Iratkozz fel a You-tube csatornámra!

Vissza a BIHARI TÚRAINFÓKRA

A BIHAR-HEGYSÉG FEKVÉSE ÉS KINCSEI
 BEVEZETÉS  -  ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK TÚRÁZÓKNAK

Erdélyben, az Erdélyi-szigethegységben járunk, annak is egyik legszebb vidékén, a Bihati-havasokban. A Bihar-hegységet  tágabban értelmezve beleértjük a tulajdonképpeni Bihar mellett a Vlegyásza /Vladeasa vidékét és a Királyerdõt (M. Padurea Craiului) is. A Bihar-hegység turisztikai feltárását Czárán Gyula (1847-1906) végezte.

Tiszta idõben a Viharsarok dél-keleti peremén (de akár a  megyeszékhely, Békéscsaba egyes kertvárosi területeirõl, magasabb épületeiről is) a figyelmesen messzeségbe tekintõ alföldi ember távolinak hitt hegycsúcsokat és hegyvonulatokat pillanthat meg: a Zarándi-hegység legközelebbi  (Világos környéki) részei, a Béli hegyek ezer méter körüli csúcsai és a Bihar azok által által nem takart magaskatai dobogtatják meg a hegyek szerelmeseinek szívét. A tõlünk légvonalban kb. 110 km-re ill. a Békéscsaba-Nagyszalonta (Salonta)-Belényes (Beius)-Biharfüred (Stina de Vale) útvonalon kb.150 km-re lévõ Bihar-hegység szép tájakat és pompás túralehetõséget kínál.

       Daday János könyvében így ír: ”A nyolcvanas évek közepén Pádis vidékét kaliforniai turisták keresték fel. Bejárták a leghíresebb helyeket és amit láttak lenyûgözte õket. Számukra az volt a meglepõ, hogy ilyen aránylag kis területen mennyi természeti szépség zsúfolódott össze. Megjegyezték, hogy náluk, a Sziklás-hegységben grandiózusabb látnivalók vannak, de azok egymástól több száz mérföldnyi távolságra találhatóak. Míg itt minden szinte karnyújtásnyira van, ott repülõvel, vonattal vagy autóval kell ezeket a helyeket megközelíteni. A természet elkényeztettet bennünket azzal a sok szebbnél szebb karsztjelenséggel.”

       A Bihar a túrázó számára pazar élményekkel szolgál: legnagyobb csúcsai 1800 méter felettiek (Nagy-Bihar 1849 m, Vigyázó vagy Vlegyásza/Kalota-havas csúcs 1838 m), de az 1600-1700 m körüli kisebb csúcsok is (pl. Mezõhavas, Bocsásza, Horgas-havas) pompás túralehetõséget és kilátást nyújtanak. Számos vízesést kereshetünk fel túráink során, és nehéz lenne megmondani melyik a legszebb közülük: az igen nehéz terepen elérhetõ kb. 80 méteres nagyságú Nagy-Phaëton esés vagy a néhány méterrel talán annál is magasabb Szentháromság-vízesés középsõ, Hotorán esése, vagy esetleg a  Székelyjói (Havasrekettyei/Rekiceli) vízesés. Aki a vad szorosokat szereti, az sem fog csalatkozni: a Galbina felsõ (Galbina kõköz) ill. alsó szorosa vagy a Szamos-bazár szurdoka valódi, igaz nem veszélytelen kalandtúrákat ígérnek. A barlangokat kedvelõ, de nem profi barlangászok is kedvükre válogathatnak a barlangok tucatjában: felejthetetlen élmény a Zichy-barlang bejárása, a híres Mézgedi-barlang, a szintén Királyerdőben lévő Kristály-barlang  felkeresése vagy egy látogatás a bihari, koskohi Medve-barlangban. Számos aknabarlang (zsomboly) és csak profi barlangászoknak ajánlható barlang is található különösképpen a Pádis-fennsíkon vagy a Révi-szoros környékén. A Bihar-hegység egyik legkedveltebb területe a Pádis karsztvidéke, a jármûvel sokáig keservesen megközelíthetõ, de talán éppen ezért is turistalegendákkal övezett csodavilág, turistaparadicsom a Csodavárral, a Galbinával és a Szamos-bazárral. Ma már  remek minőségű aszfalton lehet Pádis központi részébe feljutni.  A Bihar-hegységben szebbnél szebb rétek és még néhány várrom is  várja a turistákat.

