Schuster Lóránt: "Megoldottam
Bencsik halálának rejtélyét!"
A 25 év elteltével felkutatott szemtanúk cáfolták a
gyilkosság legendáját...
Budapest - Problémák merültek fel a zenekaron belül, megint a nulláról kell
indulnom – írta Bencsik Samu (†35) egy barátjának halála előtt egy évvel, de
ez a levél csak darabka a mozaikból, amelyet Schuster Lóránt (63), a
legendás gitáros barátja rakott össze Bencsik halála körülményeinek
feltárására. Mi történt 25 éve az ausztriai menekülttáborban?
– Mai napig tartja magát a legenda, hogy élettársának apja, az egykori ökölvívó
kereste fel Samut, és kilökte az ablakon – magyarázta a P. Mobil vezetője. –
Tény, hogy a kvázi após gyűlölte Samut, amiért zenélésből akarta eltartani a
lányát és az unokáját, pláne azért, amiért külföldre szökött velük, és azt a
lágerlakók is visszaigazolták, hogy a férfi 87 szeptemberében ott volt a
környéken. A tragédia után ő hozta haza a lányát és unokáját, de 23-án nem volt
a lágerben, annál is inkább, mert oda nem lehetett csak úgy besétálni – vázolta
Schuster, akinél a tragédia szemtanúi is jelentkeztek. – Ők csak arra
emlékeztek, hogy egy bőrdzseki esett a kőre, majd egy szőke férfi zuhant utána
fejjel előre.
Schuster a P. Mobilból ismerte Bencsiket, amelyben a feltűnően tehetséges
gitáros 1982-ig játszott, majd saját bandát alapított, a P. Boxot.
– Én fogyasztottam le 50 kiló alá, hogy ne vigyék el katonának, ekkor tűnt fel,
mennyire befelé forduló ember. Az élete nagy részét a lelkén belül élte –
emlékezett Lóri, és azt is elmondta, Samu sokat őrlődött. – Megviselte, hogy
széthullottak a zenekarai, de elsősorban azért menekültek Ausztriába, mert párja
apja pokollá tette az életét.
Schusternek az is tudomására jutott, halála előtt Bencsik már kísérletezett az
öngyilkossággal.
– Táborlakók írták, hogy egyszer begyógyszerezte magát, de néhányan azt is
látták, ahogy a közeli sínek között bóklászott. Utolsó napjai drámaiak lehettek,
de nyugodjon békében. Viszont ahhoz is ragaszkodom, hogy ne feledkezzünk meg
Samuról – fűzte hozzá Schuster, aki a P. Mobil vezetőjeként házigazdája lesz az
Égi Zenekar Fesztiváljának szeptember 30-án a PeCsában. Itt a 25 éve halott
Bencsiken kívül még két fiatalon elhunyt rockgitáros, Barta Tamás (†33) és
Radics Béla (†36) emléke is életre kel.
Blikk.hu
Kevés szóból
Mindenki csak Zsöcinek szólítja.
A magyar rocktörténelem egyik emblematikus alakja, aki az Eddától a Beatricéig,
a P.Boxon, Metal Company-n, Bill és a Box Company-n keresztül az újkori
Dinamitig mindenütt precízen, megbízhatóan tépkedte - és tépkedi ma is - a
négyhúrost. Nehéz vele összeveszni. Azon kevés számú rockzenész közé tartozik,
akit csendes, szerény habitusa miatt mindenki szeret. A P.Box- interjú sorozat
következő részében Zselencz "Zsöci" László basszusgitáros emlékezik a zenekarban
töltött évekre.
- Mikor, hogyan ismerted meg
Cserháti Istvánt és Bencsik Sándort?
- A P. Mobilból felszínesen ismertem
őket, de hogy melyik évben találkoztunk először, azt már nem tudom megmondani.
Tény, hogy az Edda-időszakomban sokszor játszottunk együtt. Janekkal és
Mareczkyvel szorosabb kapcsolatban voltunk, emellett Piytivel és Samuval is
többször találkoztam. Mindenki lejátszotta a saját buliját, utána együtt mentünk
a Kis Olimpiába éjszakázni. A Vikidál Gyula távozása utáni első bulira viszont
pontosan emlékszem: a Mobil 1979. szeptemberében Tunyóval lépett fel, mi pedig
előttük játszottunk az Eddával. Fantasztikus élményben volt részünk, hiszen a
koncertet tízezer ember tombolta végig. Nekünk az Eddával pedig ez volt az első
igazán nagy pesti bulink.
- Hogyan kerültél a P. Boxba?
- A P. Boxba az Edda után kerültem.
1983. szeptember-októberében elterjedt a hír, hogy az Edda már csak a lekötött
bulikat játssza le, decemberben feloszlik. A P.Boxból októberben kerestek meg,
először Rohánszky Janival beszéltem, ő volt a zenekar keverő technikusa. Elvitt
a Dési Huber Művház próbatermébe, ahol megállapodtunk, az Edda búcsúkoncertje
után együtt folytatjuk. Kaptam egy kazettát tőlük, és októberben már ez alapján
tanultam meg a P. Box-műsort. 1983. december 17-én Miskolcon volt az utolsó Edda
koncert, ezt követően januártól kéthetente feljártam Pestre - akkor még vonattal
- próbálni. Majd Budapestre költöztem, volt itt egy bérelt lakásunk az Eddával.
