Megkapó dolgaik vannak, van hogy kergetőzve végigtrappolják a házat, mint egy elefánt csorda, majd játszi könnyedséggel, balerina mozgással sasszéznak végig a porcelánok között. Ha nem kedvükre való az étel, úgy elássák, viszont kedvencüket pillanatok alatt felfalják. Aztán mielőtt bárki csöngetne, éktelen morgásba kezdenek házőrző módjára.
El kell gondolkozni az olyan emberen, akit sokadszorra is megmorog kedvencünk.
Hogy érzékelni lehessen milyen kincs is ő, a mai napig sincs sok belőlük a világon és kis országunkban sem.

Sokszor gondolkodom el rajta, milyen csodában is lehet részem, hogy maguk közé fogadtak és a mindennapi életüket megosztják velem, velünk. Bájosan, kedvesen, embernél is ritkaságszámba menően megértően, impulzívan, jó kedvűen sugározzák ránk a nagyon megható egyéniségüket.

A teljesség igénye nélkül (sokat lehetne még mesélni róluk), ez az orosz kék cica és ha ilyen csodát szeretne maga körül és úgy érzi elköŹtelezett híve a cicáknak, úgy keressen meg, hogy élőben is bepillanthasson közéjük.

"TE EGYSZER S MINDENKORRA FELELŐS LETTÉL AZÉRT, AMIT MEGSZELÍDÍTETTÉL!"
(Antoine de Saint-Exupéry)

[1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 ]