Csûry István

1956. szeptember 7-én születtem Érmihályfalván. Édesapám Csûry István lelkipásztor, édesanyám Lehoczky Erzsébet tanítónõ. 1958-ban született testvéremet Csûry Zoltánnak hívják. Feleségem Balogh Anikó, gyermekeim születésük sorrendjében: Judith-Ágnes, Dávid-Gergely, Anikó és Ágota.

Elemi iskoláimat szüleim szolgálati helyén, Biharfélegyházán kezdtem 1963-ban. Középiskolai tanulmányaimat 1971-ben a nagyváradi Ady Endre (akkor Al. Moghioros) gimnáziumban folytattam. Érettségi után 1975-ben felvételt nyertem a Kolozsvári Egyesített Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetbe, amelyet 1980-ban jeles minõsítéssel befejeztem. 1975-ben katonai szolgálatot is teljesítettem Besztercén.

Az 1978-79-es tanévet Nagyszebenben, a német nyelvû teológián töltöttem el. Segédlelkész voltam 1980-1983 között a Nagyvárad-Olaszi gyülekezetben. Innen hívott meg a szalárdi gyülekezet teljes jogú lelkésznek.

1989-ben áthelyeztek Nagyvárad -Õsibe a közel ezer lelkes gyülekezet missziói lelkészének. Ehhez a közösséghez tartozik négy szórványgyülekezet a Nagyvárad-Szalonta közé esõ területen, ahol alig száz református mellett még 250 római katolikus magyar él, megközelítõleg 25 ezer román ember szomszédságában. Ezen a területen két római katolikus, és egy református lelkipásztor végzi a sajnos ma már egyre elkeserítõbb nemzetmentõ szolgálatát.

1994-1998 között a Bihari Egyházmegye missziói elõadójaként alkalmam volt a megye egyházközségeinek életébe alaposabban is betekintést nyernem a vizitációk alkalmain. Az egyházamat, és az általa létrehívott Partiumi Keresztyén Egyetemet azzal is támogatni szándékoztam, hogy elvégeztem 1996-ban a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán a Pszichológia Intézetben a mentálhigénikus szakot. Így lelkészi hivatásomat szakmai továbbképzéssel erõsítettem. Ezáltal hangsúlyt fektettem a lelki élet, a közösségi élet minõségi fejlesztésére, hogy az evangéliumi mérce, és a boldogabb társadalom kívánalma reális eséllyel jelenüljön meg a környezetemben.

Hitvallásom, hogy csak együtt gyõzhetjük meg a jövõt, hogy az javunkat is szolgálja. Egyetemünk elsõ tanári karához tartozom, hiszen a teológiai tanszék legfiatalabb tanáraként az 1993-1994-es tanévben elvállaltam a kathekétika és módszere oktatását. Azóta a pásztorál-pszihológia területén igyekeztem tudásomat átadni diákjainknak. Írásaim folyamatosan jelennek meg a Harangszó, Közlöny, Reformátusok Lapja, Erdélyi Napló, Üzenet oldalain. Tudományos cikkeim mellett, egyházi és közéleti ihletésû írásaim láttak napvilágot.

Egyházam és egyetemünk életét 1998-tól generális direktorként, 2002 júniusától fõjegyzõként, azaz püspökhelyettesként kísérem féltõ szeretettel. 2007.december 7-én egyházkerületünk közgyûlésén felhatalmazást nyertem a püspök jogkörének az átvételére, miután Tõkés Lászlót Európa parlamenti képviselõnek megválasztották.

2009. november 20-án a gyülekezetek 80%-os jelölése után püspökké választott az egyházkerület közgyûlése.

 

 

Geréb Miklós

1984. április 26-án születtem a hivatalos irataim szerint Tasnádon, de a családom Krasznamihályfalván él, és ott töltöttem a gyermekkoromat is. Szüleim - Geréb Miklós és Juhász Edit - református keresztyén identitásának meghatározó szerepe volt abban, hogy a teológia iránti érdeklõdésem kialakult.

Édespám a helyi gyülekezet gondnokaként, késõbb a nagykárolyi egyházmegye fõgondnokaként hûséggel és becsülettel szolgálja Isten ügyét. 2002-ben érettségiztem a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Fõgimnáziumban informatika szakon. 2002-2007 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója voltam. Közben nyaranta a Tiszáninneni Református Egyházkerület által szervezett kántorképzõ tanfolyamok állandó résztvevõjeként közelebb kerülhettem az egyházzenéhez, 2005-ben pedig Magyar Református Egyház Zsinati Kántorképesítõ Bizottsága elõtt református kántori oklevelet szereztem.

Elsõ lelkészképesítõ vizsgámat követõen, 2007. szeptemberétõl a nagyvárad-rogériuszi református gyülekezet segédlelkipásztorának neveztek ki. A gyülekezet ifjaival közösen itt indítottuk el a HaJó nevû gyülekezeti újságot, amelyet a kollégák azóta is gondosan szerkesztenek és havonta megjelenik. 2008. májusától a nagyvárad-õssi gyülekezetben szolgálok. Ugyanebben az esztendõben sikeres licencvizsgát tettem a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, 2009-ben pedig egyháztörténet szakon magiszteri fokozatot nyertem.

Jelenleg ugyancsak egyháztörténetbõl doktorálok. A második lelkészképesítõ vizsgám után 2009-ben egyházunk rendtartása szerint Nagyváradon lelkipásztorrá szenteltek. Egyházi szolgálatom mellett a Történelmi Vitézi Rend tagja vagyok. Vezérigém: „Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is õ benne." (1 Jn 4,16b)