Az 1931. Február 15-én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében a 9. szám alatt ezt olvashatjuk: "Őssi-telepen Bodó Imre presbiter szivessége folytán a református hivek részére istentiszteletet egy év óta már annak lakásában tartják. Az itt tartott istentiszteletek perselypénzét, 5217 lejt az Őssi-telep imaház felépitésének alapjául szánják"
A szóban forgó imaház kezdetben gyeremekotthon volt, melynek fenntartásában és vezetésében Bodó Imre járt elöl szolgálatával.
A kicsi telepi gyülekezet a nagyvárad-újvárosi egyházközséghez tartozott egészen 1946. október 1-jéig.
Az anyaegyházközség lelkészei és segédlelkészei jártak ki szolgálni. 1946. október 20-án a váradlesi egyházközséghez csatolták az addig újvároshoz tartozó peremvárost. Ennek a meglepő eseménynek a hátterében egyetlen anyagi ok fedezhető fel, nevezetesen az, hogy az akkor már alig 150 lelkes lesi gyülekezetnek állami támogatású fizetést (kongrua) tudott adni lelkipásztorának.
Nagyvárad-Őssi önállósitása 1991. szeptember 11-ig kellett várni, amikor megvalósult a régi álom.
Szórványgondozás folyik Tenke és Szalonta határáig. Vincze György, Szabó Ferenc, Papp István, Szekeres Sándor és Csűry István szolgáltak lelkipásztorként a gyülekezetünkben.
Tömbházas-falusias kivülről nézve az egyházközség, de belülről családi melegséget áraszt. Hozzávetőleg 1500 református lélek él itt az őslakosokhoz beköltözött szilágysági, székelyföldi, bánsági és bihari tájakról jött hivekkel.
1954-ben torony épült az imaház elé. Most már kicsinek bizonyul a templom, a presbitérium Bodó László és Gulyás Olga gondnokokkal az élen a bővitését tervezik.
A nőszövetség Árva Bethlen Kata nevét viseli. 2001-ben fejezodött be a gyülekezeti ház épitése, mely eloadótermet, konyhát, étkezőt, vendégszobát foglal magába.
