Az arnis, kali, eskrima elnevezések nem egy adott stílust jelölnek, hanem a Fülöp-szigeteken gyakorolt - főleg fegyveres - harcművészetek összefoglaló nevei. A három legismertebb elnevezésen kívül még az estokada, estoque, didya, kaliradman, kabaroan, siniwalli, fraile elnevezések ismertek. Ez a sokszínűség az ország földrajzi széttagoltságából, történelméből, és a régiókban a nyelvi eltérésekből - tájszólás - miatt jöhetett létre.
Arnis: Az arnés spanyol szóból fejlődött ki. Arnés jelentése: páncél, védelem, fegyverzet.
Kali: Két szóból tevődik össze: Ka Cebuano jelentésben (a Visayas speciális dialektusa, Fülöp-szigetek középső szigetcsoportjánál) camot, ami kezet jelent, és Li lehok mozgást jelöl. Tehát a kali a kezek mozgását jelenti, vagy egyszerűen kézmozgást.
Escrima: Az eskrima a spanyol esgrima szóból ered, melynek jelentése vívás, vívás- küzdelem.
A Fülöp-szigeteken a harcművészeti tanulást rögtön fegyverrel kezdik, ellentétben a többi távol-keleti országokban bevett szokással, ami a puszta kezes gyakorlatokat részesíti előnyben. Kortól, nemtől, testmérettől függetlenül könnyebb és kézenfekvőbb fegyverrel védekezni egy vagy több támadó ellen. Manapság, amikor a bűnözés egyre nagyobb mértékben növekszik a városokban, - ez sajnos nagyon aktuális téma - az erősebb a gyengébbet bántja, de egy védtelen nő vagy egy idős ember is felveheti a harcot különböző fegyvernek használt hétköznapi tárgyakkal, mint például: sétapálca, mankó, esernyő, toll, ceruza, olló, kés stb. úgy, hogy a támadást kivédje, és épségben távozzon a helyszínről. Az Eskrima tanulói először az ügyesebb kezükkel a bot forgatását tanulják meg, utána következik két bottal való gyakorlás. Aztán a kés, bot és kés kombináció, kard vagy machette és a pusztakéz. A bot technikák kivitelezése megegyezik, vagy nagymértékben hasonlít a pusztakezes technikákhoz, így gyorsan és sikeresen tud a gyakorló az egyikről a másikra váltani. Az eskrima ütés-, block-, fogás-, lefegyverző és dobás technikákból áll. Nemcsak elegánsak és szépek a mozdulatok, hanem egyszerűen kivitelezhetők, erő nélkül is hatásosak, ezért fordulhat elő, hogy még 80 éves korban is aktívan gyakorolják. A Fülöp-szigeteken több száz harci stílus és módszer létezik. Mind specializálódik valamire attól függően, hogy mely térségben létezik az országon belül, vagy ki az alapító nagymestere. Eltérések mutatkozhatnak a fegyverek méretében (70-73cm a bot), a fegyver típusának megválasztásában (előtérbe helyezi a botot vagy a kést, vagy egyszerre küzd egy bottal és egy késsel), a harci távolság megítélésében ( távolról vagy közelről, belharcból küzd fegyverrel). Érdemes megemlíteni magát a botot is, amivel a tanulók gyakorolnak. Nem egy egyszerű seprűnyél vagy valamilyen levágott fadarab, hanem rattan (spanyol nád) a füvek csoportjába tartozik. E növény akár 100 méter hosszúra is megnőhet. A rostszerkezetének köszönhetően nagy szilárdsággal bír, rugalmas, így nem veszélyezteti a sportolót.

Miután a spanyolok teljes mértékben hatalmuk alá hajtották az őslakósokat, megpróbálták az őslakosok Arnis gyakorlását megakadályozni. Mivel féltek a szigeten élők kivételes képességeitől, a harcművészetet teljes mértékben betiltották. Az indok ugyan az volt, hogy túl sok időt töltenek annak gyakorlásával és az edzéseikkel, és így elhanyagolják a munkájukat, nyilvánvaló volt, hogy a spanyolok féltek a rendkívül ügyes és jól képzett harcosoktól. Így történt, hogy a Fülöp-szigeteken élők letették fegyvereiket, és abbahagyták az Arnis gyakorlását. Csak a XIX. században jelent meg ismét az Arnis, és kezdett népszerűvé válni az őslakosok körében. A gyors elterjedését a Moro Moro játékok, és táncok születésének köszönhette, mivel azok népszerűek voltak az emberek körében, és alkalmat teremtettek arra, hogy kijátsszák azt a rendelkezést, ami megtiltotta a pengés fegyverek tartását és alkalmazását. Sokan úgy hiszik, hogy a Moro Moro játékokat és táncokat elsősorban azért vezették be, hogy a szigeten élőknek lehetőséget teremtsenek arra, hogy megint gyakorolhassák az Arnist. Mindezek eredményeképpen az emberek komoly erőfeszítéseket tettek, hogy elsajátítsák ezt a harcművészetet a keményfából készült, a "bahi" vagy "kamagong" vagy a rattanból készült "oway" eszközök használatával. Így a színpadi játékok, táncok és táncmozdulatok leple mögött a szigeten élők ismét gyakorolhatták e harcművészetet, és folytathatták az Arnis edzéseiket.