|
- Ezoteric, Occult
-
A
Teremtésről:
-Az ember eredete-
A
Mágiáról
Szimbólumokról
és azok jelentéseiről:
-A
Szvasztika-
-A
Dávid Csillag-
- A Pentagramma
-
A
Teremtésről
Képzeld
el, hogy nem létezik semmi, és ezt szó szerint.
Ez azt jelenti, hogy még a semmi sem létezik. A
„semmit” nem lehet elképzelni,
már csak azért is, mert ha valamiről
beszélünk, az azt jelenti, hogy az a
valami létezik, márpedig mi most
a „semmiről” beszélünk, tehát az
létezik, mert
beszélünk róla. Ebből az lesz hogy az
igazi „semmi” amit mi el szeretnénk
képzelni nem létezik, tehát valaminek lennie kell,
olyan nincsen hogy „semmi”.
Ez a
kényszer, hogy a „semmi” már eleve nem
létezhet, hozza magával
azt a tényt, hogy valaminek léteznie kell. Ez a valami
egyes egyedül van
nincsen idő, sem tér csak ez a valami egyedül, ami
még a saját létezéséről sem
tud, mivel hogy nincsen mihez viszonyítania magát, mert
egyedül van. Tehát
nincsen tudata, nem helyezkedik el sehol, mivel hogy a tér
és idő még nem
létezik. A tér és idő csak akkor létezhet,
ha van legalább két dolog, amit
egymáshoz lehet viszonyítani. Ha van két dolog,
akkor van közöttük távolság,
tehát van tér, és ha a két dolog
közötti távolság állandóan
változik, akkor van
mozgás, ami által létrejön az idő.
Tehát,
ez a „valami” ami eddig egedül volt, ahhoz hogy a
tudatához ébredjen, meg kellet teremtenie a saját
tükörképét, a saját
képmását
önmagáról és önmagából,
és most már van mihez viszonyítania magát,
tudja, hogy
létezik. Így jött létre a kozmikus tudat.
Ez
az egész folyamat spontán és
törvényszerű, meg kellet
történnie, mivel hogy a semmi nem létezik, nem
létezhet.
Eljutottunk,
oda hogy van már tér és idő, meg ami ebben
létezik,
az „én” tudat, más szóval az
„ego”.
Ábrázoljuk ezt a
„valamit” pontnak. Ugyanígy a
tükörképét is.
Tehát van két pontunk, ami állandóan
változtatja a távolságot egymás
között oda
és vissza, megállás nélkül
rendszeresen. Nevezzük ezt a periodikus mozgást
rezgésnek, amit így ábrázolhatunk:
Tehát a mi pontunk úgy ébredt
tudatához, hogy létre hozta a saját
képmását. A két pontnak
különböznie kell
valamiben egymástól. Ha nem így lenne, és a
két pont egyforma lenne akkor az
egyik, megszűnne létezni,
mivel hogy két egyforma pont egynek számit a mi
esetünkben. Ez a különbség a két
pont között két féle
képen jön létre:
1. A két
pont közötti távolság állandó
és periodikus
változásával.
2. Az egyik pont
a másik negatív tükörképe.
Így jött, vagy helyesebben így
jön létre minden, ami
létezik, mivel hogy ez nem valamikor a múltban
zajlott le, hanem ez egy
állandó
folyamat, nincsen sem eleje sem vége.
Ez által a
folyamat által jön létre az első
lépésben az elsődleges tudatos energia, a
„valami” a
„semmiből”.
Mivel fentebb már
leszögeztük hogy a „semmi” nem létezik,
akkor kénytelenek vagyunk elfogadni azt
a tényt, hogy
„valami” mindig is volt és lesz is.
Nevezzük ezt
az
öntudatánál lévő elsődleges energiát
ISTENNEK, aki, ahhoz hogy fejlessze és
fenntartsa tudatosságát, létre hozta a
saját
tükörképét, az EMBERT (ADAM KADMON),
akinek,
ahhoz hogy fejlődhessen az
„én” tudata, meg van adva, hogy több legyen
belőle, így vagyunk egy páran
ezen a földön, ugyanis a
szeméjségünk csak úgy fejlődhet,
vagy egyáltalán létezhet, ha van kihez
viszonyítanunk magunkat. Ha
csak egy
ember létezne annak nem lenne semmi értelme,
ugyanúgy mint
annak a „pontnak”
aminek ha nincsen mihez viszonyítania magát nem tudja
magáról hogy létezik.
