A Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) története

    A kisvasút építésének története az első világháborúig vezethető vissza. A kétharmad részétől megfosztott ország elveszítette a Kárpátok hatalmas erdőségeit, bányavidékeit, így növelni kellett a megmaradt területeken a fakitermelést. Ennek elősegítésére épült meg a Szinva-patak festői szépségű völgyének kisvasútja.

    Az első fával rakott szerelvény 1920-ban indult el a ma 14 km hosszú Miskolc – Lillafüred – Garadna fővonalon. A ma már csak Mahócáig üzemelő 13 kilométeres szárnyvonal 1947-ig épült meg. A faanyag mellett a Diósgyőri Vasgyár számára szenet és dolomitot szállítottak a kisvasúton. Lillafüred turisztikai fejlődése és a Palota Szálló 1930-as megnyitása meghozta a személyforgalom fellendülését is. Ennek színvonalassá tételére szerezték be 1929-ben a kisvasút motorszerelvényét, mely ma a budapesti Gyermekvasúton közlekedik. A legforgalmasabb időszak az 1950-es évek voltak, amikor a kisvonatok évi 300.000 utast és 1,5 millió tonna árut szállítottak. A kisvasút hanyatlása a teherforgalom fokozatos közútra terelésével a ’60-as években vette kezdetét. Az utolsó tehervonat 1989-ben zakatolt végig a pályán, így azóta a kisvasút kizárólagos feladata a turizmus szolgálata.

    A Lillafüredi Állami Erdei Vasutat (LÁEV) méltán nevezhetjük az ország egyik legérdekesebb vonalvezetésű kisvasútjának. A vonal előbb városi szakaszon, Diósgyőr házai között kanyarog, majd Papírgyár állomás előtt betér az erdőbe. Lillafüred állomás előtt és után két alagút tagolja a pályát, majd a Hámori-tó melletti hegyoldalban és a Garadna-patak mentén halad a végállomásig. A pálya hegyvidéki jellege több viadukt építését is szükségessé tette.

    A kisvasút vontatójármű-parkjának gerincét az Mk48-as típusú mozdonyok alkotják, melyekből 4 db üzemel a diósgyőri fűtőháznál. Itt található hazánk egyetlen üzemképes szerkocsis kisvasúti gőzmozdonya, mely 1999-es felújítását követően alkalmanként ismét közlekedik. Az utóbbi években végbevitt légfékesítési program keretében valamennyi személykocsit, a gőzmozdonyt, és a mahócai vonatok továbbítására használt két C-50-es mozdonyt légfékkel szereltek fel. Ez utóbbiak a típus első légfékes példányai. 2004 nyarán érkezett Miskolcra a szerencsi cukorgyár B-26-os típusú dízelmozdonya, mely az utolsó darab típusából. A személykocsik szinte mindegyike muzeális érték, közel valamennyi a megnyitás idejéből származik.

    A kisvasút és környéke színes kínálattal várja az idelátogatókat. A Dorottya utcai végállomás közelében megtekinthetjük a Nagy Lajos korabeli Diósgyőri Várat, vagy a nemrég megnyílt Papírgyári Múzeumot, majd a kisvonattal Lillafüredre érkezve az itt található barlangokat, vagy a Herman Ottó Emlékházat. A Hámori-tavon csónakázva megcsodálhatjuk a környéket szimbolizáló Palota Szálló impozáns épületét. A felsőhámori Kohászati Múzeum és az újmassai Őskohó a borsodi kohászat hajdanvolt dicsőségét hirdeti. Közép-Garadna megálló mellett érdemes betérni a Lillafüredi Pisztrángtelepre, ahol többek között az Erdei Halsütöde kínálja finomságait. Garadnán az Erdészeti Gyűjtemény és a Pisztráng Tanösvény, míg a mahócai vonal mentén a Varbói Tanösvény várja az érdeklődőket.