Már megint szilvabefőtt módjára érzem magam. Na, nem nyugalmi szinten. Csak úgy. Bezártak egy hülye üvegbe, aztán egy állat valami lét öntött rám… Vajon milyen élete lehet egy szilvának?

Elmélkedtem ma sokmindenen. Ehhez igazán értek. Mindjárt eszembe is jutott, hogy ha az ókorban élek, nagy filozófus lettem volna. Vagy kurva. Azok a bazi nagy orgiák a fürdőkben, nagy piálással és zabálással… az lehetett csak igazán az élet. Vajon ők ismerték a hüvelygombát?

Tegnap este megnéztem a híradót. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna. Nem szeretek politizálni, de úgy felhúztam magam rajta, hogy lehet, kivándorlok. Rinyál az ország vezetése, hogy nem szülnek a nők. Nem lesz majd, aki eltartsa a jövő nyugdíjasait. Erre elveszik a támogatásokat. Most már még annyira sem fog senki szülni. Jön ezzel a fal dumával, hogy mert más országban sincsenek ilyen támogatások. Ja, csak ott keres annyit a férfi, hogy eltartsa a családját… Nyugdíjkorhatár emelés- közben meg döglődik a magyar, mert kénytelen betegen dolgozni, hogy ne rúgják ki, amivel a saját életkorát rövidíti meg.  No problem, nem kell nyugdíjat fizetni. Nem lesz kinek.  Természetesen megint azokhoz a fejlett országokhoz hasonlítva magunkat, akiknek a lába nyoma milliárd kilométerre van tőlünk… Kicsit elveszünk innen- kicsit elveszünk onnan, természetesen azoktól, akiknek már szerintük úgyis mindegy, hogy egy héttel előbb, vagy később árverezik el a fejük fölül a lakást, vagy döglenek éhen. Azért a felsővezetés és családja biztos idén sem marad itthon nyaralni… akár többször is. Aki eddig jól élt, az ezután is jól fog, aki a peremen, annak meg annyi.

Magyarország, ÉN nem szeretlek.

Basszuk meg a nagy magyarságtudatunkat, mert azon kívül aztán már nem marad nekünk más.