Ez a genezis, a teremtés
leírása, amit egy szimbólumként lehet
ábrázolni: Yin és Yang. Ebben az
egyszerű
szimbólumban megvan minden, amiről
eddig beszéltünk:
1- A két
pont és a közöttük lévő
különbség, a pozitív
(+) és negatív (-).
2- A
hullámgörbe ami a két pont közötti
állandó és
periodikus távolság változást
ábrázolja vagy egyáltalán az
állandó változást
ami előidézi hogy a "pont" tudatánál legyen.
Tehát
a teremtés kulcsa a mozgásban és a
dualitásban (kettőségben), az ellentétek
létezésében rejlik.
Ez a dualitás kitükröződik
mindenben ami létezik,
az anyagi és a szellemi világban egyaránt,
férfi-nő,
hideg-meleg,
fény-sötétség,
egészen a szubatomikus világban lévő
pozitív és negatív részecskékig.
Valójában
a teremtés folyamata úgy zajlik, hogy a két pont
egyszerre létezik, és öröktől fogva,
ami ugyancsak
illúzió. Mert úgysem lehet megalapítani,
hogy melyik pont volt előszór. Nem de?
De ezt nem is kell,
mert igazából csak egy pont van. Ugyanaz a pont
váltogatja magát, ide-oda.
Mikor ott van akkor itt
nincsen, és mikor itt van akkor nincsen ott, viszont ezt olyan
gyorsan teszi,
hogy illuzórikusan kettőnek tűnik,
holott csak egyetlen pontnak az IDÖ és térbeli
eltolódásáról van szó,
ami periodikus
váltogatás, frekvencia. Tulajdonképpen, még
ez az egy pont sem létezik, ez is illúzió,
az idő illúziója. Az IDÖ, az
egyetlen, ami létezik.
A teremtés egy pont, kívülről
nézve, akármennyire is közelítesz
hozzá kívülről szemlélve mindig
végtelenül
kicsi pont marad, viszont, mikor benne vagy
a pontban, azaz a teremtés része vagy, akkor a
fordítottja
érvényes, azaz, kifelé nézve
végtelen nagynak tűnik a teremtés. Hogyan
lehetséges ez? Látod kívülről,
csak akármennyire is közelítesz
hozzá, mindig ugyanakkora marad, nem tudsz bele
„mászni”, mert nem vagy
a része. Viszont ha annak a
teremtésnek a része vagy, úgymond benne vagy
és kifelé nézel, akkor soha
nem látod meg ama teremtés végét,
perifériáját, végtelennek látod,
másképp mondva kilépni nem tudsz belőle.
Hogy miként nézed meg
kívülről a teremtést: ezt a teremtő úgy oldja
meg hogy önmagán belül teremti
magát
több példányban... "a
tükörképére teremtet minket", és ezek a
példányok látják egymást,
azaz egymást a
teremtésen belül... mi vagyunk Ö, és mindez
őbenne.
Csakis
magunkat szemlélve látjuk meg öt. Ö meg
mirajtunk keresztül látja meg magát, úgy,
hogy mi egymást „nézzük”.
-Maa Heru-
>>> Tartalom
>>>
-Az ember eredete-
"Az emberi faj
rejtélyes eredete" c. könyv olyan
bizonyítékokat tár elénk, amelyek
alátámasztják azt,
hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem
helyes.
|
Az emberi faj rejtélyes eredete című könyv 1997
novemberében jelent meg magyar
nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer
került kiadásra. Ebben az időben Michael A.
Cremo nyilvános előadásokon, egy vitafórumon,
televízió- és rádióműsorokban,
valamint a
sajtó képviselői számára adott
interjúkban mutatta be kutatómunkája
eredményét.
