Felkészülés Kinizsi 100-ra




Reckeb így látta

2011. március 27. "Kinizsi 40"

Március 27-én, vasárnap került sor az első felkészülő túránkra, ami a tavalyi nagyon korai kezdéshez képest kicsit talán meglepő lehet. Már persze régebb óta futunk, és kardiózunk Tanbával, de erdőt közelről most láttunk először ebben a szezonban. ? A táv Békásmegyertől Dorogig volt kitűzve, végig a Kinizsi első 37 kilométerén. Csatlakozott hozzánk két elsőáldozó (?) két kedves barátunk. Jó hangulatban, napsütés mellett indultunk 8:20-kor a megyeri HÉV megállótól, hamar megtaláltuk az iskolát, majd a rajtoltatás helyszínét is, innen kezd emelkedni az út, kevesebb röhögcsélés mellett nagy lendülettel haladtunk. Hamar elértük a jobbra fel meredek aszfaltos utat, ahol a beszélgetést intenzív lihegés váltotta fel. Gábor telefonos alkalmazása alapján egyből 50 métert emelkedtünk, így bemelegítésnek tökéletes volt. ? Fent balra el, kavicsos-téglás úton érünk ki a műúthoz, ahol a következő kihívás várt ránk, bár ez már félerdős részen. (balra fenyves, jobbra, rét, cserjés rész) Az út egészen könnyen járható, maximum nedves, bár a nehézgépek eléggé szétszedték. Aztán jobbos emelkedővel be az erdőbe, és máris azt vettem észre, hogy közelítünk a Kevélyhez. Rövid időn belül fent is voltunk, és bár elfáradtam, de azt vettem észre, hogy jobban bírom, mint emlékeim szerint a Kinizsin bírtam. Akkor egyből le kellett ülnöm a 25/40-es pecsételőnél, most bár lihegek, de nagyjából rendben vagyok. A panoráma nem zavartalan, mert párás az idő, de még a napsütés az uralkodó.
Rövid pihenő után elkezdtünk intenzíven ereszkedni, ami egészen a Csobánkai műútig kitartott, néhol köves, sziklás, máshol földes, sárosabb talajon. Ekkor már egykét esőcsepp is lehullott, bár ez még nem volt zavaró. Hosszú vonatozás kezdődött, fel-le, de inkább fel. Már itt szembetalálkoztunk több túrázóval, ami egészen a szerpentinig tartott. Jó lendülettel értük el a Hosszú-hegyet, majd a következő műutat. (Ahol tavaly Kinizsin egy néni szörnyülködött, mikor meséltük neki, hogy Békásmegyerről jöttünk… hát még mikor mondtuk, hogy ne tessék izgulni már csak 80 kilométer van hátra…:)

Itt javasoltam, hogy tartsunk egy pihit, banánt ettem, müzlit, és kólát ittam. (merthogy bár nem vagyok kólarajongó, túrákon nagyon jól tud esni, gondolom a benne lévő cukor miatt). Tanbá felfedezte, hogy a banánja cseppfolyósodott, és összekent jónéhány cuccot a táskájában. Persze mi jókat röhögtünk rajta, de ő nem volt boldog. :D
Pihi után elindultunk a Pilisre… néhány túrázó jött lefele, mi izzadtunk felfele. Tudatosan igyekeztem kicsit visszafogni a saját tempómat, emlékezve arra, hogy májusban nagyon nehezen szenvedtem fel magam itt. Tanbá elől ment, mint egy tank, úgy nézett ki, hogy nem is jelent különösebben problémát, hogy éppen többszáz métert mászunk meg fölfele.
Itt is sikerült meglepődnöm, hogy most jobban megy, mint ment a K100-on. A szerpentines részt elérve egy túracsoportot értünk utol, idősek fiatalok vegyesen kb 15-20 fő. Gyorsan igyekeztem elmenni mellettük, ami olyan jól sikerült, hogy hirtelen azt vettem észre, hogy én haladok elől, és a többiek 15-20 méterre lemaradva követnek csak. Már tavaly is kedvenceim közé tartozott a szerpentin, nagyon szeretem a szép kilátást, de ez a tény még inkább energiával töltött fel, és nagyon jó hangulatba kerültem. Még arra is volt energiám, hogy néhány fényképet készítsek. Egyetlen bosszúságom akadt csak, egy srác a túracsoportból „kispistázva” levágva a szerpentint mászott fel a hegyen, és ezt elragadtatással bámulták a társai. (mondom, idősebbek, fiatalabbak vegyesen) Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak neki jó hangosan, hogy ezzel tönkreteszi az élővilágot, illetve sietteti a talajeróziót, nem hiába van kiépített turistaút. Persze túl sok bűnbánatot nem tapasztaltam részéről… Fent a szerpentin tetején a mezőn egy másik csoport volt, ahol többen dohányoztak, nem merek belegondolni, hogy a csikkekkel mit kezdtek, csak remélhetem, hogy összeszedték.
Fent már nagyon hideg volt, és erre még egy lapáttal rátett, hogy havas eső kezdett esni. Innentől esőkabátba folytattam a túrát. Ez a rosszra forduló idő innentől a hangulatunkra is rányomta a bélyegét. Hamar sikerült elérnünk a Pilis-nyerget, furcsa volt úgy látni, hogy nem nyüzsögnek az emberek
Rövid pihenő (kaja-wc-ivás-vízhólyag ellenőrzés) után mentünk tovább, nagyon mély és munkagépek által tönkretett útszakaszon. Szerencsére a Kétágú-hegyet is lendületesen sikerült elérnünk, és rövid tanakodás után a helyes utat is megtaláltuk. Lefele nem esett jól a meredek, kicsit a térdemet is éreztem, de azért rendben leértünk a kék jelzésre. Kint a mezőn hamar megtaláltuk a műutat is, aztán beértünk a Hársfa sörözőhöz. (Hát májusban itt is nagyobb élet volt…) Nem volt szép látvány a Dorogra vezető ösvény melletti szemétkupac… nem is kupac, kb hegy. Remélem intézkednem az illetékesek, hogy ez mihamarabb megszűnjön, bár itt azt hiszem már májusban is tapasztaltam ezt a jelenséget...
Leereszkedtünk az ösvényen, és elértük Dorog határát. Kinizsihez képest új info, hogy a lőtér előtti kapu be van zárva, kerülni a kutyaiskola szélén lehet (nagyon durva csalás), majd átérve a kis hidon máris a házak között jártunk. (és még nem volt délután 4 óra…) Egy kellemes (?) séta a városban, buszmegálló keresés után beültünk egy gyrosbárba kajálni egyet. Gábor már csak elköszönni jött velünk, ő nem Tatabányára, hanem Pestre ment vissza. Innen már csak az újra eleredő eső, és a buszozás következett…






Reckeb

Name* :
Név* :
Email* : show my email
Code :
Ellenőrző kód :
Comment* :
Hozzászólás* :

Max 500 chars.Chars left :
*: Kötelező mezők
 
1 31 Mar 2011 - 23:36Reckeb (beckercsl@gmail.com )
az ember mindig a célig tud teljesíteni, akárhol is van az. Én csak Dorogon belül voltam türelmetlen, mikor mentünk felfele a körforgalom fele, amúgy tudtam mi vár rám és jól bírtam
2 31 Mar 2011 - 12:51Óczal (hidden)
Már ne haragudjon, hogy így mondom, baazmeg.. Maga hogy bírta a Kesztölc-Dorog távot? Nem fásult bele?