Kezdőoldalra
deutsch

447,401 pályaszámú, Lilla nevű gőzmozdony

    A LÁEV Lilla nevű nosztalgiagőzöse a szovjet-finn tervek alapján gyártott PT-4 típusú mozdonycsalád tagja. Az alapvetően a néhai Szovjetunió kisvasútjai számára gyártott összesen kb. 5100 darab mozdony Magyarországon kívül az egykori Csehszlovákia, Finnország, Kína, Lengyelország és a Szovjetunió mozdonygyáraiban készült 1941 és ’87 között. Nem túl kedvező üzemgazdasági mutatói ellenére a PT-4 vélhetően a világon valaha is gyártott keskeny nyomtávolságú gőzmozdonyok legnépesebb típusa.

    A budapesti MÁVAG gyár 1950 és ’55 között 240 darab mozdonyt készített, 6 db kivételével valamennyit szovjet megrendelésre. A magyar gyártású mozdonyok a Kv-4 típusjelzést kapták. A Magyarországon maradt mozdonyokból négyet Komlón, egyet Bodajkon, egyet pedig Lillafüreden állítottak forgalomba. Hazánkhoz hasonlóan valamennyi, a mozdonyokat gyártó ország kisvasútjain is közlekedtek, ill. közlekednek példányok e típusból. A jelenleg legközelebb fellelhető hasonló mozdonyok egyike a felvidéki Liptóújváron, a másik pedig Ukrajnában, a Kárpátaljához közeli Wygoda-n található.

    A lillafüredi Kv-4-es gőzös 1954-ben készült Budapesten. A LÁEV-nél rendszeresen továbbított teher-, és személyvonatokat általában Miskolc és Garadna között, de megfordult a kisvasút parasznyai szárnyvonalán is. Rendszeres használata 1972-ben ért véget, majd a Diósgyőr-majláthi telephelyen műszaki emlékként kiállítva őrizték meg. A hosszú évtizedekig tartó egy helyben állás után 1999-ben újították fel, hogy alkalmanként nosztalgiavonatokkal közlekedhessen. A mozdony 2006 tavaszán történt karbantartása során – a magyar erdei vasutak gőzmozdonyai közül elsőként – légfékes fékezőrendszert kapott. A LÁEV Lilla névre keresztelt gőzöse az utolsó példány valamennyi Kv-4 típusú (azaz Magyarországon gyártott PT-4-es) mozdonyból.

Tóth Zsolt honlapja nyomán


Mk48-as dízelmozdonyok (D02-501, 506, 508, 510, 2021)

    Az 1950-es évek végén a C-50-es mozdonyok teljesítménye a nagyobb forgalmú kisvasutakon már nem minden esetben volt elegendő a vontatási feladatok ellátására. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár már több motorkocsit is készített kisvasúti forgalomra, így némi tapasztalattal foghattak hozzá egy új keskeny nyomközű mozdonytípus kifejlesztéséhez. Az új járműhöz az 1959-ben megjelent MÁV M28 sorozatú könnyű tolatómozdonyt vették alapul. A leendő mozdony így több, más járműveknél már használt és bevált elem (motor, forgóvázak) felhasználásával állt össze. A gyártás 1958-ban kezdődött a mechanikus változattal, majd 1960-ban folytatódott a hidromechanikus változattal. A győri gyár 1961-ig összesen ötvenkét darab (12 db mechanikus és 40 db hidromechanikus) Mk48-ast gyártott a hazai kisvasutak részére, de ezenkívül a néhai Csehszlovákiába is szállítottak tíz darabot a típusból.

    A mozdonyokat eleinte szinte kizárólag MÁV kezelésű kisvasutakon használták, majd ezek fokozatos csökkenésével egyre nagyobb számban kerültek erdei vasutakhoz is. A mechanikus változat (Mk48 1000 sor.) nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így ezeket a gépeket viszonylag hamar kivonták a forgalomból. Mára csak az Mk48 1005-ös maradt fent üzemképesen, a Csömödéri ÁEV-nél. A hidraulikus változatból (Mk48 2000 sor.) azonban még ma is számos példány közlekedik Magyarországon és egy-két darab a Felvidéken is.