       Van tehát bõven látnivaló és felfedeznivaló a Bihar-hegységben: a Bihar azonban sokszor nem adja olcsón kincseit, több túracélt csak hosszabb gyalogtúrával, elővigyázatosságot és felkészültséget igénylő terepen lehet elérni. Gyakoriak a nagyon meredek fel- ill. levezetõ utak (pl. a Szamos bazárban a Belvedere utáni rész, vagy a Golgota-rétrõl a Nagy-Phaeton vízeséshez levezetõ Kigyók-szakadéka). Sokszor a patak medrében, barlangi környezetben csúszós terepen kell haladni, esetleg egyszerûen a mederben térdig vagy éppen majdnem derékig érõ vízben. Napi 20- 30 kilométeres, kimerítõbb túra is lehetséges, ha kedvünk és erőlétünk is meg van hozzá.  A kezdõ turisták mindenképpen óvatosan és kisebb túrákkal kezdjenek! Az idõjárás gyors változására is fel kell készülni. Meleg ruha és esõkabát, ivóvíz, ennivaló, zseblámpa nélkül soha ne induljunk el!

       Vannak olyan részek is, ahová csak tapasztaltabb turisták merészkedjenek, ilyen pl. a Galbina szorosa. 
      A jelzett turistautak száma igen nagy és többnyire jó állapotban vannak, de vannak elvétve elhanyagolt jelzések is. Ami az egyéni turista-felszerelést illeti: nagyon fontos a kényelmes, "bejáratott" túracipõ, a megfelelõ hátizsák. A túrákra mindig vinni kell esõkabátot és meleg ruhát, mert a Biharban az időjárás gyorsan változhat, az idõ is hamar hûvösre, csapadékosra fordulhat. Ha tiszta vizet adó patak nem keresztezi utunkat, akkor legalább 2 liter vízzel érdemes elindulni egy egész napos nyári túrára (ami akár reggel 7-tõl este 8-ig is eltarthat).
            Czárán is kedvelte a hosszú túrákat, õ így foglalta rímbe tapasztalatait: „Hosszú az út - Annál kedvesebb: Az esõ meg: minél nedvesebb” ).
            A barlangi túrák ill. az esetleges kései esti visszaérkezés miatt megbízható zseblámpa (+ pótelem) beszerzése is ajánlatos. Egyes helyeken vipera is elõfordulhat (pl. az Ördögmalom vízesés környékén). A terep kullanccsal való fertõzöttsége nem jellemzõ, de a napi kullancsvizit mindenképpen ajánlatos. Beszéltünk már olyan túrázóval is, aki medvével találkozott, ez azonban inkább ritkaság.
Egyedül sose induljunk el és társunkat se hagyjuk sohasem magára! (Czárán Gyula intelme: „Ha együtt indultok, úgy menjetek végéig, Ne hagyd el társadat, akármi történjen”). Legjobb, ha a terepet már jól ismerõ túratársunk a vezetõ. Térkép nélkül semmiképpen se induljunk el! A szálláslehetõségek egyre jobbak, általában akad szerény, de kielégítõ szállás, de legbiztosabb, ha sátort viszel magaddal. Persze tisztázni kell, hogy hol lehet sátrat felállítani, a pádisi Glavoi-erdészház környéke például közismert és forgalmas sátorozó-hely. 

