A Dunamenti Regionális Népfőiskola 1992-ben alakult egyesületi formában működő non-profit gazdálkodást folytató civil szervezet, amely küldetése szerint hozzá kíván járulni a térség felemelkedéséhez helyi társadalmak igényeit megfogalmazó közösségek támogatásával az egyének és csoportok egzisztenciális és anyagi boldogulását segítő képzések biztosításával.
Tagjai közé sorolható egy jogi személyiségű szervezet, a Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata és 36 fő magánszemély, a városban és kistérségében élő erős szociális elkötelezettséggel rendelkező gazdasági-műszaki, informatikai szakember, pedagógus, pszichológus, szociálpolitikus és szociális munkás.
Az egyesület tevékenységét 5 tagú választott vezetőség irányítja, 5 főállású alkalmazottja van, azon kívül 1 fő részmunkaidős alkalmazott, 1 fő vállalkozói szerződéssel, 10-15 fő megbízási szerződéssel foglalkoztatott és 1 fő tiszteletdíjas munkatársa van.
Az Egyesület elkötelezett a közösség támogatása iránt és közösségi szervezetek, intézmények, önkéntes csoportok közreműködésével együttműködésre alapozott felnőttképzési, kulturális, fejlesztő programokat valósít meg, támogató szociális szolgáltatásokat kínál.
Akkreditált felnőttképzési intézményként iskolarendszeren kívül folytatunk saját tematikájú képzéseket, OKJ (Országos Képzési Jegyzék) szerinti szakképzést alap-, közép- és emelt szinten, több szakterületen, képességfejlesztő, pályaorientációs és munkaerő-piaci tréningeket szervezünk. A munkaerőpiacon jól hasznosítható tudást adó képzések szervezésénél rugalmasan alkalmazkodunk a résztvevők igényeihez, figyelmet fordítunk az előzetesen megszerzett tudás felmérésére és beszámítására.
Az oktatás infrastrukturális feltételeit saját bevételből és nagyobb részt pályázati támogatásokból fejlesztjük, hogy megfelelő színvonalú, praktikus és családias munkatereket alakítsunk ki.
Az Egyesület szociális tevékenysége a térségben újszerű, kockázatos és innovatív kezdeményezésnek bizonyult, amely kiállta az idő próbáját. Erősítette a helyi társadalom befogadó magatartását, és nem utolsó sorban a hátrányos helyzetű lakosságcsoportok társadalmi integrációja terén eredményesen használható szakmai protokollok létrehozását eredményezte.
