Hogy milyen is? Különleges, nagyon szép, fenséges, életerős, okos, játékos, kedves, empatikus és óriási egyéniség. Persze sorolhatnám még tovább az erényeit, de inkább olvassák el a történetét az eredetéről.

A nagy orosz sztyeppéken, erdőkben élt régen, egy ezüstös-szürkés macska, ahol szabadon, a nagy hidegben is fenntartotta magát, halászott, vadászott, élte a ragadozók életét. Kettőzött, vastag bundája ellenállóbbá tette az időjárás viszontagságaival szemben, nagyobb termete alkalmassá tette, hogy megvédje magát a többi állattól. Csodálatos királyi alkatára, gyönyörű megjelenésére felfigyeltek a vadászok és ez a hír a cári udvarba is eljutott. Az emberek kitartása, hogy a cáratyuskának örömet okozzanak és megmutassák e különleges teremtményt, előbb-utóbb sikerrel járt és a cári palotába beköltözött az orosz kékmacska és bájával elbűvölte környezetét. Hírük eljutott a világutazó hajósok fülébe is, akik először praktikus okokból (nagy vadász hírében állt, megfogja majd a hajók rakterében hemzsegő egereket, patkányokat), később talán meg is kedvelték természetük miatt a szép macskpárt, felvették a hajóikra útitársként. A hosszú hónapokig tartó, emberfeletti munkával járó, nagyon kemény és magányos matróz-világban, jól jöhetett, ezeknek a prémes, barátságos, játékos, de öntörvényu állatoknak a közelsége.
Az orosz kékmacskák elindultak világhódító útjukra. Ez persze nem volt mindig zökkenőmentes. >>

[1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |8]