A BIHAR-HEGYSÉG FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE, LAKOSSÁGA, ÉGHAJLATI SAJÁTOSSÁGA

A Bihar-hegység az Erdélyi-Szigethegység központi magja. A magyar földrajztudósok szinte állandó korrigálása ellenére sokan helytelenül a Nyugati-Kárpátok részeként emlegetik. A Bihar hegységet északon a Rézhegység és a Meszes, keleten a Gyulai-havasok és a Torockói hegyek, délen az Érchegység és a Zarándi-hegység, nyugaton a Belényesi medence, a Béli-hegység ill. a Körös-vidék határolja. A Bihar hegységet határoló folyók: északon a Sebes-Körös, keleten a Meleg-Szamos, délen az Aranyos ill. a Fehér-Körös és keleten a Fekete-Körös.

A Bihar-hegység mélyében a települések viszonylag ritkák, a nyáron legeltetéssel foglalkozó, kitelepült juhászokon kívül nemigen találkozik az ember ott lakokkal. Õk hóolvadás után mennek fel a hegyekre és május végétõl egészen szeptember végéig ott vannak. A fakitermelésnek "köszönhetõen" találkozhatunk favágókkal is idõnként. A Bihar mélyében barangolón túrázó ritkán találkozik más turistákkal, kivétel ez alól a Padisi fennsík legfelkapottabb területei (pl. Csodavár környéke). Ha mégis összetalálkozunk turistákkal, nagy az esélye annak, hogy magyarországi vagy erdélyi magyarokkal válhatunk néhány szót.

A Bihar-hegység a Pannon-Alföld felöl érkezõ nyugati légáramlatoknál az elsõ komolyabb akadály, ezért a Kárpát medence legcsapadékosabb hegytömbje. Az átlagos évi csapadék több mint 1400 mm, gyakoriak az esõk. Komolyan kell venni a ruházatra (meleg ruházat, esõkabát) vonatkozó figyelmeztetést. A meteorológiai jelentéseket érdemes figyelemmel kísérni a túrák elõtt (lásd linkek).                                                                                                                    

Hogyan látták a Bihar-hegységet abban az idõben, mikor még a Magyar  Királysághoz tartozott? Egy archív írás György Aladártól az  arcanum.com oldalárol

A Bihar-hegység

Szilágymegyén alúl Délkeleti Magyarországnak az Alfölddel érintkezõ nyugati szegélyén hatalmas bástya a Sebes- és Fehér-Körös folyók között emelkedõ Bihar-hegység, melynek fõ gerinczét a Sebes-Körös kelet-nyugati irányban töri keresztûl s ezzel az egész hegységet két részre osztja. Az éjszaki, vagyis a vlegyászai tömeget „Muntye” névvel is nevezik, s ez éjszakkeletrõl délnyugat felé vonúl. A déli rész a tulajdonképi Bihar-hegység, s ennek fõ gerincze éjszaknyugatról délkeleti irányban húzódik. Belsejének nagyobb része vadon és néhol alig járható s kevéssé ismert hegyvilág.

A Bihar-hegységhez voltaképen odaszámíthatók a Szamos és Maros közötti összes hegyek, nevezetesen Éjszakon a Vlegyásza, a Réz-hegység, Meszes-hegység, Bükk-hegység, sõt az Érmellék dombvidéke is kapcsolatos vele, úgyszintén délen a Kódru-Móma és a Hegyes-Drócsa. Keletre a Kolozsvár–almási hegység, a Gyalui havasok és a nagy kiterjedésû erdélyi Érczhegység ugyanennek a hegyrendszernek folytatása. De a tulajdonképi Bihar-hegység csak a Sebes-Köröstõl a Gajna csúcsáig elhúzódó hatalmas hegyláncz, mely mintegy 80 kilométer hosszúságú és körûlbelûl 3000–3500 négyszögkilométer terûletet foglal el. Legmagasabb csúcsai a Vlegyásza vagy Vigyázó (1838 méter), a Nagy-Bihar (azelõtt Kukurbéta, 1849 méter); a Bihar (1657 méter), a háromfejû Bocsásza (1792 méter), szomszédja Bricczi (1758 méter), a Kornu nunczilor (1693 méter) és a Kis-Kuburbeta (1769 méter). És ne kerûlje el figyelmünket a Királyhágó (582 méter), mely a Sebes-Körös bucsai, kelet-nyugati irányú részlete fölött, a folyó jobbpartján emelkedik az 557 méter magas Királytetõ mellett. A Bihar-hegység legtöbb csúcsa kerekded kúp, vagy épen szelid hajlású gömbölyded hát, melyek, mivel az erdõ többnyire nem ér föl a hegység fõgerinczéig, kitûnõ havasi legelõ helyek. A szurdokok és harántvölgyek a hegység oldalain többnyire mélyen bevágódva vonúlnak el s viszik a hegy vizeit a patakokba és folyókba.