Michael A. Cremo ismeretterjesztő előadása
könyvének anyagából : |
|
" Nagy tisztelettel adózom Charles Darwin és
korai követői előtt, hiszen hasonló helyzetben voltak, mint
amilyenben én vagyok most, és azt hiszem, nagyon nagy
bátorságra volt szükségük, hogy
megtegyék azt, amit tettek.
A darwinizmus alapvető tétele az, hogy a
hozzánk hasonló emberi lények primitívebb
elődökből fejlődtek ki. Először a mai majmok és
emberszabású majmok ősei léteztek, utána az
ember elődei, a majomemberek illetve ősemberek, végül pedig
a hozzánk hasonló emberi lények. Az emberi faj
eredetével kapcsolatos kérdésekre azonban
másféle válaszok is vannak. Amikor az emberek a
darwini elmélettel szembenálló
véleményeket hallanak, általában azt
gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából
származnak.
Engem az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt
éven keresztül tanulmányoztam India ősi
írásait. Ezek az ősi szanszkrit írások
többek között arról számolnak be, hogy a
hozzánk hasonló emberi lények
rendkívül hosszú időn keresztül éltek
együtt majomemberszerű élőlényekkel. Más
szóval, a majomemberek elképzelése nem egy
új dolog - ezek az ősi írások is hasonló
élőlényekről beszélnek. Nagyon érdekesnek
találtam ezt, s azon tűnődtem, vajon létezik-e
valamiféle kézzelfogható bizonyíték,
amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben persze felvetődhet az, hogy megfelelő dolog-e
tudományos kutatómunkát végezni ősi
könyvekből származó elgondolások
alapján. De ha szigorúan tudományos
szempontból nézzük, teljesen mindegy, honnan
származik egy elképzelés: jöhet a
saját elménkből, egy ősi könyvből, egy
barátunktól - a lényeg az, hogy van-e olyan
bizonyíték, amely alátámasztja az
elméletet. Nyolc éven keresztül teljes körű
régészettörténeti kutatómunkát
végeztem.
Általában azt halljuk, hogy az
összes valaha felfedezett bizonyíték az emberi
evolúció bevett elméletét támasztja
alá. Az alaptörténet úgy szól, hogy
körülbelül kétmilliárd éve
kezdődött el az élet a bolygón, s úgy
ötvenmillió éve jelentek meg a legelső majmok
és emberszabású majmok. Mintegy 4-5 millió
évvel ezelőtt jelentek meg az első ősemberek, az
Australopithecusok, körülbelül száz- vagy
kétszázezer évvel ezelőtt pedig a legelső modern
típusú emberi lények. És
általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett
bizonyíték ezt a bevett forgatókönyvet
támasztja alá.
Nyolcéves kutatómunkám alatt azonban arra a
felfedezésre jutottam, hogy az utóbbi
százötven évben a régészek és
az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan
bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt
támasztják alá, hogy e hosszú idő szinte
teljes tartamán keresztül olyan emberi lények,
amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón.
Ezeket a leleteket szakavatott régészek,
geológusok és paleontológusok fedezték fel,
tudományos folyóiratokban számoltak be
róluk, és tudományos konferenciákon
vitatták meg őket. De azt találjuk, hogy e leletanyag
teljes egészében hiányzik a mai
kézikönyvekből. Miért van ez? Erről a Tiltott
régészet című könyvemben beszélek,
amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek azt
bizonyítják, hogy sok millió évvel ezelőtt
is léteztek emberi lények.
A könyv nagy figyelmet keltett a tudományos
világban. És nem csupán negatív
reakciókat váltott ki, pozitív
visszajelzések is vannak. Például az egyik
tudománytörténeti folyóiratban, a könyv
egyik precenziójában az állt, hogy előttem
még senki nem pillantott bele ilyen mélyen a
régészet történetébe. A világ
számos egyetemén, régészeti
tanszékén is beszéltem, s számos
régészeti konferencián tartottam
előadásokat. Mindig azt hangsúlyozom, hogy
legalább tudniuk kell az összes olyan
bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz,
kutatási területükhöz tartozik. Azt mondom nekik:
“Bármit is szeretnétek kezdeni ezekkel a
bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább
tudatában kell lennetek minden létező leletnek.