Az első P. Box bulim 1984. áprilisában volt, az egész évet jórészt végig
koncerteztük. Az egyik legkedvesebb koncertélményem, amikor az Iron Maiden előtt
játszottunk több ezer ember előtt. Hatalmas buli volt. A maidenesek közül
ketten-hárman végighallgatták a P. Box bulit is, az öltözőben pedig jó fél órát
dumáltunk velük.
- Mikor kezdtétek el az 1985-ös Ómen
című nagylemez munkálatait? Cserháti Pityi a legjobban sikerült P. Box lemeznek
tartotta.
- Valamikor 1984 végén kezdtük el
írogatni az új nótákat. Minden hétvégén kijártam Samuhoz Szigetszentmiklósra,
ott is aludtam. Ketten ötleteltünk, írtuk a dalokat, hét közben pedig a
zenekarral összepróbáltuk. A nóták nem a stúdióban születtek, azokat már a
felvétel előtt megírtuk. Pityi és Samu a próbák közben megbeszélték, hogy Szabó
Pistit lecserélik, így a lemezen már Pálmai Zoli dobolt. Ezzel már négy mobilos
játszott a P. Boxban! A felvételeket a Filmgyárban készítettük két nyolcsávos
magnóval. Kovács Gyuri volt a hangmérnök. Személyében egy nagyon profi
szakembert ismertünk meg, aki sokat segített nekünk. Úgy készült a lemez, hogy
feljátszottuk a dobot és az alapokat; jött a keverés, utána pedig már nem sok
sáv maradt. Így nagyon sok részátírásra volt szükség, tényleg sokat kellett vele
bajlódni. Dolgoztunk a hangszíneken is, aztán a végén minden felkerült. Egy
hónap alatt az egészet felvettük. Hobó írta az összes szöveget. Korábban
próbálkoztunk Gombócz Lajossal és Csiga Sanyival, de Samunak nem tetszett a
munkájuk. Hobónak odaadtuk, két nap múlva hozta a teljes lemez szövegét! Az LP
jól sikerült, szerintem az volt a gond, hogy a média nem állt mögénk, a rádió
nem játszotta a dalokat. Így is aranylemez lett, több mint ötvenezer darab
fogyott belőle. A médiacsend ellenére is sikeres turnét bonyolítottunk. Ha
kapunk megfelelő támogatást, véleményem szerint még sikeresebbek lehettünk
volna.
- Az Éjszakai vágta teljes egészében
a te szerzeményed, ami szerintem akár egy Edda- líra is lehetne. Hogyan
született ez a dal?
- A nóta az Edda-időkben is készen volt
teljes egészében, ám a többiek valamiért nem foglalkoztak vele, soha nem
engedték feljátszani. Samunak és Pityinek viszont tetszett, Pityi rengeteget
segített a hangszerelésben. Nagyon örültem, hogy ennyi idő elteltével végre
felkerülhetett lemezre.
- Az Ómen turné végére a P. Box
felett is sűrűsödtek a viharfelhők, 1985-ben számos nagynevű rockzenekar fejezte
be működését. Mi történt ekkoriban?
- Ahogy említettem, az Ómen-turné
sikeres volt. A problémát az okozta, hogy időközben Vikidál Gyulát az István a
király előadásokra a Nemzeti Színházba hívták. Az összes szereplő közül egyedül
őt fogadták be. Miután a színház szinte minden idejét lekötötte, a zenekarnak
kellett hozzá alkalmazkodni. Nagyon nehéz időszak volt ez. 1986. május 14. és 25
között Brémában háromnapos fesztivált rendeztek, ekkoriban jártunk első ízben
Nyugat-Németországban, ahová egy disszidens magyar srác segítségével jutottunk
ki koncertezni. Ő egy ottani kultúrház igazgatója volt. Három kelet-európai és
három nyugat-európai zenekart hívott meg, ebből a P. Box volt a magyar zenekar.
Ekkor már Gyula bejelentette a bandából való kilépését. Nem is jött ki velünk,
erre a bulira Varga Mikit kértük fel. Vele voltunk Prágában is. Arra nem
gondoltunk, hogy Miki velünk marad; Pityi pedig 1986. július 2-án megnősült,
végleg Debrecenben maradt és megnyitotta a pizzériáját. Emlékszem, az agárdi
Gitárpárbajról egyenesen az esküvőjére mentünk. Mi hárman, Samu, Zoli és én
maradtunk a Désiben, csak a nagyteremből leköltöztünk a földszintre. Minden
héten klubkoncertet adtunk. Pityi szerette volna, ha évi ötven-hatvan nagyobb
buli erejéig együtt marad a zenekar, de mi ettől többet szerettünk volna
játszani, kisebb klubokban is, hiszen nem volt más jövedelmünk. Samu a folytatás
mellett döntött, hármunk mellé kerestünk egy énekest. A P. Box búcsú bulijára
december 15-én a Dési Huber Művházban került sor - Vikidál nélkül - Varga Miki
és Bill közreműködésével, miközben a zenekar előbb Metal Company, majd Bill és a
Box Company néven ment tovább Deák Bill Gyulával.
