Az autóversenyzés veszélyes üzem. Elég egy műszaki vagy emberi hiba és máris kész a tragédia. Mégis, mióta gépkocsikat készítenek, versenyeznek is vele. Az autó feltalálása egy olyan kort hozott, melyben az ember egyre fokozottabban hajtja igába a hatalmas teljesítményeket és egyre fokozódik a sebesség. A1800-as évek legvégén kezdődött a hivatalos versengés a leggyorsabb autónak kijáró címért, amelynek mércéje egy egyenes útszakaszon számított átlagsebesség volt. Az első rekorder autók villamosmotorral üzemeltek, azonban a jó hatásfokú és nagy teljesítményű belső égésű motorok megjelenésével hamar leáldozott az aranykoruk. Akárcsak a hagyományos autóversenyzésben, ezen küzdelemben is rajtvonalhoz álltak gőzhajtású autók, és a század első éveiben kétszer is megszerezték a bajnoki címet
A versengésbe egyre több kísérletező kedvű autós szállt be a világ különböző pontjain. Ezért vált szükségessé egy egységes szabályrendszer kidolgozása amelynek a főbb pontjai az alábbiak voltak:
1. A sebességmérés egymástól 1 kilométernyire (mérföldnyire) elhelyezkedő pontok közötti szakaszon történő időmérésen alapul.
2. A mért távon egy órán belül oda-vissza végig kell haladnia az autónak, a két irányban mért sebességből vont átlag adja meg az eredményt.
3. Az új világcsúcs akkor hivatalos, ha az a korábbit legalább 1%-al meghaladta.
4. Az autónak legalább 4 kerékkel kell rendelkeznie, és ezekből legalább kettőnek kell meghajtottnak lennie.
A szárazföldi sebességi rekord kísérletek lassan 110 évesek lesznek. Az gépjárműközlekedés eljövetele előtt, az emberek megszokott tempója nagyon megfontolt volt. A legnagyobb sebesség, amivel mehettek a galopp volt egy lovon, ami megközelítette a 40 mérföldes óránkénti sebességet. Az első rekord melyet egy autóval értek el 1898. december 18.-án volt és Gaston de Chasseloup-Laubat gróf állította fel Párizs közelében, egy közúton. A rekorder a Jeantaud Duc névre hallgató, elektromos meghajtású jármű volt. A kimért kilométeres távot 57 másodperc alatt tette meg, ami 63.13 km/h átlagsebességnek felelt meg. Minden, amit el akart érni, az az volt, hogy bebizonyítsa, hogy az autója remekül működik és ennek számára ez volt az egyetlen járható útja. Amit a gróf tudtán kívül elindított, az egy olyan kihívás volt, amely néhány kiválasztott életét megváltoztatta az elmúlt bő száz évben.
Janetzy, az első rekordtartók egyike.
Alig egy hónap múlva, egy Camille Jenatzy nevű belga sofőr már meg is döntötte a rekordot a CGA Dogcart nevű, szintén elektromos autóval. A század végét e két versenyző párharca jellemezte, melyet a Párizs közeli Achéres-ben vívtak, s végül is Jenatzy nyert meg, mikor 1899. április 29.-én Jamais Contente (Örök elégedetlen) névre hallgató kocsijával felállította az első 100 km/h feletti (105.88 km/h) rekordot. Ezzel az eredménnyel az elektromos hajtású rekorderek ideje is lejárt.
Az új évszázad új versenyzőket is hozott. 1902 mozgalmas év volt. A sort Leon Serpollet kezdte áprilisban, az „Easter Egg”, azaz Húsvéti Tojás nevű gőzhajtású járművével 120 km/h feletti sebességet ért el. Még ugyanezen év novemberében a Mors-ok vették át az uralmat, s három
különböző sofőrrel döntöttek rekordot. Ötödikén az amerikai Williem K. Vanderbilt kezdte a sort 122.44 km/h-s rekorddal. Még aznap Henri Fournier 123.28 km/h-ra javította a rekordot, amit november 17.-én a francia Augiéres döntött meg 124.13 km/h-val. A Morsokkal eljött a belső égésű motorok kora is.
A következő eredményre 1903 júliusáig kellett várni, melyet a belga Arthur Duray ért el egy Gobron Brillié-vel. Az új rekord 134.32 km/h. Ezt az eredményt saját maga dönti meg november 5.-én, 136.36 km/h-val.