Talán úgy ítélitek meg, hogy a
bizonyítékok egy része elfogadható, egy
másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell
róla, hogy léteznek.”
Miért hiányzik annyi lelet a mai
szakkönyvekből? Ennek az oka egy olyan folyamat, amit én
tudásszűrésnek nevezek. Azok a jelentések,
leletek, amelyek összhangban vannak az általánosan
elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak
ezen a szűrőn. Azokat a jelentéseket pedig, amelyek
élesen szemben állnak az elfogadott elméletekkel,
általában elutasítják. Így vagy
feledésbe merülnek, vagy mellőzik, illetve bizonyos
esetekben elhallgatják, tudatosan eltussolják őket.
Ma este csak egy párat szeretnék megosztani
Önökkel abból a több száz esetből, amiket
a könyvemben részleteztem. Az esetekkel kapcsolatban
két szempontot fogunk figyelembe venni. Először is az ember
rendkívül ősi múltjának tényleges
bizonyítékait, másrészt pedig a
tudásszűrés folyamatát vizsgáljuk meg,
és megpróbáljuk feltárni annak az
okát, hogy miért nem hallunk manapság ezekről a
leletekről. Mivel a régészetnek az egész
történetét megvizsgáltam, a ma este
bemutatásra kerülő esetek egy része
természetesen régebbi, más leletek viszont
újabb keletűek.
Az első eset egy múlt századbeli kaliforniai
felfedezés. Aranylelőhelyre bukkantak Kaliforniában, s
bányászok dolgoztak a helyszínen, hogy
felszínre hozzák az aranyat. Vájatokat
fúrtak a sziklába, s az aknákban, több ezer
lábnyi mélységben, olykor emberi
csontvázakat, lándzsahegyeket és mindenféle
kőeszközt találtak a hegy különböző
pontjain. Ezekben a leletekben az a szokatlan, hogy a szikla, amelyben
találták őket, a korai eocén időszakból
való, vagyis több mint ötvenmillió éves.
A geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették
alá a helyet, s mind egyetértettek abban, hogy a
rétegek ilyen idősek. Persze a modern régészet
szemszögéből ez igencsak meghökkentő dolog. Senki nem
számított arra, hogy olyan bizonyítékra
bukkannak, ami az ember ötvenmillió évvel ezelőtti
létezését támasztja alá. De a
bizonyíték ott van, s a tudományos világnak
Dr. J. D. Whitney számolt be róla, aki akkoriban
Kalifornia állami geológusa volt. Egy nagy könyvet
írt a leletekről, amit a Harward Egyetem adott ki.
Miért nem hallunk manapság ezekről a
felfedezésekről? Ez Dr. William Holmesnak, a washingtoni
Smithsoni Intézet tudományos munkatársának
köszönhető. Azt mondta, hogy ha Dr. Whitney értette
volna az emberi evolúció modern elméletét,
akkor nem hozta volna nyilvánosságra a
felfedezéseit, az elébe táruló
bizonyítékok hatalmas mennyisége ellenére
sem. Más szavakkal, hogyha a leletek nincsenek összhangban
az elfogadott elmélettel, akkor, bármilyen meggyőzőek is,
félre kell őket tenni. Sajnálatos dolognak tartom, hogy a
tudományos közösségen belül van egy
réteg, amely inkább ideológiai, politikai mintsem
tudományos okok miatt kötelezi el magát a
darwinizmus mellett. S ez a leletek kezelésében is
megmutatkozik. A tudásszűrés folyamata ez, ami mind a mai
napig tart. Tavaly egy televíziós műsorban szerepeltem,
amit az MBC, az Egyesült Államok legnagyobb
tévétársasága készített. A
tévéprogram Az ember rejtélyes eredete
címet viselte. A műsor készítése
során azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el a
berkeleyi Kalifornia Egyetemen lévő
Természettudományi Múzeumba, ahol e leletek
találhatóak, s filmezzék le őket. Nem mondom most
el az egész történetet - a lényeg az, hogy a
múzeum vezetői mindenféle kifogásokat
találtak, s végül nem engedték meg, hogy a
tévétársaság lefilmezze a leleteket. Ez egy
valódi “X akták” eset, s nem egy olyan dolog,
ami csak a televízióban történik.
