Magyar Lovas Kör - Alapítva 1988. február 20.

Almenü

• Szakkönyveink
• Cikkeink

Cikkeink

Ernst József: Ernst József

Ernst József szakképesítését tekintve mezőgazdasági mérnök, de ha munkássága ismeretében pontosabban szeretném meghatározni szerepét a hazai lovas életben, akkor azt hiszem "az élő lovas kalendárium" a helytállóbb. Szűkebben értve ez alatt az agrár- és lovassport történet területét, amelyet több mint négy évtizede kutat, oktat, és hihetetlen mennyiségben publikál. Élmény hallgatni, amikor széleskörű ismeretanyagából merítve egy-egy apró történettel megajándékoz. Előadását hamiskás mosolyával és halk hanghordozásával teszi sajátossá. Szereti, élvezi, és magas fokon tudja amit csinál. Önmagát távol szereti tartani a közszerepléstől. Nehezen hajlott kérésemre, hogy bemutathassam életútját, munkásságát. Azon elismertek közé tartozik, akiktől sokat "gyarapodtunk".

További jó egészséget kívánunk Neki, és érdeklődve várjuk következő, már folyamatban lévő átfogó munkáját. (Pajlócz)

Értelmiségi család tagjaként születtem Baján 1935. január 20-án, két nővéremet követően. Nem voltunk gazdálkodók, de - vidéki város lévén - tartottunk baromfi t, disznót, tehenet és saját kérésemre kecskét is. Élvezettel tevékenykedtem közöttük, igyekeztem minél többet gondoskodni róluk. Nem csoda hát, hogy már gyerekkoromban elhatároztam a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a gazdálkodás útját választom életcélomul. Ennek tudatos fejlődéséhez nagy támogatást kaptam családomtól. Az általános és középiskolai éveimet Baján töltöttem, s életre szóló útravalót kaptam tanáraimtól, Szabó Vilmostól a cisztercita gimnáziumban, majd Csapó Gyulától a kertészeti szakközépiskolából, a természet és a szakma szeretetéről.

Az elképzeléseim kezdetben az állatorvosi egyetem felé húztak. Nem a gyógyászat, hanem az állattenyésztés és az állat érdekelt. Érettségi időszakomban került a kezembe egy ismertető a továbbtanulási lehetőségekről és ott pillantottam meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kart a felsorolások között. Azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Jelentkeztem, majd szerencsésen fel is vettek.

Életem csodálatos véletlenje volt, hogy az egyetemen is kiváló tanárok keze alá kerültem. Lovagló tanárom, Bodó Imre a kötelességtudatot mélyítette bennünk hatásos módszerrel. De említhetem még az állattenyésztési tanszék vezetőjét, Horn Artúr professzort, aki az önmagunk és a munkánk iránti igényességet állította értékrendünkben.

Az egyetem elvégzését követően 1957-ben a békáspusztai méntelepre kerültem lótenyésztési felügyelőnek. Fontos megjegyeznem, hogy én a gazdálkodást szerettem, illetve a lóval kapcsolatos akár szellemi, akár fi zikai tevékenységet.

Békáspuszta után 1959-ben Baján városi, majd rá egy évre a Vaskúti Állami Gazdaságbam főállattenyésztő voltam. A gyakorlati éveket a szellemi munka időszaka váltotta fel. Először 1961-1968 között a Mezőgazdasági Könyvkiadó szerkesztője voltam, majd a következő két évben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megbízott osztályvezetője.

Az IBUSZ Rt. csoportvezetőjeként 10 évet töltöttem el 1971-1981 között.

Életem alakulásában meghatározó volt a történelem, a gazdaságtörténet, a tenyésztéstörténet és a lovassport történet iránti érdeklődés. Most is ebben a témában dolgozok, s egy nagyobb lélegzetvételű összefoglaló szakmai anyagot szeretnék összeállítani.

Kivételes tanáraim mellett jó vezetőket és jó munkatársakat is adott számomra a sors, ezért mindenképpen szerencsésnek mondhatom magam. Munkahelyeimről soha nem úgy jöttem el, hogy megszakadt volna a jó kapcsolatom velük, sőt visszahívtak többször is. Mindig szoros baráti és szakmai kapcsolatom volt a Szép utca, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség munkatársai- val, így mindig együtt tudtunk működni, akár a múzeumról, akár a lovasturisztikáról volt szó.

Így került sor arra, hogy 1985-ben újból a Magyar Mezőgazdasági Múzeum lett a munkahelyem, ahol az állattenyésztési főosztály főosztályvezetője lettem.