A következő rekord erejéig a verseny átköltözött az USA-ba. 1904-ben Henry Ford be akarta bizonyítani a világnak, hogy az általa épített autó a legjobb a világon. Január 12.-én a Michigen állam béli St. Clair tónál, Detroit-tól nem messze, Mr. Ford átszáguldott a Ford Arrow-val a tó befagyott jegén és elérte a 147.05 k/h-ás (91.37 mph) átlagsebességet. Ez volt az első rekord, melyet 1 mérföldes távon mértek. Visszavonulása után azt mondta, hogy túl ijedt volt akkor, hogy még egyszer felmásszon a versenyautóra. Eredményének híre körbejárta az országot, és új autógyárának olyan lökést adott, mely a történelem legsikeresebb autógyártói közé emelték.
Ford Arrow
A következő rekord beállítására ismét Európában került sor és ismét Duray nevéhez fűződik. Március 31.-én 142.85 km/h-ra javította, de ezt még ugyanazon a napon Louis Emile Rigolly 152.53 km/h-ra változtatta. A belgiumi Ostend-ben Pierre de Caters egy Mercedes Simplex 90-essel megközelítette május 25.-én a 100 mérföldes határt (156.50 km/h), de átlépni azt Rigolly-nak sikerült július 21.-én.
Rigolly imádta a mások ellen vívott versenyeket és ez vezetett az első igazi gyorsulási versenyekhez. Miután elvesztett egy mérföldes versenyt Paul Baras ellen, Rigolly eldöntötte, hogy valami látványos dologgal menti a helyzetet; 103.55 mph-es (166.64 km/h) sebességgel repülte át az 1 kilométeres távot és elkápráztatta a közönséget.
Rigolly a kormánynál.
Baras 1904 novemberében vágott vissza egy Darracq Gordon Bennett-tel.168.22 km/h-ás sebességet érve el.
1905. január 24 a francia Arthur MacDonald, a 6 hengeres Napier 6-tal volt az első személy aki az Egyesült Államokban túlszárnyalta a 100 mérföld per órás sebességet. 104.65 mph-val (18.42 km/h) száguldott a floridai Daytona Beach-en.
Még ugyanebben az évben Bowden megdöntötte a Napier 6 rekordját, de kizárták, mert a jármű súlya meghaladta a megengedett 1000 kg-ot.
1905. december 30.-án a francia Victor Hémery egy Darracq V8 Special-lal 175.44 km/h-val száguldott.
1906. január 26.-án, Daytona Beach-en Fred H. Marchriott egy kéthengeres gőzhajtású gépkocsival állította be a az utolsó "gőzös" rekordot. az elért sebessége 195.65 km/h volt.
Még ugyanezen a napon Marchriott 205.35 km/h-val túlszárnyalta saját rekordját, de nem fogadták el hivatalos rekordnak, mivel 1 kilométeren és nem 1 mérföldön teljesítette.
A következő rekord színhelye ismét Európa volt. Az angliai Brookland-ben Hémery a 200 LE-s Benz No.1-vel kezdte ostromolni a 200 km/h-ás határt. 1909. november 6.-án 186.57 km/h-ás rekordot állított fel.
1910-ben, Daytonában Bob Burman rekordot döntött egy 4 hengeres Blitzen Benz-zel de azt az AIACR (Association Internationale des Automobile Clubs Reconnus, később FIA), mely Párizsban volt, nem fogadta el. Ezután a futam után az AIACR lefektette a rekord döntés új és igazságosabb szabályait. Leszögezte, hogy a futamokat mindkét irányból le kell futni, hogy a szél bármilyen segítségét kiküszöböljék. Az amerikaiak mindazonáltal nem ismerték el azt a szabályt.
1914. június 24.-én, ismét Brookland-ban és ismét egy Benzé - ezúttal a No.3-ase - volt a főszerep. Ezúttal az angol L.G.Hornstead érte el a 0.3 híján 200 km/h-ás sebességet. Ez volt az első olyan rekord, amit két ellentétes irányú futam eredményéből született.
A következő évek a sikertelen rekordok évei voltak:
1919. február 12. - A helyszín Daytona Beach, USA. Az amerikai Ralph DePalma egy V-12-es Packard 905-össel 241.2 km/h-ás sebességet ért el, ám DePalma nem tudta megfutni a második futamot a AIACR szabályainak megfelelően. Az amerikaiak még mindig nem érvényesítették ezt a szabályt. Ahelyett, hogy lefutották volna a második menetet is, elfogadták az rekordot.
