A buszok kialakítását az egész járművet kitevő utastér jellemzi, ami alatt, leggyakrabban hátul található a motortér. A régebbi buszoknak sokszor még elől helyezkedett el a motorja, később aztán hátra került, mert a legtöbb busz amúgy is hátsókerék-meghajtású jármű, ezért közelebb van a hátsó tengelyhez. Manapság csak olyan buszoknak van elől a motorjuk, amelyek alapjárműve nem kimondottan busznak készült, csupán utasszállító kivitel is létezik belőlük, ilyenek például a kisteherautók és furgonok buszváltozatai. Az első buszok jellemzően ilyen „buszváltozatok” voltak, utána jelentek meg a kifejezetten busznak készült járművek, azok jellegzetes kialakításaival. Ezen kívül mostanság is előfordulnak olyan tehergépkocsik, amik utasszállító felépítménnyel rendelkeznek. Ez jellemzően akkor szükséges, ha az adott terepviszonyok mellett egy hagyományos autóbusz nem, hanem csak egy robusztusabb, jobb terepjáró képességekkel rendelkező jármű képes közlekedni. Ilyen járművek főleg a természetben való turistafuvarozás területén, például szafarinál, illetve katonai alkalmazásban fordulnak elő. A legtöbb busz kéttengelyes kivitelű, ahol a hátsó tengely kapja a meghajtást, de gyakoriak a háromtengelyes buszok is, amiknek dupla hátsótengelye van. Az ilyen ikertengelyeknek legtöbbször az első tengelye a meghajtott, míg a hátsó kormányzott, ami kanyarodáskor ellenkormányozódik, csökkentve a busz kanyarodóív-sugarát. Háromtengelyes buszok főleg a turista, az emeletes turista és a hosszú távolsági autóbuszok. Ritkábban négytengelyes buszok is előfordulnak, itt az előbbi hátsó ikertengelyt az első, rendesen kormányozódó ikertengely egészítik ki. A buszok kialakítását meghatározza azok felhasználási területe, így például a turistabuszok rendszerint magasított utasterű járművek, amelyek utastere alatt nemcsak a motor (padlómotoros kivitel), hanem csomagtartó rekeszek is helyet kapnak a csomagok elhelyezésére, míg városi buszok esetében erre nincs szükség, ugyanakkor a gyakran cserélődő utasforgalom és a mozgássérült utasok közlekedésének megkönnyítése érdekében ezek gyakran alacsony padlós kivitelben készülnek, emiatt ezek a járművek eleve sokkal alacsonyabbak. A távolsági vagy helyközi járatok buszai gyakran az átlagnál hosszabbak vagy csuklós kivitelűek, a hosszabb buszok háromtengelyes kivitelűek. Sok távolsági és turistabusz WC-vel is fel van szerelve. A fel és leszállás a városi buszok esetében a járda felőli oldalon kialakított nagyobb ajtókon történik, amik harmonikaszerűen, ráncajtós kivitelben, vagy bolygóajtósan nyílnak, amikor az egész ajtó mozog. A ráncajtó főleg régebben volt gyakori, manapság a bolygóajtó az elterjedt ajtótípus. A távolsági és turistabuszok egy vagy két bolygóajtóval rendelkeznek. Az emeletes buszok két szinttel rendelkeznek, melyeket egy vagy két lépcső köt össze. Emeletes busz a városi és a turistabuszok közt is van, előbbire ismert példa a piros londoni emeletes busz, de Hongkongban és Berlinben is használnak emeletes buszokat a tömegközlekedésben. Emeletes turistabuszokat nemcsak a turizmusban, hanem helyközi viszonylatokban is használnak bizonyos országokban. Turistabuszok esetén csak az emeleten található utastér a busz teljes hosszában, az alsó szinten lehet csak a vezetőhely, ahol a buszvezetőn kívül esetleg az idegenvezetőnek van még helye. Ez esetenként lehet kis társalgó helyiséggel kiegészítve, de lehet rendes utastér is, ám ez is csak a busz bizonyos hosszáig, hogy a fennmaradó helyen a WC, a minikonyha és a poggyásztér kapjon helyet, mivel itt már nincs annyi szabad hely, mint egy csak magasított utasterű busz esetében. Ha alul csak a sofőrrész található, jelentős poggyászteret lehet kapni, de utasterekkel ez értelemszerűen csökken, ezért az emeletes turistabuszok gyakran viselnek lámpákkal szerelt, hátizsákszerű síboxot a hátfalukhoz rögzítve, vagy vontatnak utánfutót, ahol elférnek az utasok csomagjai. Síbox mindenféle turistabuszhoz rögzíthető a csomagtér növelése végett, ezek lehetnek univerzálisak, de gyakoriak a márkaspecifikusak is, amik egy adott márka típusához készülnek a busztípussal megegyező lámpatestekkel és dizájnnal. Az emeletes turistabuszok szinte kivétel nélkül háromtengelyesek, de négytengelyes is akad belőlük. A csuklós buszok a szólóbuszokkal ellentétben két részből állnak, melyekben több utas fér el, ezért ilyen buszokat a nagyobb utasforgalmú vonalakon használnak. A csuklós buszok első része hosszabb, amihez egy flexibilis csuklóval kapcsolódik a hátsó rövidebb rész. A csuklós rendszer elterjedése előtt bizonyos buszoknak különálló utasszállító utánfutója is volt, főleg régebbi időkben. Készültek olyan csuklós buszok is, amelyeknek nem kettő, hanem három tagból állnak, ezeket duplacsuklós buszoknak hívják. A csuklós buszok jellemzően városi buszok, de turistabuszok közt is előfordulnak csuklós típusok, ez utóbbiak lehetnek magasítottak vagy akár emeletesek is. A mini vagy midibusz a normál méretű buszoknál kisebb méretű autóbusz kategóriákat jelöli, bár a nagyméretű busztípusoknak is léteznek az átlagosnál rövidebb változatai. A mini vagy midibusz kisebb csoportok fuvarozására vagy a tömegközlekedésben, kis forgalmú városi vonalakon használják, gyakran olyan utakon, ahol egy normál méretű busz nehezen vagy sehogy sem tudna manőverezni. Az ilyen buszokat nemritkán kisteherautókból vagy furgonokból alakítják ki erre szakosodott építőcégek, ez utóbbiak is lehetnek háromtengelyesek, de vannak külön ilyen kategóriára szakosodott típusok és gyártók.