A férfi jogai: Avagy mindazon előjogok, amelyek azért illetik meg a férfiakat, mert ők férfiak
- Joga van hozzá, hogy több joga legyen, mint a nőnek, és joga van hozzá, hogy ezt magától értetődőnek tartsa.
- Joga van különböző elvárásokat támasztani a nővel szemben csak azért, mert az nő. (Álljon mindig rendelkezésre és viseljen el mindent.)
- Joga van hozzá, hogy csak önmagának tartozzon számadással, és maga döntsön róla, mikor kíván rendelkezésre állni. (aztán meg joga van pofára esni, ha a nő akkor pont nem ér rá, amikor kefélni támad kedve őkelmének)
- Joga van hozzá, hogy úgy gondolja, bizonyos jogok csak őt illetik meg. (ja, ő pisál állva, joga, sőt kötelessége lecsukni azt a kurva wc-deszkát és ez bizony, csak az övé… )
- Joga van objektívnek tartania magát. (nekem meg jogom van őt egy szubjektív marhának tartani)
- Joga van saját dolgait felsőbbrendűnek tartani.
- Joga van hozzá, hogy igaza legyen akkor is, ha nem tud mellette érveket felsorakoztatni, és magától értetődőnek
tartsa, hogy mindent helyesen lát, és ennek megfelelően cselekszik.
- Joga van hozzá, hogy ő határozza meg a párkapcsolat játékszabályait. ( ami nincs leírva, az mintha nem is létezne… )
- Joga van hozzá, hogy hallgasson, ködösítsen, ne adjon magyarázatot, másoktól viszont megkövetelje a teljes nyíltságot.
- Joga van hivalkodni és fontoskodni, és nem eltűrni, hogy a háttérbe kerüljön egy nő mellett.
- Joga van hozzá, hogy learassa az elismerést mindenért, amit tesz, és egyetlen eredménye se maradjon észrevétlen.

- Joga van azt is megérdemelni, amiért nem tett semmit. A tény, hogy férfi, teszi rá érdemessé.
- Joga van hozzá, hogy végighallgassák és törődjenek vele.
-  Joga van információt visszatartani arra hivatkozva, hogy nem ér rá.
- Joga van elutasítani mindent, amiről úgy gondolja, alárendelt viszonyba kényszeríti, és ahhoz, hogy ez ne képezhesse vita tárgyát.
- Joga van megvédeni magát, és nemet mondani.
- Joga van hozzá, hogy ne kérjen bocsánatot.
- Joga van türelmetlennek lenni és indulatból cselekedni.
- Joga van a másikba fojtani a szót.
- Joga van céljai elérésének érdekében másokra kényszeríteni az akaratát.
- Joga van más idejét kisajátítani és rendelkezni felette.
- Joga van ellenőrzése alatt tartani a nő tetteit, érzelmeit és mindennapjait.
- Joga van megkérdőjelezni a másik szavahihetőségét.
- Joga van ítélkezni a másik felett, megmondani, hogyan viselkedjék, hiteltelenné tenni és megszégyeníteni.
- Joga van dühösnek lenni, támadni és megalázni.
- Joga van hozzá mind a mai napig, hogy ne végezze el, ami nem a férfiak dolga.

Nekem meg azt hiszem, jogom van kilapátolni az ablakon, gyorsan és fájdalommentesen. Joga van mindezekben hinni, aztán belelógatni a szaros bilibe a kezét…

A tény viszont, hogy sajnos sokan ezen fentebb vázolt jogok szerint élnek és cselekszenek. De van, amikor visszanyal az a bizonyos fagyi…

Azt hiszem, hogy nagyon sok nő ismeri ezeknek a dolgoknak egy, vagy nagy részét.

Ha a férfi eltéved, akkor is mi vagyunk a hülyék. Ha a férfinek nem tetszik valami, a barátai előtt is beszól, próbáljuk csak meg mi ezt viszont?! El kell fogadni, ha ő nem ér rá, de ha mi nem érünk rá, jön a hiszti… Hány férfi tud lemondani a dolgairól egy nő kedvéért? Hányszor hallottuk már férfitől, hogy drágám, nem megyek el a haverokkal meccsre és nem iszom magam segg részegre? Ha ő menni akar, valamilyen úton- módon eléri, ha másképp nem, minket tart hisztisnek, és kibalhézza, hogy mi magunk is hülyének érezve magunkat közöljük, menjél csak…Mit csinál egy nő? Elhívják a barátnői valahová, de a férfi durcásan közli, hogy ő otthon lesz akkor este és nem akar egyedül lenni… erre… ja, édes, akkor én is itthon maradok, majd elmegyek máskor, amikor te nem érsz rá… Ugye ismerős?

