatnak, a tápzselé
felélésével szinte mindig meghalnak,
cserépbeültetésük gyakorlatilag
esélytelen (akárcsak a Vénusz
légycsapó esetében). Az üveges
változat kb. 2 évet tud élni, a
cserepes változat pedig elburjánzik,
ha megkapja a szükségleteit, akkor
szinte kipusztíthatatlan! |







 |