Kristályos õspalák, gránitok és egyéb palaeozói tömegek alkotják a hegység zömét, azonban derekán és a délnyugati lejtõn nagy terjedelmû diasz-, triasz- és jura-mészkövek, palák és homokkövek telepednek, míg a Vlegyásza tömegét különféle porfir-kõzetek, daczitok és trachitok alkotják. Nyugat felé a hegység alsó lejtõit vegyes lomberdõk, legnagyobb részt bükkösök borítják s azontúl fenyvesek kezdõdnek, melyek azonban a nyugati oldalon ritkán ereszkednek le 1200 méter magasságig. Mindez többnyire õserdõ, melynek belsejében csak olykor fordúl meg egy-egy erdõkerûlõ, vagy pásztorember is; járt útja kevés van s az is csak lovasok vagy gyalogok számára az egymástól messze fekvõ pásztorkunyhók között. Éjszakon és éjszaknyugaton, hol a Jád völgyében több fûrészmalom és iparvasút is van, az erdõk már megritkúltak; s ép így keleten a topánfalvi járásban is, a hol az ú. n. mócz-oláh lakosságnak, mondhatni, egyedûli keresetforrása a paraszt fa-ipar: a deszka-, zsindely-, cseber-, abroncs- és szitakéreg-készítés.

Ligetek, völgyek és patakmedrek magasra emelkedõ fái között a pompás Telekia speciosa díszlik illatos virágaival. Legnagyobb nevezetességei a Biharhegységnek nagyszámú barlangjai, valamint számos és remek vízesései.

Az egész hegységben, de különösen a nyugati lejtõn, Rézbánya és Vaskóh vidékén fordúlnak elõ ércztelepek is, arany- és ezüsttartalmúak, valamint réz és ólom, vas és magnetit. A bányászatot Rézbányán a kincstár szakszerûen folytatja. Számos ásvány fordúl itt elõ s több, egyedûl a Biharban található faj (szájbélyit, biharit), valamint számos érdekes kövûlet.

Kevéssé értékesítik e hegységnek állatokban való gazdagságát. Vadállatainak királya, a medve, alig háborgatva éli itt világát; hajtó-vadászatokat csak az utóbbi években rendeztek, pedig medvén és farkason kivûl rókát, vaddisznót, borzot, vadmacskát és számos ritka szárnyast, sasokat, császármadarat, stb. találhat itt a vadász, s igen érdekes, hogy még a gerincz környékén levõ tócsákat is látogatják vonúlás alkalmával a vadkacsák, vadludak és más vízi madarak. A pásztorok, aránylag kevés vadat pusztítanak el, bár a farkasokkal néha elég bajuk van. A havasi, szinte jéghideg patakokban a pisztráng dúsan tenyészik. A szarvast ellenben a környékbéli orvvadászok már régen kipusztították az egész Bihar-hegységbõl. Némely barlang élõ állatvilágában több sajátos fajú vak bogarat és egyéb rovart fedeztek föl.