Némileg felháborító, talán azért, mert a mai világban megváltoztak a játékszabályok. Már a nők is güriznek, pénzt keresnek, közben rájuk hárul minden otthoni teendő is általában. Miért vagyunk csak mi 2 műszakosak? (tisztelet a kivételeknek, mert azért hál istennek, vannak férfiak, akik tudnak fejlődni).

De azért valljuk csak be, a teremtés koronáinak tartott egyedek- akik különben meg nem azok, mert bár az ondó náluk van, de nem tudnának szülni-, nagy általánosságban ilyenek…

Mi értelme, hogy a bőrráktól való félelmünkben rögeszmésen kerüljük a napot, és hullasápadtan mászkáljunk bele a világba, amikor már holnap is elgázolhat a busz?

Az emberek mindenfélére biztatják egymást, olyan dolgokra, amikről tudják, hogy a másik úgyse teszi meg. Aztán pedig magukon kívül vannak, amikor a másik mégis megteszi.

Tehát mitől félsz annyira, hogy muszáj komisznak lenned hozzám? - kérdezte, ezúttal csaknem gyengéden.

- Ó, hát a szokásostól. - Megpróbáltam összekanalazni magam.

- Úgysmint? - erősködött.

- Hogy szeretek embereket, aztán elveszítem őket, bolondot csinálok magamból, megbántanak, elijesztem az embereket, túlságosan rámenős vagy túlságosan elutasító vagyok… - hadartam.

- Akarod, hogy folytassam? Mert órákig tudnám sorolni.

- Nem, ennyi elég - válaszolta. - De hát ezektől a dolgoktól mindenki fél.

- Mindenki? - hökkentem meg.

- Hát persze. Miért hiszed, hogy olyan különleges vagy? Nincs monopóliumod ezekre az érzésekre…”

Azért ez vicces. Annyira akarunk valamit, hogy az már fáj. Aztán megkapjuk, de annyi helyreállítást és felújítást igényel, falbontást, újrahuzalozást, új vízvezetéket, hogy azt gondoljuk, a francba már nem is kell. Beérem egy kisebbel, kert nélkül, de az legalább kész.

Tudtam, hogy a helyes dolgot tettem. Legalábbis úgy gondoltam, hogy helyesen cselekedtem. Csak az a bibi, hogy ez az élet, ahol nem mutatja útjelző tábla a helyes döntést. Nem az van, hogy ha jó felé fordulunk, örök boldogság vár ránk, ha meg rossz felé, akkor a katasztrófa. Az igaz életben sokszor majdnem lehetetlen megmondani, hogy kellene dönteni, mert néha - vagy gyakran - egálban van a nyereség és a veszteség. Honnan tudhatnám, hogy helyesen jártam el? Bár odajött volna valaki egy aranyserleggel vagy -éremmel, hogy megrázza a kezem, hátba veregessen, és gratuláljon, amiért a megfelelő döntést hoztam! Szerettem volna, ha az élet olyan, mint egy számítógépes játék. Rosszul döntök, veszítek egy életet. Jól döntök, pontokat kapok. Csak tudni szerettem volna! Csak biztos akartam lenni benne!

Istenem, de utáltam ezt a felnőttséget! Utáltam, hogy vaktában kell döntéseket hoznom. Olyan világot akartam, amelyben olvashatóan fel van cédulázva, ki a jó fiú, ki a rossz. Amelyben tüstént rázendít a baljóslatú zene, mihelyt színre lép a rossz fiú, hogy véletlenül se lehessen összetéveszteni.

Ha a boldogság vendégszereplésre jön az életünkbe, igyekezzünk a legtöbbet kihozni belőle. Mert lehet, hogy nem marad sokáig, és amikor elment, nem borzasztó lenne azon rágódni, hogy boldogságra szánt időt végigidegeskedtük, hogy mi lesz, ha elhagy bennünket?