A tudományos közösségen belüli politikai
rétegben nagy felháborodást keltett, amikor a
műsort leközölték a televízióban. A
vezető tudományos szervezetek tagjai arra akarták
rávenni a kormányt, hogy büntesse meg az MBC
tévétársaságot, amiért az amerikai
népnek bemutatta a műsort. Megpróbálták
rábírni a Szövetségi
Kommunikációs Bizottságot (ami az Egyesült
Államok kormányának az a szerve, amely a
tévétársaságok számára
kiadott engedélyekért is felelős), hogy több
millió dollárral büntesse meg a
tévétársaságot a műsor bemutatása
miatt. Noha a próbálkozás nem járt
sikerrel, maga a tény, hogy ilyen irányú
erőfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van egy
réteg a tudományos közösségen
belül, amelyik nem szívesen látná, ha
nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel
kapcsolatos összes bizonyítékról.
Vajon manapság is tesznek-e hasonló
felfedezéseket? - kérdezhetné valaki. Az előbbi
leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett
elmélet szerint, még csak a legelső majmok és
emberszabású majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt
az ellenvetést tehetné valaki, hogy rendben van, a
múlt században történhetett ilyesmi, de vajon
fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A
válasz: igen, ma is fedeznek fel ilyen leleteket. 1979-ben
Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több
tucat lábnyomot talált. A fizikai antropológusok,
akik megvizsgálták a lábnyomokat, azt
állították, hogy azok teljesen megegyeznek a mai
ember lábnyomával. De olyan kőzetben
találták őket, ami majdnem négymillió
éves. A jelenlegi elképzelések szerint abban az
időben nem létezhettek olyan élőlények, melyek
ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni. Akkor viszont milyen
magyarázatot próbálnak adni ezekre a
lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió
évvel ezelőtt élt egy majomember Kelet-Afrikában,
amelynek a lábnyoma pontosan olyan volt, mint a miénk, s
ő hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon érdekes javaslat, de
nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték,
amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban
létező majomembernek, az Australopithecus afarensisnek a
csontjait már megtalálták.
Megtalálták a lábcsontjait is, ám a
lábujjai sokkal hosszabbak, mint az emberi lábujjak. Egy
ilyen láb nem tudott volna olyan lábnyomokat hagyni, mint
amilyeneket Mary Leakey talált Tanzániában. A
tudomány csak egyetlen olyan élőlényt ismer, ami
ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a
hozzánk hasonló emberi lény.
Egy másik példa a
tudásszűrésre. Mexikóban, egy Hueyatlaco nevű
helyen, az antropológusok árkokat ástak a
földbe, s nagyon fejlett kőeszközökre bukkantak. A
kőeszközök korát megállapítandó,
megkértek egy geológust, hogy határozza meg a
kőzetréteg korát, amelyben találták őket. A
geológus, Dr. Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival
együtt négy különböző módszert
használt a lelőhely korának
meghatározására, s mindegyik módszer kb.
háromszázezer éves kort mutatott. Ez két ok
miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben az időben
sehol a világon nem létezhettek olyan
élőlények, akik ilyen eszközöket tudtak volna
készíteni. Másrészt
Észak-Amerikában, kb. harmincezer évvel ezelőttig
nem is élhetett emberi lény. Tehát az, hogy
hozzánk hasonló, háromszázezer évvel
ezelőtt élő emberek bizonyítékaira bukkantak
Mexikó területén, meghaladta azt, amit az
antropológusok el tudtak fogadni, ezért
megtagadták, hogy nyilvánosságra hozzák a
geológus kormeghatározását. Ehelyett
húszezer évben határozták meg a lelőhely
korát. A geológus pedig, aki a
háromszázezer éves kormeghatározást
adta, nagyon nagy nehézségekkel találta
magát szembe a szakmájában, melyet
végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e
felfedezésekről, eredetileg a kőeszközökről
készült fényképeket akartam hozzá
felhasználni, de amikor engedélyt kértem az
antropológusoktól a fényképek
megjelentetésére, azt válaszolták, hogy
csak abban az esetben járulnak ehhez hozzá, ha nem
említem meg a lelőhely háromszázezer éves
korát. Ez egy újabb példa a
tudásszűrés folyamatára.