A hegység éjszaki részét a Sebes-Körös völgye szegélyezi, melyen az országút és egyszersmind a nagyvárad–kolozsvári fõ vasútvonal halad. A völgy nyugati része még elég tágas és egy pár nagyobb magyar község is van benne, ú. m. Élesd, a vidék legélénkebb helye, és Mezõ-Telegd, melynek régi templomában van eltemetve Bocskay István fejedelem neje és a paraszt lázadás korában (1514) szerepelt Telegdy István kincstárnok. Beljebb a Királyhágó alatt a Sebes-Körös vize már egymáshoz oly közelre nyomúló sziklás hegyek közé szorúl, hogy partján a vaspályának három helyütt alagúton kell átmennie. Ebbe a szorosba torkollik bele a Jád patak, mely dél felõl sziklás hegyoldalak között, kavicsos mederben fut idáig, s mellékét egy-egy zakatoló vízi-malom, meg a völgyben és hegyoldalakon festõileg szétszórt szalmakunyhók élénkítik meg. Beljebb, Remecz felé, hova a Zichy-féle grófi uradalom fõkép fafélék szállítására 16 kilométer hosszú iparvasútat építtetett, festõibb és erdõsebb a vidék, melynek szépségét pár fûrészmalom és vadászkastély is emeli.

A Jád balpartján számos barlang van. A Sebes-Körös balpartján nevezetes Pestere falu határában az Igricz barlang, honnan régebben nagy számú õs-állatcsont kerûlt a budapesti Nemzeti Múzeumba, de ma már teljesen ki van rabolva. Még távolabb, már a Király-erdõben rejtõzik, a remek szép vidaréti cseppkõbarlang, melynek oszlopokkal gazdagon megrakott üregeit, különösen a csilláros és a dísztermet ma már a turisták is meg-meglátogatják.

A Bihar-hegységnek és a vele szomszédos, nagy kiterjedésû hegyvidéknek a megszemlélésére legjobb kiindúló hely a Fekete-Körös mellett fekvõ Belényes város negyedfélezer lakossal és fõképen Bihar-Füred (Sztina de Válye) klimatikus üdülõ telep. Belényes a Bihar nyugati alján, kies völgylapályon fekszik. Kimagasló tornyai messzire ellátszanak; csinos épûletei között nevezetes a nagyváradi görög-katholikus püspök nyári laka, a görög-katholikus fõgymnázium, fiú- és leány-internatus és a reformátusok kõkerítésû temploma. A városból nézve pompás képben tárúl elénk a Bihar-hegység erdõs lánczolata fõ csúcsaival, melyek legtöbbnyire még késõ tavaszszal is hóval borítvák.

Belényestõl mintegy 15 kilométernyire van a Meziádi barlang, melynek 16 méter magas s ugyanannyi méter széles száda olyan, mint valamely alagútnak mesteri szabályossággal alkotott bejárata. Igazi remek természetes portalé! A hatalmas szikla-kapu 30 méter hosszú s 25 méter széles elõcsarnokba nyílik, mely befelé, a barlangnak 15–20 méter széles és 10–25 méter magas boltozatú fõ csarnokába torkollik. Ebbõl a vízszintes fõ csarnokból ágaznak ki a barlang többi csarnokai és folyosói, együttvéve oly nagyszerû és nagy kiterjedésû föld alatti labirintot alkotva, melynek teljes bejárására 6–8 órai idõ sem elegendõ. A falakon tömérdek denevér tanyázik, melynek guanóját már ki is bányászták. E roppant kiterjedésû barlang legnagyobb részét eddig a közönség nem ismeri s mesés szépségû. hófehér alakzatainak sokaságát nem is sejti. A barlang architektúrájának merészsége talán egyetlen a maga nemében. Szertenyúló ágai és menetei ugyanis nem egy színtájban vannak, hanem különbözõ emeletekben egymás fölé és alá helyezkedve keresztûl-kasúl. A barlangnak három, sõt a legújabb kutatások szerint alighanem négy ily különbözõ színtájú emelete van. A csarnokok pazarúl bõvölködnek cseppkõ-képzõdményekben, s bámúlatos változatossággal, sok helyt káprázatos pompával vannak a brilliánt csillogású mészpátkristályokkal földíszítve. Legutóbbi kutatásaik alkalmával Czárán Gyula és Pethõ Gyula a barlangnak egy eddig nem ismert rejtekében õsvilági állatcsontok gazdag telepét fedezték föl. Az aggteleki barlang után kétségtelenül ez a legelsõ, legnagyobb, legszebb és legérdekesebb barlangja Magyarországnak s méltán megérdemli a „Bihar gyöngye” nevet. Közelében a Gyálu Boilor mezõn még két kisebb cseppkõbarlang látható.