1920. április 17. - A helyszín Daytona Beach, USA. Tommy Milton egy 28(!) hengeres soros Duesenberggel 251.11 km/h-val száguldott, de mivel az autó kigyulladt, ezért nem tudta teljesíteni a második futamot. Így ezt a rekordot is csak az USA-ban fogadták el.
A következő 207.88 km/h-ás rekord, mely az angol Kenelm Lee Guinnes nevéhez fűződik, arról nevezetes hogy ez volt az utolsó zárt pályán elért eredmény, melyet egy 350 LE-s Sunbeam teljesített.
1922 - Ismét egy érvénytelen rekord, melyet Siegmund Special nevéhez fűződik, egy 6 hengeres, soros Wisconsin Speciallal. Valóban létezett a jármű ebben az időszakban és saját Special bevallása szerint 180 mph-val ment. A sajtó 170-et állapított meg, de soha sem bizonyították.
1922.május 17.-én végre született egy érvényes, 207.88 km/h-ás rekord, mely arról nevezetes, hogy ez volt az utolsó zárt pályán beállított csúcs. Kenelm Lee Guinness Brooklands-ban érte el egy Sunbeam-mal, és tartotta is mintegy 2 évig.
1923-ban újabb két érvénytelen rekord következett. Először Sir Malcolm Cambell Fanoe-ban érte el a 221.64 km/h-ás sebességet, de nem érvényesítették a rekordot, mert az AIACR nem hagyta jóvá az időmérő berendezést. A második sikertelen kísérlet Thomas Delage nevéhez fűződik, aki Arpajon-ban egy 60 fokos V12-es motorral szerelt saját géppel 230.68 km/h-val száguldott. Azonban Eldrige óvást nyújtott be, mivel a Delage-n nem volt hátramenet, és ezt az AIACR el is fogadta.
Az utolsó érvényes rekordhoz képest több mint 2 év múlva , 1924. július 6.-án ismét Franciaország a helyszín. Arpajon-ban René Thomas egy Delage La Torpille-vel több mint 20 km/h-val növelte a csúcs értékét. 230.64 km/h az új rekord. 6 nap múlva az angol Ernest A. D. Eldridge vágott vissza egy 21.7 literes FIAT Special Mephistopeles II-vel, beállítva a 234.79 km/h-ás utolsó közúti rekordot.
Fiat Mephistopheles
A két világháború közti időszak kétségtelenül legnagyobb egyénisége a brit Sir Malcolm Cambell aki a autók és motorcsónakok újabb és újabb generációival sorra döntötte meg saját és mások rekordjait. 1924. szeptember 25.-én kezdte sikeres rekordkísérleteit egy V-12-es 350 LE-s Sunbeam Blue Bird-del. Az elért rekord 235.32 km/h, amit Pandine Sands Wales-ben futott.
A következő rekord szintén Cambell-é és a Blue Bird-é, amit 1925. július 21.-én ért el. Ez az első hivatalosan elfogadott 150 mph feletti rekord. Egész pontosan 150.87 mph-val (242.85 km/h) száguldott.
A következő csúcs 1926. március 16.-án született, ugyancsak egy Sunbeam-mal, de ennek sofőrje az angol Henry Seagrave. A Sunbeam Ladybird-nek 4000 ccm-es, 75 fokos V-12-es motorja volt.
A fokozatosan gyorsuló sebességek mellett a következő rekord Malcolm Campbell-é
aki 1927. február 4.-én Angliában egy Napier-Campbell Bluebird
kormánya mögött 281.447 km/h-val
száguldott (174.883 mph) Pendine Sands homokján. A Bluebird volt
az első egyedileg a rekordkísérletre épített autó. Még egy
különlegessége volt ennek a rekordnak, mégpedig az, hogy ez volt az
utolsó Európában elért világcsúcs.
Donald Campbell, Sir
Malcolm Campbell fia, apja nyomdokaiba lépett és 1964. július 17.-én
rekordot állított fel az ausztráliai Eyre tónál. Ez volt az utolsó olyan
rekord, amely az Egyesült Államok területén kívül született A Bluebird-Proteus CN7
elérte az átlagos 403.135
mph (648.783 km/h) egy gázturbinás motorral. Donald Cambell egy vízi
rekordkísérlet közben vesztette életét.