- Miért nem vittétek tovább a P. Box
nevet hárman?
- A névkérdésben Samu és Pityi egyeztek
meg, mi ebben nem vettünk részt. Pityi volt a zenekarvezető, és szerintem a név
is az övé volt. Nem zárta ki, hogy esetleg összehoz egy új zenekart - ahogy ez
később meg is történt - valószínűleg ezért kellett neki a név, de erről nem
tudok többet. Szóval nevet változtattunk, először a Samu által kitalált Metal
Companyra, még a plakátot is megtervezte, a betűtípust, a gitárformát. Ebben a
formációban Mr. Basary énekelt, aki viszont nem igazán szerette a P. Box, Ómen
dalokat, nem is állt jól neki. Ő inkább Scorpions-típusú énekes volt, abban a
lágéban érvényesült legjobban a hangja.
- Aztán Bill és a Box Companyre
váltottatok.
- Igen, miután Deák Bill Gyulával
folytattuk, így ő - egyes vélekedésekkel szemben - nem énekelt a P. Boxban. Bill
csatlakozása után Basary még egy ideig billentyűzött nálunk, majd rövid idő
elteltével megcsinálta saját zenekarát, és négyen maradtunk. Talán
Vonyarcvashegyen volt az utolsó bulink, másnap Samu disszidált. Sajnos el kell
ismerni, hogy a klubozás nem jött be, nem volt érdemes csinálni. 1989-ben szólt
Nagy Feró, hogy segítsem ki a Beatrice-t egy pár bulin, mert Miklóska Lajos
kórházba került, két hete dob-gitár felállásban játszanak. Gyorsan megtanultam a
Rice nótákat, és beugrottam pár bulira. A Rice sokat játszott, ezzel szemben a
Bill és a Box Company keveset. Aztán egyszer csak beütött a krach, amikor a két
fellépés ütötte egymást. Húztam-halasztottam, el kellett dönteni, hogy mi
legyen: végül a Beatrice-t választottam, szerettem ott játszani. Pár hónapra rá
Pálmai Zolit is megkértük, jöjjön át, mivel a Rice korábbi dobosa nem állt a
helyzet magaslatán. Ezek után Bill a saját szája íze szerint alakította át a
Bill és a Box Company-t, amiből lett a Deák Bill Blues Band.
- Hogyan tudtad meg, mi történt
Bencsik Sándorral?
- Éppen valamelyik szállodában aludtunk
Nyíregyházán. A barátnőm Pestről telefonált, hogy Samu édesanyja hívta a
halálhírrel. Borzasztó érzés volt, mert Samuval igazán jóban voltunk. Pálmai
Zoli hozta haza a családot, többször is volt kint, ő pontosabban el tudja
mesélni a történteket. Én nem szeretnék erről többet mondani.
- Pityi több interjúban elmondta,
hogy a régi formációkból te voltál az egyik legjobb barátja, veled bármikor
szívesen újra játszott volna. A P. Box feloszlása után tartottátok a
kapcsolatot?
- Természetesen. A későbbiekben, mikor
Debrecen környékén játszottunk - például a Gitárpárbajjal-, mindig náluk
aludtam. Külön szobám volt, Pityi tréfásan megjegyezte: "Ez a te szobád!".
Nagyon jó barátságban voltunk, soha semmilyen probléma nem volt köztünk. Koncert
után általában az Attilában kötöttünk ki, kikért egy-egy vodkát, és azt mondta:
"Megyek, megetetem a játékgépet!". Mindig ki tudott belőle szedni egy csomó
pénzt, amiből aztán tovább tudtunk vodkázni. Kevés szóból értettük egymást,
sokszor nem is igen beszélgettünk. Kevesen tudják, de mi még a későbbiekben is
játszottunk együtt. Miután Feró úgy döntött 1993-ban, hogy egy darabig
szünetelteti a Beatricet, megalakítottuk a Boxer zenekart. Nem emlékszem
pontosan, hogy Vikidálnak vagy Pityinek jutott eszébe, esetleg közös
megegyezéssel, de 1994-ben megcsináltuk ezt a formációt. Gyula, Varga Miki és
Fekete Zsolt énekelt, Pityi billentyűzött, Szűcs Norbi gitározott, Pálmai Zoli
dobolt, és én voltam a basszusgitáros. Nem voltunk turnézó zenekar, de volt jó
néhány fellépésünk, ahol újra együtt játszottam Pityivel. A kolozsvári Nemzeti
Színházban nyomtuk az első két bulit, mindkettőt teltházzal. Óriási élmény volt.
Aztán újra előjött a régi probléma, akkor éppen a gyorséttermet nyitották meg
Debrecenben, úgyhogy nem maradt ideje a zenélésre; ezért jött helyette Jankai
Béla. A Boxer ma is létező banda annak ellenére, hogy jó ideje nem játszottunk.
Egyébként soha nem merült fel - még Pityi idejében sem -, hogy ezt a zenekart P.
Boxnak hívjuk.
- Egyesek szerint 1986-ban azért
oszlott fel az akkori P. Box, mert anyagi vita volt Samu és Pityi között. Igaz
ez?