    A LÁEV vonalain több Mk48-as közlekedett az idők folyamán. Hosszabb-rövidebb ideig megfordult itt néhány a mechanikus változatból is (M492 001, 002, Mk48 1003 D02-503 pályaszámon, Mk48 1001 D02-504 pályaszámon, Mk48 008 D02-505 pályaszámon), de igazán csak a hidraulikus mozdonyok honosodtak meg Miskolcon. Ezek közül ma is négy darab alkotja a kisvasút aktív vontatójármű parkját. Elsőként a D02-508-as (ex. M-8) érkezett a vasútra, mely eredetileg is a LÁEV számára készült 1961-ben. Ezt követte a D02-506-os (ex. Mk48 2010) és a D02-510-es (ex. Mk48 2011) 1977-ben Sárospatakról, majd a D02-501-es (ex. Mk48 2027) 1981-ben Nyíregyházáról. A LÁEV „legújabb” Mk48-asa (Mk48 2021) 2007-ben érkezett Kecskemétről, de ez egyelőre üzemképtelen állapotban várja feltámadását egy miskolci járműjavító telephelyén.

részben Tóth Zsolt honlapja nyomán


C-50-es dízelmozdonyok (C02-407, 408)

    A C-50-es típust a második világháború után helyreállított, ill. újonnan épített kisvasutak vonóerő problémáinak megoldására fejlesztették ki a MÁV Északi Főműhelyében 1952-ben. A ma már alapvetően az erdei vasutakon jellemző mozdonyokat akkor elsősorban a MÁV Gazdasági Vasutak részére gyártották 760 mm nyomtávolsággal, de később nagy számban készültek iparvasutak és erdei vasutak számára is 600, 1000 mm-es nyomtávval. A típus sikerét jelzi, hogy koreai megrendelésre is szállítottak 20 darabot. A gépek jól beváltak a gyakorlatban. Egyszerű és megbízható szerkezetüknél fogva a kisvasutakra jellemző gyenge karbantartási színvonal mellett is kifogástalanul teljesítik feladatukat, immár több, mint 50 éve.

    A LÁEV-nél több C-50-es is közlekedett az 1950-es évektől kezdődően, majd a nagyobb teljesítményű Mk48-asok megjelenésével és a teherforgalom visszaesésével számuk fokozatosan csökkent. A ’90-es évek végére már csak a C02-407-es pályaszámú mozdony üzemelt a LÁEV-nél, pályafenntartási használatban. A C02-408-as 2004 júliusában érkezett Miskolcra Dunaújvárosból. A ’60-as években a dunaújvárosi kisvasúton közlekedett jármű évtizedekig a Dunai Vasmű parkjában volt kiállítva. A mozdonyt 2005 végén a BoBo Kft. újította fel, hogy társával, a C02-407-essel együtt a mahócai szárnyvonal vonatait, ill. télen a fővonali személyvonatokat továbbíthassa.

    A LÁEV C-50-eseinek különlegessége, hogy a típusból elsőként ezeket szerelték fel légfékberendezéssel. Az elsőként korszerűsített mozdony a 407-es volt, 2004-ben.

részben Tóth Zsolt honlapja nyomán


C02-203 pályaszámú, B-26-os dízelmozdony

    A B-26-os a hazai kisvasúti dízelmozdonyok legkisebb teljesítményű típusai közé tartozik. A Gazdasági Vasutak Igazgatósága (GVI) 1948-ban tervpályázatot írt ki „760 – 600 mm nyomtávú, 40 – 20 km/h maximális sebességű” mozdonyokra. A budapesti Roessemann – Harmatta Gép és Csőgyár Rt. (később Szállítóberendezések Gyára) a B-26-os típusú mozdonyaival pályázott és nyert. A mechanikus erőátvitelű, kis, kéttengelyes, csatlórudas hajtású mozdonyt a korabeli sajtó szerint nagy sikerrel mutatták be 1951. márciusában a lipcsei, majd májusban a prágai nemzetközi vásáron. A típusból közel 100 darab épült 600 és 760 mm nyomtávolsággal.

    A gazdasági vasutak (GV) számára ebből a típusból 14 darabot adtak át. A mozdonyok kis tömegük és gyenge teljesítményük miatt azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így fokozatosan kisebb ipari üzemek vasútjaira kerültek, vagy selejtezték őket.

    A LÁEV-hez került B-26-os a típus utolsó példánya, ami növeli eszmei értékét. A mozdony a Szerencsi Cukorgyár 760 mm nyomtávolságú iparvasútján dolgozott 1972-ig, a gyári kisvasúthálózat megszüntetéséig. Ezután több, mint három évtizedig a gyár udvarán egy csille társaságában várta sorsa jobbra fordulását. Miskolcra 2004. augusztus 30-án érkezett a LÁEV járműparkjának színesítése céljából. Felújítását a BoBo Kft. végezte el 2006 tavaszán.

Tóth Zsolt honlapja nyomán

Fotók: Jakóts Ádám, Tóth Zsolt, archív

[Lilla-napi vonatozás 2008]  [Lilla-napi vonatozás 2007]  [Északerdő Zrt.]  [T-Mobile]  [www.laev.hu]

© Jakóts Ádám, 2006, 2007, 2008
A német fordítást ellenőrizte: Dr. Caroline Hölscher