"A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást."
Minyám! Én őrizlek benneteket egytől-egyig a szívemben örökre. Úgy, ahogy kis csapatunk fénykorában tündökölt, akár amott, akár itt! Igaz szeretettel, emlékekkel, mosollyal, boldogsággal. Soha-soha nem fogom, és nem is akarom elfeledni azt az időszakot!
Valamiért a sors egy mederbe terelt minket egy kis időre anno, szükségünk volt egymásra, kinek ezért - kinek azért.
Játszottunk, eközben segítettünk egymásnak, tanultunk, tanítottunk, szeretetet adtunk s kaptunk, sírtunk, nevettünk, kapaszkodtunk, ragaszkodtunk, gyógyultunk.....s ebbe belehaltunk!
A játék persze folytatható. De a szereplők már nem ugyanazok. Meggyőződések, hitvallások, ígéretek, bizalmak törtek össze, vagy fordultak más irányba. És ez megpecsételte a tiszta továbbhaladást....legalábbis számomra. Sajnálom. És bocsánatot kérek érte.
Ez az én kis fórumom, itt még talán itthon érzem magam, és amíg a létrehozója el nem tünteti a süllyesztőbe, addig ide fogok járni. Olvasgatok, nézelődök, átélem a régi szép időket. Ez örömmel tölt el változatlanul, mert a dilibrigád apraja-nagyja ( Ssuggival az élen) itt van olyankor velem!