Természetesen
hosszasan folytathatnánk a sort; több száz ilyen
esetről tudnék Önöknek beszámolni, sok
héten át beszélhetnék róluk.
A kőeszközök nagyon fontos
régészeti leleteknek számítanak. A
múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália
vezető geológusa sok száz kőeszközt fedezett fel
húszmillió éves kőzetrétegekben.
Hasonló korú kőeszközökre bukkantak
Franciaországban is, melyekről a Francia Tudományos
Akadémia tudományos folyóirataiban jelentek meg
beszámolók. Egy német geológus, az Indiai
Geológiai Szolgálat szakembereivel együtt
húszmillió éves leleteket fedezett fel
Burmában. A felfedezések eme nagyon érdekes
sorát, a 40-50 millió éves kaliforniai
aranybánya-leleteket, a nagy számú
húszmillió éves kőeszközt, az
ötmillió éves afrikai lábnyomokat stb.
szemlélve azt láthatjuk, hogy igencsak ellentmondanak
annak a jelenleg elfogadott elméletnek, mely szerint az emberi
lény százezer évvel ezelőtt jelent meg.
Előadásom hátralévő
két-három percében egy rövid
pillantást vethetünk arra, hogy vajon milyen messzire
nyúlhatnak vissza a leletek az időben? A The Geologist
című tudományos újság egy nagyon
érdekes jelentést közölt egy emberi
csontvázról, amit Illinois Államban
találtak kilencven lábbal (2,7 m) a föld alatt. A
jelentés szerint, közvetlenül a csontváz
fölött, érintetlen, szilárd kőzetréteg
volt. Illinois állami geológusától
megtudtam, hogy a kőzetréteg, ami alatt a csontvázat
találták, háromszázmillió
éves. Egy másik jelentés olyan
aranyláncról számol be, amit kb.
háromszázmillió évesre datált
szénben találtak. A Scientific American
beszámolót közölt egy
fémvázáról, amit
ötszázmillió éves kőzetben tártak fel.
Számos olyan beszámoló is van, melyek jóval
régebbi korokba nyúlnak vissza.
Dél-Afrikában például
fémgolyókat találtak, párhuzamos
vésetekkel az egyenlítőjük körül,
több mint kétmilliárd éves
ásványi üledékben. A régészet
teljes történetét megvizsgálva azt
találjuk, hogy több száz olyan
bizonyíték van, amely azt támasztja alá,
hogy hozzánk hasonló emberi lények
mérhetetlenül hosszú ideje léteznek
már e bolygón. Természetesen majomemberek is
léteztek, de a leletanyagot megvizsgálva azt
látjuk, hogy pusztán egy időben éltek az
emberekkel, s nem az történt, hogy az egyik a
másikból fejlődött volna ki. Szóval
úgy tűnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére
vonatkozó darwini elméletet nem támasztják
alá a tények.
Köszönöm
szépen a figyelmet. "
A témához
kapcsolódó más írások:
|
"Régészeti rejtélyek"
Könyv szerzője: Luc
Bürgin
Vannak-e a Kheopsz-piramisban felderítetlen, titkos
kamrák? És ha igen, miért szeretné
ezek meglétét mindenképpen eltitkolni az egyiptomi
főrégész? Kik készíthették azt a
több millió (!) éves kőlapot, melyre az Urál
háromdimenziós domborzati térképe van
gravírozva? Kik lehettek azok az ókori zsenik, akik
Mexikóban több ezer évvel ezelőtt
dinoszauruszokat ábrázoló szobrokat
készítettek?