- Nem, egyáltalán nem! Pityi és Samu
között semmiféle anyagi vitáról nem tudok. Mint korábban említettem, a fellépési
helyszínek okoztak közöttük a nézetkülönbséget, de ez korántsem eredményezett
szakítást. Végső soron Pityi nősülése és Debrecenbe költözése pecsételte meg a
P.Box sorsát.
- Beszéljünk a 2000-es évek P.
Boxáról! Neked szólt Pityi, hogy újjáalakítja a zenekart?
- Mondta persze, sőt jó pár bulin ott
voltam. A régi tagok mindannyian tudtak erről, lemezt is kaptunk Pityitől. Akkor
is voltam nála, amikor a stúdiót építette. Pityi mindent kihozott az új
zenekarból, amit lehetett. Nem annyira viselte meg, hogy a régi sikereket ma már
nem lehet elérni. Nagyon ügyesen szervezett, intézte a zenekar dolgait,
alapvetően elégedett volt a csapattal. A P.Boxot korábban is Pityi vezette,
intézte a koncerteket, szerződéseket, míg Samu a zenei dolgokat irányította.
Emlékszem, nagyon szeretett volna Rákócziról rockoperát írni; bele is kezdett,
de sajnos már nem tudta befejezni.
- Mikor tudtad meg, hogy nagy baj
van Pityivel? Találkoztatok, beszéltetek ezekben az időkben?
- Beszéltünk persze, mesélt a
sugárkezelésről, és bízott benne, hogy meggyógyul. Tartottuk a kapcsolatot. Majd
mikor kiderült, hogy mégis nagyon nagy a baj négyen, Vikidállal, Pálmai Zolival,
és Varga Misivel autóba ültünk, lementünk Debrecenbe. A kórházban azonban már
nem tudtunk beszélni vele, nem ismert meg minket. Sajnos addigra már nagyon
rossz állapotban volt, az orvosok sem tudtak jót mondani. Két hét múlva kaptam a
hírt, hogy Pityi itt hagyott bennünket.
- Mit jelent neked ma Bencsik Sándor
és Cserháti István emléke; mit jelent a barátságotok és az együtt töltött idő?
- Egészen addig az igazi barátságot
jelentette, míg a sors el nem sodort minket egymástól. Mindkettőjüktől
barátokként váltam el. Szegény Samu halála rövidre szabta ezt a kapcsolatot, de
- ahogy már említettem - Pityivel a zenekarból való távozása után is
találkoztunk.
Hegedűs István
- Hogyan kerültél kapcsolatba Cserháti Istvánnal és Bencsik Sándorral, miként
jött létre a P. Box zenekar?
- Schuster Lóránt is alátámaszthatja a tényt, miszerint már a P. Mobil időkben
felmerült az együttműködés lehetősége. Ám a repülés, valamint egyéb
elfoglaltságaim miatt meghiúsult a közös munka. Akkoriban hagytam fel az aktív
zenéléssel, inkább a dalszövegírás felé kacsingattam. Egy zenekar életében való
intenzív részvétel komoly kihívást jelentett, én pedig nem éreztem magam elég
érettnek ehhez. A huzavona eltartott néhány évig, s közben megalakult a Dinamit
együttes. Már aktív szövegíró voltam, mikor Papp Gyulán keresztül kapcsolatba
kerültem velük, aztán egy Budai Ifjúsági Park-beli találkozón Németh Gabi és
Vikidál Gyula javaslatára kezdtünk el együtt dolgozni. Ám a Hanglemezgyár erős
befolyása és főleg kemény megkötései miatt a dinamitos pályafutásom nem tartott
sokáig, ilyen körülmények között nem tudtam és nem is akartam ebben részt venni.
Vikidál után a P. Mobil Tunyóval ment tovább, mi pedig az 1980-as Hajógyári
Fekete Bárányok koncertet követően (mert volt több is) egy házibuliban
dumálgattunk Cserháti Pityivel, akivel régóta ismertük egymást. Beavatott az
akkor még nem publikus terveikbe, miszerint a P. Mobil tagok Schuster Lóránt
nélkül képzelik el a zenekar jövőjét. Aztán a dolog kitudódott, és ahogy
teltek-múltak a hetek, Tunyó, Kékesi és Mareczky - nyilván erős érzelmi és
biztonsági okokból - kihátrált a korábbi közös elhatározásból. Végül Cserháti és
a Bencsik otthagyta a P. Mobilt, együtt kívántak létrehozni új zenekart. Arról
nem tudok, hogy kettejük között felmerült volna a külön-külön úton való
folytatás lehetősége, amelyre Pityi önéletrajzában található utalás. Mikor
megkaptam tőle Bencsik Samu elérhetőségét - közel laktam hozzá, Kelenföldön, a
Tétényi úton, a pályaudvar közelében - meglátogattam lakásában, a Lecke utca
4-ben. Attól kezdve szoros barátság alakult ki közöttünk. Pityi akkor már kint
lakott Csillaghegyen a Csermák Antal utca 3-ban; a hely később legendás
rockbázissá nőtte ki magát. Hamar megállapodtunk, majd formálgattuk a lehetséges
irányokat, valamint igyekeztük kialakítani a zenekar szellemiségét. Ekkoriban
még a Zrínyi nyomdában dolgoztam könyvkötőként; reggel meló, délután próba,
aztán mentük fel Samuhoz, ahol vodka-paradicsom italok mellett dolgoztuk ki a
legapróbb részletekig a zenekarral kapcsolatos teendőket. Sok esténkbe és
éjszakánkba került mindez!