Belényestõl egyenesen keleti irányban jó karban tartott kígyódzó hegyi út visz Bihar-Füredre, mely az 1627 méter magas Pojéni csúcs alján, fenyvesek közt levõ klimatikus hely és nyaralótelep s a nagyváradi görög-katholikus püspökség tulajdona. Fõforrása a néptõl elnevezett Csoda forrás (5.5 C. fok). Leghidegebb vizû az Árva forrás 4.8 C. fokkal. Bihar-Füred környékének fõ díszei a festõi szép vízesések: a Jád medenczéjében a Lája-esés, Diána berke, Szerenád-esés, s a Jád-szoros alsó végén a Jadolina; a Dragán-medenczében az Ördögmalom, hol egy félkörben elhelyezkedett sziklatornyokból álló hatalmas bástyázatot szakít középen ketté a pataknak 25–30 méter magasságból lezuhogó vize; a 80–l00 méter magasról aláömlõ Phaëthon-esés a Fekete-Körös forrásvidékén, és több más vízesés.

Bihar-Füred a lehetõ legalkalmasabb kiindúló pont a hegység legmagasabb, úgy nevezett „havas” részeinek meglátogatására. Legczélszerûbb ezt az ottani kis hegyi fajta, „mokány” lovakon megtenni. E kirándúlás elsõ állomása a fõ gerinczen fakadó, 5 C. fokos vizû Hideg kút vagy Funtina récse, a honnét a Dragán patak ered. A fölötte emelkedõ Kornu Munczilor csúcs tág körû kilátást nyújt, honnan tiszta idõben a Retyezát szakgatott gerincze, a fogarasi havasok, a moldovai és bukovinai határokon elnyúló Kelemen-havas és a radnai havasok is jól látszanak. A fõ gerincz túlsó, keleti oldalából erednek a Meleg-Szamos forrásai. Ennek forrásvidéke rendkivûl gazdag a legkülönfélébb természeti jelenségekben, melyeket az Erdélyi Kárpát-Egyesûlet Szamos-bazár névvel könnyen bejárható körúttá csoportosított. Egyik eredõ-ága egy útjában álló sziklafalnak, az Áragyászának neki rontva, ebben 15–20 méter magas ellipsis alakú sziklakaput vágott, s a hegy belsejében vájta magának azt az alagútat, melyben habjait tovább hömpölygeti, míg végre kétszáz méter hosszúságú alvilági bujdosás után a hegy túlsó oldalán egy hatalmas kapun kilépve, ismét napvilágra bukkan s festõi szép sziklaszorosban zuhog alá. A látogató a barlang mennyezetének ablakszerû természetes nyílásain beözönlõ napfény világánál, úgy szólván, fáklya nélkül teheti meg a patak társaságában a beömléstõl a kiömlésig az egész földalatti útat.

Egy másik nem kevésbbé érdekes csoportja a rendkivûli természeti szépségeknek a ponori Csetátye. Ez egy titáni nagyságú labirint: az 50–60 méter magas sziklakapuknak, a 100–150 méter magasságú falaknak és bástyáknak, az óriási boltozatú alagútaknak, búvó patakoknak, föl- és alvilági csodaképzõdményeknek egy egészszé csoportosúlt kiállítása.

