első, a meleg levegőt mint felhajtóerőt használó és embereket (azaz komolyabb terhelést) hordozó légballon már 1781. november 21-én a levegőbe emelkedett Párizsban.
Az eszközt ezután számos ország hadvezetése alkalmazta. Ekkoriban elsősorban még a felderítés volt a legfontosabb feladata, hiszen a megfelelő távcsővel felszerelt tiszt értékes információkkal szolgálhatott a vezérkar vagy akár egy adott alakulat parancsnoksága számára.
Ez a feladat talán az első világháborúban vált igazán ismertté, ahol az állóháborúvá merevedett nyugati fronton mindkét oldal aktívan használta a levegőnél könnyebb gázokkal feltöltött ballonokat, elsősorban a tüzérség tűzvezetésének pontosítására. A háború későbbi szakaszában mind az antant-, mind a tengelyhatalmak légierejének egyik fontos és állandó feladatává vált a megfigyelő léggömbök levadászása, illetve megvédelmezése.
A második világháború egyik ismert szereplője volt a légvédelmi léggömbzár: a normandiai partraszállásról készült képek többségébe bele-bele-lóg jó néhány ezüstszürke, hurka alakú forma.
S nem szabad elfeledkezni a merev testű léghajózás mérföldkövéről, a zeppelinekről. A Magyarország felett is megfordult ezüstszivarok Davis Schwarz tervein és Ferdinánd von Zeppelin fejlesztésein alapultak. A Delag (Deutsche Luft-schiffahrts ÁG) által üzemeltetett, személy- és teherszállításra használt léghajókat Németország aktív katonai szolgálatra vonultatta be az első világháborúban. A felderítés mellett bombázóbevetéseket is végrehajtottak, emlékezetesek a brit szigetek elleni támadások, amelyeknek a megerősödött légvédelem vetett véget.
A háború után, a 20-as és 30-as években a zeppelinek reneszánsza jött el: a felfelé ívelő pályának az LZ 129 Hindenburg léghajó 1937. május 6-án, a New Jersey-beli Lakehurst haditengerészeti légi támaszponton történt tragédiája vetett végett. Az amerikai embargó miatt ekkorra a zeppelineket a semleges hélium helyett a roppant gyúlékony hidrogénnel voltak kénytelenek feltölteni. Ez a gáz gyulladt meg lehorgonyzás közben, a léghajó katasztrófáját okozva: a fedélzeten tartózkodó 36 utasból 12, míg a 61 fős személyzetből 22 ember halt meg, a földön pedig az amerikai haditengerészet egy tagja szenvedett halálos sérüléseket a lehulló roncsdaraboktól.
Tardos János cikkébőlA mozgóképhez nem tartozik hang, némafilmként készült tudósítás, amely rövid áttekintést nyújt a Hindenburg léghajó "pályájáról" - a kezdetektől a katasztrófáig...
Eredeti megrázó felvétel Hindenburg New York-i a katasztrófájáról, amelyet a rendkívül gyúlékony töltőgáz idézett elő. A számos áldozat elrettentette az embereket a léghajózástól. Így hosszú évtizedekre mellékvágányra került az "úszó szivarok" fejlesztése.
Ha nem tudja lejátszani a böngészője a filmrészletet, kattintson ide!