Mivel Pityi a Napsugár együttesben már szerzett adminisztrációs tapasztalatokat,
így ő lett a zenekarvezető. Korábban szóba került, hogy csináljam én, de nem
vállaltam. Mint ahogy színpadi jelenlétem ötlete is felmerült, amihez szintén
nem volt kedvem. Ugyanis nem akartam második Schuster Lóránt lenni. Egyik
döntésemet sem bántam meg. Pityi egyébként kiválóan végezte zenekarvezetői
feladatát, korrekt volt, megfontolt és jól szervezett. A zenekarral kapcsolatos
kérdések kizárólag Samu és közötte dőltek el, ebbe másnak nem volt beleszólása.
Egy idő után már én sem vettem részt ezekben a döntésekben, csakis a látványra
és a dizájnra koncentráltam.
- Manapság vitatott a Pandora's Box és a P. Box eredete, vagyis, hogy kinek az
ötletére született az elnevezés. Cserháti önéletrajzában azt írja, hogy a P. Box
név az övé, míg mások Bencsiknek tulajdonítják. Te mit tudsz erről?
- A P. Box név egyértelműen Cserháti Istvánhoz köthető, amit nyilvánvalóvá tesz,
hogy kilépése után Bencsik Sándor sem használta a nevet, inkább módosította. Bár
tudom, többen Samunak tulajdonítják az ötletet, de emlékeim szerint Pityi
találta ki. A Procol Harum volt a mániája (e zenekar egyik száma a Pandora's Box
- a szerk.), tőlem még dedikált albumot is kapott. A megjelenítésben már nekem
is volt szerepem, mint például a zenekar nevének gót betűkkel való kiírása.
Samuval és Pityivel a P. Box felbomlása után is tartottam a kapcsolatot; ekkor
Bencsik Szigetszentmiklósra, Cserháti pedig Debrecenbe költözött. Samu más
zenekari néven folytatta a zenélést, Pityi pedig megcsinálta a P. Box Pizzériát,
mint vállalkozást, ilyen formában használta a nevet. Ebből soha, semmilyen vita
nem volt az egykori tagok között, mivel Pityi volt a zenekarvezető. Szerintem ez
is alátámasztja, hogy Pityié volt a név, mert a szétválás után a pizzériáját
hívták P. Box-nak és nem a zenekart.
- Hogyan alakult ki a P. Box első felállása?
- Nagyon fontos, hogy a P. Box zenekart Cserháti István és Bencsik Sándor
alapította, hárman határoztuk meg a koncepciót, és ehhez kerestünk megfelelő
társakat. Tehát nem az öt zenekari tag osztozott egyenlő jogokkal. Sáfár Öcsi
neve már Samu szobájában az első megbeszéléseken felmerült, aminek nagyon
örültem. Szerettem a V'73-at, ahogyan az Emersont és az egyéb progresszív
zenéket is. Nem csalódtam, Öcsi be is vált, mint basszusgitáros. Akkoriban
nagyon jó viszonyban voltunk, a barátomnak tartottam. Utána az énekesi posztot
kellett betöltenünk. Jó pár énekest meghallgattunk, mikor ráakadtunk Varga
Mikire. Majdnem hibátlanul ment át a rostán, már csak a dobos hiányzott. Nagyon
közeledett a bemutatkozó buli, a Karácsonyi Popmeccs, és az önálló szilveszteri
buli a Corvin moziban, mikor novemberben - ha jól emlékszem 23-án -, a társaság
Szabó Istvánt választotta dobosnak. Rengeteg - talán huszonvalahány dobossal -
próbálkoztunk, egyik sem volt tökéletes. Sáfár Öcsi kardoskodott Szabó Putyur
mellett abban a reményben, hogy fiatal, és minden valószínűség szerint
nevelhető. A zenekari próbák előtt és után külön foglalkozott vele, tanítgatta.
A tagok közötti egyenlőtlenség a szerzői jogdíjak elosztásában is
megmutatkozott: Pityivel és Samuval hárman egyenlő arányban osztoztunk; Sáfár
Öcsi és Varga Miki kevesebbet kapott, Szabó Putyur pedig semmit. (Az első
lemezen 6-6 számban szerző Cserháti, Bencsik és Csiga - a szerk.). Viszont a
fellépési díjakat Pityi egyenlően osztotta el, ha jól tudom, később az újkori P.
Boxnál is ezt a gyakorlatot folytatta. Sáfár a zenei dolgokba beleszólhatott,
melyeket részben elfogadott a társaság, részben nem. Ez utóbbit Öcsi elég
nehezen viselte, de Bencsik döntése ellen semmit sem tehetett. Szabó Putyur
viszont minden tekintetben "körön" kívül esett, még a dob témákat is Sáfár írta
meg neki. Később adódtak problémák a szerzői jogdíjak körül, de igazából nem
érdekelt; örültem, hogy a társaság kreatív részese lehetek.
