Jhajj, gyermekeim, mire kell hazajönnöm... -.-
Makuta, a békejobb okés részemről.
Említetted az avatáromat. Namost az a helyzet vele, hogy ő gyanúim szerint nem is Széth (nézzétek meg a fülek formáját, és az arcberendezkedést), hanem Anubis. Viszont miután a tanyafórumról leléptem egy oda írt szösszenettel, nem volt mese, váltanom kellett. Az új "karakter" ha mondhatom így, sokkal emberközelibb, és megszünteti az eddigi szakadékot Széth és köztetek. Már majdnem ember, és felismerte, hogy a hatalomfitogtatás nem jó huzamosabb ideig...
Miért? Mert nekem is van egy lelkem, ami nem árt, ha ép marad, főleg ha az ember olyan munkát végez, mint én... A tanyáról tulajdonképpen Lunci miatt léptem le. Az volt a sztori, hogy - mivel én ott modi vagyok - láttam, minden este Johnny-t és Luncit privátolni. Én próbáltam beszélni velük, hogy anno nem azt ígérték, hogy privátokba burkolóznak. Megígérték, akkor régen, amikor minden elromlott. Mindenesetre majd minden PÜ-ben biztosítottam őket arról, hogy igaz barátok, és ugye mint tudjuk, egy igaz barát pl. akkor is kinyitja a kocsmát, ha egy barátja ott ül bent egyedül, és magányosan... Próbáltam, de nekem sem ment... Ehhez mindannyian kellünk, egyedül kevesek vagyunk...
Lunci látszólag megértette, mit akarok, Erikával súlyosan összekaptam. Kijelentette, hogy a párduc menedék, neki nincs szüksége menedékre, neki tér kell, ahol játszhat. Ezen analógiát továbbvezetve arra a megállapításra jutottam közületek néhány emberrel, hogy MI Erikának nem kellünk, mint ember.
De mint karakter, játékos, úgy igen. Lunci gyökeresen változott, március három óta nem járt itt, legalábbis nem lépett be. (hozzáteszem, ezek nyilvános adatok, bárki láthatja őket)
Luncit sajnos Erika magával rántotta, és most nem tudom, mi van. Kettejükkel, de Erikával tutibiztos, hogy nem fogok beszélni telefonon. Hiszen Erika elhajtana a búsba, Lunci meg nem tudom, mit reagálna. Bár, Ágival nekem semmi bajom nincs, még most sem, de arra se vették ők ketten a fáradtságot, hogy a lelépésem után legalább írjanak egy sort... Hogy legalább tudjam, hogy valaha az életben, valakinek is hiányozni fogok a tanyáról... Jphnny itt írt nekem valamit, de kitörölte, mielőtt elolvashattam volna. Azóta várok tőlük valamire... Talán soha nem kapom meg... És nem kell nagy szavakra gondolni, egy apró 7 betűs szó... Johnny és Lunci pedig a mai napig, minden este ott vannak a tanyán, és privátolnak... Hát, az ottani fórum haldoklik, de ez nem. Ő mégis ott van. Mert ott van neki tér... Igen ám, csak üres, mint egy szántóföld télen...
Igen, nekem a társaság minden tagjának megvan a telefonszáma, csak Makutáé hiányzik. (de Vele jelenleg speciális megállapodásban vagyok.

)
A többiek meg? Jó kérdés. Beláthatjátok, hogy azért én sem ingyen beszélek, és nem egy esetben lehet a banda tagjaival 5 perc alatt lerendezni minden kérdést. És ez nekem sem kis anyagi áldozatot jelent. Bár a jelszavam egyelőre, mindent a Párducért, de aki mondjuk kéthavonta jár erre, azzal én most mit csináljak? Egy telefonhívástól nem fog újra minden este itt leledzeni... Márpedig, ha magatok is végiggondoljátok, ez tök logikus.
Luncira és Johnnyra tekintettel, nem fogok elmondani mindent. Egyrészt azért, mert ugyan hiába is van most közöttünk síri csend, attól még ők léteznének.
Sok traumát éltem már túl, itt a fórumos berkekben, olyanokat is, amikről nem is tudtok. De nyeltem mindig, és ha bele is mászott az agyamba a gondolat, hogy lemínuszolom a párducot, akkor is inkább adtam magamnak egy pofont, és csináltam ugyanúgy tovább, mintha semmi más nem létezne.
A hab a tortán Pipo alkotása is, nem mellesleg az a levél, amit tőle kaptam, külön megér egy misét... Attól még, hogy ő nem tud erről a helyről (szerencsére), ettől még nem fogom megjelentetni a teljes PÜ-jét. Hiába haragszom rá...
Belenyugodtam, de ne tudjátok meg, micsoda szenvedéssel csináltam ezt a fórumot itt a színfalak mögött. Mostmár nyugodt vagyok, beletörődtem, hogy soha nem lesz itt akkora forgalom mint anno itt, vagy még régebben a tanyán. Sok könnyem fekszik ebben a fórumban, de talán az utolsó pillanatig azt fogom mondani, hogy megérte, mert nem miattam, hanem Nektek csináltam, jó szívvel, szeretettel. Az, hogy én közben mit érzek, arról nem Ti tehettek, és abszolúte lényegtelen.......
Nem akarásnak nyögés a vége....

Ssuggi más tészta... Nem tudom, hogy visszatér-e valaha, de a válaszom valószínűleg nem... Ne kérdezzétek, miért, megérzés... És utálom magam ezért, de nekem ezek be szoktak jönni, bárcsak ne lenne igazam...!!