Bővebben
itt: http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/regeszrejtely.htm
|
|
>>> Tartalom
>>>
|
A
Mágiáról
Nagyvonalakban,
a
mágiát két nagy részre lehet felosztani, az
alacsony szintű és egy magasabb
szintű mágiára. A kettő között nagy a
különbség.
Az alacsony
szintű mágia képviselői a már meglévő,
működő természeti erőket próbáljak
manipulálni, terelni a maguk hasznára több
vagy kevesebb sikerrel. Ennek célja lehet jó vagy rossz
(fehér vagy fekete
mágia). Ez a fajta mágia bárki
számára elérhető, akárki művelheti
és nem
szükséges hozzá az occult erők, a természet
mozgató rugóinak mibenlétét ismerni.
Ez valami olyasmi, mint amikor autót vezetünk, de ehhez nem
kell tudnunk hogyan
működik annak motorja (persze nagyobb előnyt élvezünk,
és több lehetőségünk
van, ha tudjuk annak működését). Visszatérve,
az alacsonyabb szintű mágia
műveléséhez, elég lehet, ha a már
jól bevált módszereket követjük, amelyek
le
vannak jegyezve valahol, vagy hallomás útján
szerzünk róluk tudomást. A
sikertelenség okai lehetnek a következők: az elérni
való célok lehetnek
ugyanazok, viszont apró részletekben
különböznek, és emiatt lehet valakinek
bejön az adott módszer, másoknak nem. Ilyenkor
egyetlen megoldás van, és pedig
a manipulálandó erők minél jobb
megismerése, megértése (ami nem egy könnyű
feladat) hogy azokat az egyéni céljainkhoz
idomítsuk. Egy másik ok, ami
lényegbevágó,
az hogy a siker eléréséhez bele kell adni mindent,
főleg pszichésen, a
megfelelő koncentrálás és akaraterő
eléngethetetlen. Meg kell említenünk még
hogy az alacsony szintű mágia művelése mindenképen
veszélyes, fölég akkor ha
nem ismerjük azokat az erőket és azt a dimenziót
amelyben ezek ez erők
működnek. A következmények végzetesek is
lehetnek!
Az alacsony szintű mágiának több fajtái
léteznek. Ezek közül a legismertebbek az
analógiákon, hasonlóságon alapuló
mágikus gyakorlatok, aminek a lényege, az hogy bizonyos
létező dolgok között, legyen az élő vagy
élettelen, van hasonlóság a szubtilis (nem
fizikai) szinteken. Ide tartoznak a gyógynövényekkel
és kristályokkal való
gyógyítások vagy más célra
való felhasználásuk. Tudnunk kell, azt hogy minden
dolog, ami létezik, legyen az élő vagy élettelen,
négy fő szubtilis elemből van úgymond
„kikeverve”, éspedig: a víz, tűz, föld
és levegő
elemekből. Az élettelen akkor válik élővé
mikor ezt a négy elemet irányítása
alá veszi a szellem. A
különbség a létezők között
abból ál, hogy az elemek eme keveréke
különböző arányokban van jelen bennük. Ha
valakiben például, túlsúlyban van a levegő
elem, az illető szellemi beállítottságú
lesz, vagy pedig ha valakiben a föld ellem lesz jelen
inkább, akkor az illető anyagi
beállítottságú lesz (a fizikai létet
és az abban való kényelmet és
biztonságot részesíti előnyben). Ha valaki
megbetegszik, azt jelenti, hogy az elemek arányában
egyensúly zavar lépet fel, aminek
visszaállításához használjuk fel
azon nővényeket, kristályokat, illetve bármely
olyan dolgot, amit a megfelelő elem képvisel. Ha ezt a
fajta mágiát gyakoroljuk, tudnunk kell az
analógiákon alapuló törvényeket,
és tudnunk kell csoportosítani a létezőket e
törvények szerint. A következő
táblázatban bemutatok egy ilyen
csoportosítást. A táblázat
megjelenítéséhez kattints
ide>>>
A
mágiának másik része a „magas
mágia”, amelynek
művelői az igazi Mágusok. Ők az igazi mesterek. Tudatuk
eléri azt a szintet,
ahol már nincs szükségük a
különféle mágikus praktikák
művelésére. Aki ezen a
szinten van, az fölötte ál mindennek, a saját
sorsán uralkodik és nem a sors
uralkodik őrajta. Nem avatkozik bele semmibe, mert nincsen rá
szüksége, hisz
minden úgy működik, ahogyan ö akarja, persze ez csakis
addig, amíg összhangban
van a világmindenség törvényeivel. Ö a
megvilágosodott, az igazi halhatatlan,
aki felügyeli a „mindenség motorját”.