Emlékszem az első P. Box bulira: mikor megszólalt az első szám, volt, aki
dzsekivel a fején "hallgatta", volt aki "pémobilozott" és "árulózott". Később
lekerültek a dzsekik, elkezdtek ugrálni és élvezték a zenét. Hát eléggé érdekes
idők voltak ezek. A legemlékezetesebb buli számomra a BS-ben tartott 1982-es
májusi Popmajális, ahol az egész szakma képviseltette magát. Az est csúcspontját
az Edda-Karthago-P. Box hármasa jelentette, itt megvalósíthattuk igazi
látványelképzeléseimet. Például bikafejeket szereztem a vágóhídról, erről Varga
Miki is mesél a P. Box filmben. Az egyik road és az akkori barátnőm egy dedikált
P. Box lemezt vittek a vezérigazgatónak, ezért kaptunk kettő darab bikafejet. A
taxiköltség mellett egy üst vásárlásába is kellett invesztálni, aztán
Putyuréknál napokon keresztül addig főztük a fejeket mígnem, a hús csontig
letisztult róluk. Ráadásul csak az egyik fej fért az üstbe, a másik a
fürdőkádban várt a sorára. Mikor Putyur neje hazaérve elhúzta a fürdőkád előtti
függönyt, szó szerint egy bikafejjel nézett farkasszemet, ugyanis a szemek a
helyükön voltak! Képzelheted. Kishíján végleg kitiltott bennünket! A
dobdobogóhoz a várfalat is ott készítettük el vastagabb hungarocell lapokból.
Később a Budai Parkban sokan nem is gondolták, hogy ez díszlet, azt hitték, a
hely része. Pityinél a Csermák Antal utca kereszteződésében éjszaka - mikor még
nem volt nagy a forgalom - csináltunk egy sportcsarnoki színpadra való pókhálót
is. A koncert elején pedig lányok lepelben, fáklyával a kézben mentek fel a
színpadra, ahogy kell. Volt ott tömjénfüst, parázs, és minden, ami szem-szájnak
ingere. A lényeg: ezen a bulin olyan sikere volt a P. Box-nak, hogy az utánunk
következő Karthago koncertjének közepén is még P. Box-ot kiabáltak az emberek.
Az Edda viszonylag későn jutott színpadra, talán ennek is köszönhető, hogy a
közönség fele addigra otthagyta a bulit. Kaptak negyvenezer forintot a
show-műsorra, ami akkor nagy pénz volt, ebből aztán kihoztak valamilyen
katonásdit zsákokkal, meg különböző emberekkel, akik fel-alá rohangáltak. Ezzel
szemben mi saját kezűleg hoztuk össze a látványt - egy taxi és egy üst
költségből! Akkora sikerünk volt, hogy nem is tudom, hova jutottunk volna, ha
együtt marad az a felállás. Sajnos, rövid idő után Varga Miki távozása került
napirendre. Egyrészt megszűnt a Dinamit és Vikidál szabad lett, aki - miközben a
Kugli együttessel lépett fel - rendszeresen találkozgatott Samuval. Bár Mikit
nem fúrta, jelezte, szívesen együttműködne a zenekarral. Másrészt Miki Papp
Gyulával kokettált; úgy tűnt, szívesebben dolgozna vele, mint a P.Box-szal.
Pedig korábban Somék is megkeresték, hogy Révész kiválása után menjen a
csúcskorszakát élő Piramisba, ám az erős csábítás ellenére is nemet mondott.
Viszont a Papp Gyula-féle svéd-magyar együttműködés elvileg - mint egyszeri
lehetőség - érdekelte Mikit. Persze Samuék sem nézték mindezt jó szemmel, s
megtörtént az énekes csere: Miki helyett jött Vikidál. Én már ekkor sejtettem,
hogy együttműködésünknek nagy valószínűséggel vége szakad, mert Gyulával
korábban a Dinamitnál is voltak problémáink. Főképp a szövegeim miatt, szó
szerint ezt mondta nekem: "Sanyikám én megértem, hogy Te mit akarsz mondani, de
az egyszerű csápos ott lenn, az nem fogja megérteni!" Így jöttek azok a
szövegek, amelyeket aztán a Dinamitnál is lehetett hallani, és amelyeket Németh
Lojzi a mai napig nehezményez.
A második P.Box lemezen még ott vagyok, de már beleírogattak a verseimbe; ott
volt Gombócz Lajos is a BHG Klub vezetője, és Varga Misi, aki később az Európa
szövegét írta. Ennek a verze-dallam részeihez van némi közöm, mert eredetileg
egy másik P.Box-számhoz készült. Mikivel csiszolgattuk egy darabig. A Soha nem
elégben, vagy a Vágtass velemben is vannak részeim, de ezek a szövegek már nem
teljes egészben az enyémek; bár éppen a "Soha nem elég" az én ötletem volt. A
Valami r'n'roll-nak például minden második sora az enyém, a másik fele Gombóczé.