Utolsó munkahelyem 1991-től nyugdíjba vonulásomig, 1995-ig ismételten az IBUSZ Rt. volt, osztályvezetőként alkalmazva.

Munkahelyi vezetőim közül meg kell említenem Muraközy Tamás szakirodalmi vezetőt, Sárközy Péter főszerkesztőt, akikkel a Mezőgazdasági Könyvkiadónál volt szerencsém dolgozni. Az IBUSZ Rt-nél, Flandorffer Tamással dolgozhattam együtt, több közös munkánk is napvilágot látott. Igen kemény kapitalista módszerekkel kellett dolgoznunk, de ugyanakkor elmondható, hogy rendkívüli igényesség jellemezte az IBUSZ-t. Ezekből a munkatársi kapcsolatokból többekkel mai napig tartó baráti szálak kötődnek.

Idén volt az aranydiploma osztásunk ünnepsége, melyen a rektorhelyettes méltatta generációnkat és úgy fogalmazott, hogy ez a nemzedék csinálta hazánkban a második csodát. Az első 19. végén, a 20. század elején történt Budapest felépítésével, a másik a magyar mezőgazdaság teljesítménye az 1970-80-as években, amellyel a világelsők közé kerültünk. Ebben az 1950-es években végzettek játszottak szerepet. Megjegyzem a lovasturizmusban elért sikereket is gyakran emlegetik napjainkban... Jóleső érzés volt hallgatnunk szavait. Újból csak azt tudom mondani, eredményeink nagy részben az egyetemi tanárainknak köszönhetőek.

Visszatérnék a lóhoz, lovagláshoz kötődő éveimhez. 7-8 éves koromban ösztönösen jó egyensúlyban és üléssel lovagoltam egy-egy alkalommal, majd némi képzésben részesültem középiskolás koromban a bajai méntelepen, Veres Károlynál. Az intenzív kapcsolat és képzés egyetemista éveimben történt Bodó Imre irányításával. Versenyzőként csak adminisztratív okok miatt nem jutottam el Pardubicébe. Javarészt díjugratásban indultam, de számomra a versenyek versenye az akadályverseny marad. Szerencsém volt a lovammal is Szelessel, illetve Csutival. Problémás lóként került Gödöllőre, de rövidesen már nagyon együtt voltunk. Fantasztikus szíve volt! Nagyszerűen ugrott és militaryzott, de az akadályverseny távját nem bírta tüdővel. Az alagi versenyek és edzések emléke életre szóló élmény számomra. Az aktív versenyzést 1961-ben fejeztem be.

Amúgy minden állat - amely mezőgazdaságunk részének tekinthető - érdekelt. Ennek okán lettem többek között a Magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete alapító tagja, ügyvezető elnöke 2002-től 2006-ig. Előzménye volt, hogy nagyobbik fi am diplomamunkáját a szamarakról írta. Felelevenítve az 50-es évekbeli időszakot, elmondhatom, hogy igen fontos helyen szerepelt az öszvér előállítás is. A felszaporodott lóállományból főleg a sodrott kancákat - kikapcsolva a tenyésztésből -, öszvér előállításra használták a külföldi kereslet végett. Számuk egyébként elenyésző hazánkban az érdeklődés hiánya végett. Így merült fel bennünk, hogy nálunk a szamárnak nincs tenyésztői múltja, nálunk csak tenyészett. A tenyésztői egyesülete sem volt, ugyanis az 1993-ban elfogadott állattenyésztési törvényben nem szerepelt a szamár. Törvénymódosítás eredményeként vált lehetségessé elfogadott tenyésztésük éppúgy, mint a bivalyoknak.

Annak ellenére, hogy versenyszerűen nem vettem részt fogathajtásban, a hajtás és a kocsizás múltja erősen érdekelt. Először 1968-70 között rendeztem néhány lótenyésztési kiállítást, amelyeken nagy hangsúlyt kapott a fogatolás. Ezzel magyarázhatóak a "Barokk lovak a fogatsportban" és a "Régi magyar fogatok" című munkáim. "A lótenyésztők kézikönyve" több szerző által készült. Az én feladatom a kocsi és a szerszám szakmai ismertetése lett, amelynek mondhatni színesebb történeti leírása végül a "Régi magyar fogatok". Egyik kedvenc munkámnak tekintem, melyet egyszer érdemes volna bővített terjedelemben megjelentetni.

Mindenhol, mindegyik munkahelyemen, és minden témában megtaláltam a számomra izgalmasat, a szórakoztatót, ami az állattenyésztésről szólt, így munkámat mindig kedvvel és szívesen végeztem.