-Maa Heru-
|
>>> Tartalom >>>
Szimbólumokról
és azok jelentéseiről
- A
Szvasztika -
A Szvasztika,
vagyis a horogkereszt világszerte ismert ősi
szimbólum. Megtaláljuk a trójai leletekben, a
hindu szentképekben,
sziklavéseteken, az ősi Mezopotámia szimbólumai
között, Amerika őslakóinak
díszítő művészetében, a buddhista
szimbolikában.
Jelképezi
a Napot,
a Nap útját, a növekedés és a
halál folyamatos változását, a
körforgásokra
épülő világmindenség
működését, az egymást követő
évszakokat s általában az
örvénylő mozgást és a mozdulatlan
középpontot, más szóval a
világmindenséget és
annak a kiinduló pontját, az ebből kiáradó
energiát, ami lehet pozitív, építő
jellegű, ha a forgás iránya jobbról-balra
van ábrázolva:
illetve
negatív,
romboló jellegű, ha a forgás iránya
balról-jobbra van ábrázolva:
>>> Tartalom >>>
-
A
Dávid Csillag
-
A Dávid csillaga jelképezi a megvilágosult
embert,
a lélek és az ego tökéletes
egyensúlyát, amit a spirituális fejlődés
útján
érünk el. Két háromszögből jön
létre, az egyik felfelé irányuló, a
másik pedig
lefelé irányuló csúccsal.
A felfelé
irányuló csúcsú háromszög
jelképezi az emberben
lévő szellemet, „ego”-t, ami tökéletes,
mint az elsődleges kozmikus
intelligencia, aminek a pontos tükörképe.
Tulajdonságai a férfiasság (Yang), a
tökéletesség és az
állandóság, nem változik soha, szemben a
fizikai világban lévő
részünktől, ami állandó
változásoknak van kitéve:
A lefelé irányuló csúcsú
háromszög jelképezi az
ember lelkét, valamint fizikai testét, ami a szellem, az
„ego” tökéletlen
képmása. Tulajdonságai a nőiesség (Yin),
valamint a tökéletlenség, ami a
fizikai világ állandó változása,
átalakulása miatt, és a lélek
(érzelmi és
mentális test) hibái miatt van.
A
kettőből úgy lesz csillag, ha egymást fedik, ha a
lefelé irányuló csúcsú
háromszög, a lélek, eléri azt a
tökéletes állapotot, amivel az ego, a szellem
rendelkezik, más szóval az ember eléri a
megvilágosodás állapotát.
>>> Tartalom >>>
-
A
Pentagramma
-
A pentagramma, azaz az öt,
egymást kétszer metsző egyenes vonallal megrajzolt
ötágú csillag, a titkos tudományok,
okkultizmus, mágia és a boszorkányság
leggyakrabban használt szimbóluma.
Legfontosabb jelentései a
következők:
- Adam Kadmón, a makrokozmikus ős-ember vagy
az ember, mint mikrokozmosz a következő képen
ábrázolva
-
A világot alkotó négy őselem (föld,
víz, levegő, tűz), és az ötödik, a szellem, ami
áthatja és irányítja ezeket.
A két
csúcsával lefelé eggyel pedig felfelé
mutató pentagramma a fehér mágiát
képviseli. Ezzel ellentétben, a két
csúcsával felfelé, eggyel pedig lefelé
mutató pentagramma, a fekete mágiát. Ennek az
egyik közismert ábrázolása a fordított
pentagrammába rajzolt ördögfej két kecske
szarval, két szőrös füllel és
kecskeszakállal.
-Maa Heru-
>>> Tartalom
>>>
|
|
|
|