Én az "Idegen utcákon" címet adtam neki, de Samunak megtetszett Gombócz ötlete,
hogy egy kicsit gizda, érted: "valamiféle r'n'roll". Egyébként ezt a lemezt már
nem annyira kedveltem, mint az elsőt, annak ellenére, hogy jó anyag és mind a
mai napig működik. Később úgy döntöttek, hogy le kell adnom a pénzemből, mert
Putyurnak is jár valami, a Vikidálnak pedig többet kell kapnia, mint Varga
Mikinek, úgyhogy elegem lett. Például megcsináltam azt a mélynyomós színes
plakátot, amit a zenekar pénzért árult, ez is ment a közösbe; pedig Samu szólt a
többieknek, hogy ebből járna nekem. Nem nagyon érdekeltek már ezek a kicsinyes
torzsalkodások, inkább egy Yes-szerű csapatban gondolkodtunk Csillag Endrével és
Varga Mikivel. Ebből persze semmi sem valósult meg, viszont lett helyette egy
Sirokkó nevű zenekar. Valamikor a második nagylemez megjelenése után
megszüntettem a P. Box-szal való együttműködést. Később leültünk ugyan
megbeszélni a történteket, de akkor ez így alakult. Egyébként az Ómen lemezre is
írtam, de azok a szövegek Samunak nem tetszettek, másra gondolt. Pityi pedig
dekadensnek tartotta. Ők is szerették volna, ha az album én szövegeimmel jelenik
meg, de valahogy nem volt meg az összhang közöttünk. Később Samu édesanyjával és
feleségével is beszéltem erről: elmondták, hogy Samu sokat vívódott ezen, de az
akkori elképzeléseihez nem illeszkedtek ezek a szövegek. Nekem furcsa volt, hogy
végül az a Hobó írta meg a lemezt, aki előtte gyakorlatilag uszított a zenekar
ellen - végül Samu ezt félretette. Ennek ellenére az Ómen-album jól sikerült,
viszont 1985 környékére ez a fajta zene meghalt. Sorban szűntek meg a nagy
zenekarok, a Mobil, a Karthago, a Korál, aztán nem sokkal később a P. Box is.
Egyébként 1985-ben a Mobil megszűnésekor, Zefivel való beszélgetésünkkor
felmerült, hogy folytatjuk. Én vállaltam a szervezést és, hogy írom a
szövegeket; még be is mentem Wilpert Imréhez, aki elküldött azzal, hogy az előző
turné nem volt túl sikeres - mondom, 1985-ben gyakorlatilag minden klasszikus
rockzenekar haldoklott, mitől lett volna épp a Mobil-turné sikeres? - ezért
bizonyítsuk be, hogy van igény a bandára, turnézzuk körbe az országot, aztán
megbeszéljük, hogyan tovább. Tunyó viszont ezt nem vállalta, mondván, nagy a
családja, el kell tartania őket, ezért inkább elment vendéglátózni. Így kútba
esett az egész elképzelés.
- A második P. Box nagylemezen A Zöld, a bíbor és a fekete című szám
szövegírójaként Csiga Sándor van feltüntetve. Sáfár József állítása szerint
viszont alapvetően nem a te munkád. Mi az igazság ezzel kapcsolatban?
- Természetesen én írtam a szöveget Radics Béla halálakor. Alig, hogy leraktam a
tollat a Dési Huber Művelődési Házban, akkori próbahelyünkön, egyenesen a
temetésre siettünk. Samuval álltunk Radics sírja mellett és néztük a ceremóniát.
Nagyon nem gondoltam akkor, hogy néhány év múlva Samuval fog mindez megtörténni.
A rendszerváltást követően sikerült előkerítenem egy 1978-as P. Mobil felvételt,
amelyen még az eredeti, legendás felállás játszott, ekkor jeleztem Schuster
Lórinak, hogy ki kellene adni, vagy valamit kezdeni kellene vele. Beszélgettünk
arról is, hogy készítünk egy Bencsik emléklemezt A Zöld, a bíbor és a fekete
címmel. Mivel próbálom elkerülni az önismétlést, ekkor vetettem fel, ha már ez a
dal felkerül, írok hozzá egy harmadik versszakot. Lóránt pedig kitalálta, hogy a
számot a négy rocktenor, Varga, Vikidál, Deák Bill és Tunyogi énekelje. Ez volt
a nóta reinkarnációja, amely egyébként sokkal sikeresebb lett, mint az eredeti;
gyakran ma is ezt a verziót gondolják annak. Annak idején a 80-as években a dal
2-3 évig slágerlistás volt, ez volt az első korszaka, aztán szép lassan
elfelejtődött, de legalábbis kevesebbszer játszották. Egy-két évvel a
rocktenoros változat megjelenése előtt Deák Bill egy önálló koncertet adott a
Petőfi Csarnokban - talán ez volt az első önálló bulija -, ahol dugig telt a
csarnok, még a büfénél is alig lehetett férni. A buli végén Bill elnyomta a dalt
és a tömeg vele énekelte egy emberként. No, ekkor meglepődtem, hogy ez a nóta
még él.
- A Varga-Vikidál váltást követően még történt egy Sáfár-Zselenc és egy
Szabó-Pálmai csere is, már ami a lemezeken szereplő felállásokat illeti. Ezekről
mit tudsz?
- A Sáfár-féle cseréről első kézből tudok beszámolni hiszen, mint mondtam,
Bencsik Samuval nagyon jóban voltunk. Már sokkal korábban szeretett volna
megválni Öcsitől, mert szerinte állandóan okoskodott, tudálékoskodott, ráadásul
mindent túlbonyolított. Mindemellett nem tartotta igazi rockernek. Akkoriban
védtem Öcsit, mert jó cimbora volt, és abban is igazat adtam neki, hogy nem kell
egy második P. Mobilt csinálni. Megint más kérdés, hogy a "pémobilosabb" második
lemez jött be a közönségnek. Nekem még megvannak a Varga Miki-féle változatok,
szerintem azok jobbak lettek volna, a lemezen végül nagyon le lettek
egyszerűsítve a dallamok.
A lényeg: 1982-ben az Eddások szerint Zsöci ínhüvelygyulladástól szenvedett,
ezért májustól már nem lépett fel a zenekarral. Bár ténylegesen volt ilyen
problémája, de ettől még tudott volna játszani. Én már 1982 elején leültem vele,
beszélgettünk, és később májusban is. Tudtam, hogy Samu addig nem nyugszik, míg
nem cseréli le Öcsit és szerintem Zsöci nagyon jó váltási lehetőség volt. Amikor
beszéltünk, elmondta, hogy a problémák ellenére jó cimborák Pataky Attilával -
amelyen kicsit meglepődtem -, és noha nagyon szívesen eljönne a P. Boxba (még
egyszer mondom, 1982-t írunk!) de előtte megbeszéli Patakyval. Mit ad Isten,
gyorsan visszavették az Eddába, hiszen elég furcsán vette volna ki magát, hogy
az Eddában nem tud játszani, a P. Boxban viszont igen. Így aztán, amíg az Edda
működött, Zsöci ott basszusgitározott, utána viszont jött a P. Boxba. Tudom,
Öcsi manapság úgy kommunikálja mindezt, hogy nem szereti a rockzenét és szinte
könyörgött, hadd jöjjön el. De azért nyilván tetszett neki, hogy sok embernek
játszhat, lemezen szerepelhet és még pénzt is kereshet vele. Hadd ne mondjam,
hány olyan zenekar létezett, akár a V'73 is, amely nagyon progresszív volt,
manapság viszont alig-alig emlékszik rá valaki, hiszen nem sok minden maradt
utána. Öcsinek nagy szívfájdalma volt, hogy Lerch és Herpai nem vitték el a
V'Moto-Rock-ba, pedig alapvetően úgy indult a történet. A lényeg, hogy azokat a
problémákat, amelyeket Samu folyamatosan érzékeltett vele - hiszen zeneileg
egyértelműen Bencsik volt a zenekar irányítója, még ha Öcsi volt is a tanultabb
zenész -, azokat egyre nehezebben viselte, emiatt nyilván nem érezte annyira jól
magát. Az Edda búcsúkoncert után viszont elérkezett az idő, amikor mennie
kellett. Ugyanis Zsöci alkalmas volt a feladatra, mindenféle - és nemcsak zenei
- szempontból. Ezt követően Zsöci Samuval és Pityivel is nagyon jó barátságba
került. Tény, hogy a személycsere már régóta érett. Hogy ebből Öcsi mit észlelt
és mit nem, azt nem tudom megmondani, de így történt. Pálmai Hobó után
felszabadult, Szabónak pedig kiesett a mankója, a Sáfár. Ezer szállal kötődött
hozzá, amelyek Öcsi távozásával elszakadtak. Zsöci megbízható, stabil alapot
szeretett volna, de a többiek is Pálmait akarták. Ennyit tudok, amennyit Samu és
Pityi elmondtak nekem.
Egyébként bőven volt gond akkoriban: túl voltunk az István, a királyon, Vikidál
Koppánnyá változott, a turnén Samu többször is figyelmeztette Gyulát: vigyázzon,
mert az üvöltözéstől előbb-utóbb elveszítheti a hangját. 1985 végén, egy Corvin
mozis koncerten épp ott volt Tunyó - aki akkoriban szabad volt, hiszen a P.
Mobil is befejezte a működését egy időre - az öltözőben a fülem hallatára Samu
azt mondta neki, hogy "Tunyókám, fogunk mi még együtt játszani!". Ebből sajnos -
az ismert okok miatt - soha nem lett semmi, pedig érdekes lett volna. Vikidál és
Samuék között ekkor már eléggé megromlott a viszony. Gyula elkezdett színházazni
- egyébként azt a stílust mindig is szerette -, egyre kevésbé ért rá a P. Boxra.
Számomra eléggé furcsa, tudathasadásos állapot, hogy az egyik pillanatban még
Koppány vagyok a színpadon és üvöltök az embereknek, akik egyként mozdulnak,
fellázítom az országot, aztán pedig tisztán, modorosan énekelek egy színházi
előadáson. Így történt, hogy 1986-ban a német turnén ismét Varga Miki állt a
fronton, 1986 vége felé pedig már Bill volt a P. Box énekese. Az utolsó
koncerten is ő énekelt. A történeti hűség kedvéért ezt is rakjuk rendbe és
tiszteljük meg ezzel: Deák Bill Gyula igenis, a P. Box énekese is volt! Ezt a
biográfiák egyébként nem szokták megemlíteni.
(folytatjuk)
Hegedűs István
1982
1983
1985
1985
2002 
2005