Méltóan sorakozik ehhez hegy- és vízrajzi kiegészítésûl a Fekete-Körös medenczéjében, a Galbina eredeténél, az õserdõik homályában rejtõzõ Kolosszeum, egy 100–150 méter magas sziklafalaktól várszerûleg körûlbástyázott roppant csarnok, melyet a Galbina patak választott ki szeszélyes bujkálására, hogy ott majd a barlangba beömlõ, majd belõle kiömlõ vízeséseket alkosson. Egyáltalában bámúlatos a Bihar-hegység gazdagsága a legkülönfélébb természeti alakzatokban. Völgyei, szakadékai több mint negyven vízesést rejtenek, melyek közûl a már említetteken kivûl a vidrai, a galbinai, a bulz-völgyi s a retyiczeli vizesések tûnnek ki a többi közûl. Nyakszerûleg összeszûkûlõ völgyszakadékok, zordon, vad, sötét sziklafolyosók, festõi szép sziklatorkok (ú. n. gugyorok, klammok) állítják meg haladásában a völgyi útast: a Schmidltõl fölfedezett sziklatorok a József fõherczeg-barlang alatt, a Válé-Száka, az elõbb említett Kolosszeumhoz vezetõ Galbina-torok és a Moloch-torka a Szamos-bazárban.

A minden rendû s mindenféle nagyságú barlangoknak se szeri, se száma a kicsiny üregektõl kezdve a meziádi barlang óriási kiterjedésû útvesztõjéig. Ez utóbbin kivûl a cseppkõ-barlangok közûl legnagyobbak és legszebbek Rézbánya környékén a szegyestyeli József fõherczeg-barlang számos csarnokával, pazar pompájú cseppkõ-képzõdményeivel, kápráztató szép alakúlataival, melyek közûl a Sphynx, a Kaktusz, a Keresztelõ-medencze, a Tündérkert, a Szökõkút, az Oltár, a Sas, a Góliáth, a Trónmennyezet ejtik különösen bámúlatba a nézõt; és ugyancsak Rézbányához közel a fonáczai barlang; azután a Galbina-barlang, a Boga-barlang, a fericsei és az Alun-barlang.

A csontbarlangok közûl, melyek kihalt fajú õsvilági állatok csontmaradványait rejtik iszapos fenekükbe temetve, legnevezetesebb az Oncsánszai barlang, melynek valaha nagy mennyiségû csontmaradványaiból két barlangi medve teljes csontvázát is sikerûlt összeállítani. Efféle medvecsontok egyebütt is fordúlnak elõ, így a fonáczai, a fericsei és több más barlangban.

Érdekes jelenség a Biharban a jégbarlangok feltûnõ sokasága. Idáig kilencz jégbarlang ismeretes. Legnagyobbak és legszebbek a szkerisórai Gyeczár az Aranyos mentén és az Eszkimó-barlang a Galbina-medenczében. Ez utóbbi közelében a Zapogye-jégbarlangban szép cseppkõképzõdmények is találhatók.

A pataknyelõ barlangok között legismeretesebb a Vaskóh közelében nyíló szohodoli üreg, népnyelven Kimpanyászka, hol egy kis patak a vízkatlanok (dolinák vagy töbörök) sorozatából keletkezett hosszanti völgyben az útjában álló sziklafalnak neki rontva, benne 20 méter magas és 24 méter széles, óriás páholyhoz hasonló üreget tört ki, melyen által habjai a hegy sötét gyomrának ismeretlen mélységeibe zuhognak alá. De a vaskóh-szohodolinál sokkal nagyobbszerû a fönt említett ponori Csetátye pataknyelõ barlang. E bõvizû patak 70–80 méter magas, csúcsíves alakúlású kapun rohan be alvilági útjára; és hasonlóképen az Aragyászának ellipszis alakú víznyelõ kapuja a Szamos-bazárban.

A vízkiöntõ barlangok között legnagyobbszerûek a Körös eredete Rézbánya mellett, hol a Fekete-Körös vize oly nagy bõséggel rohan elõ egy cseppkõ-díszítményû sötét csarnokból, mintha 50–60 közönséges forrás összebeszélt volna oda bent a hegy gyomrában, hogy egyesûlt erõvel törjék át a szikla keblét s egyszerre rohanjanak ki a napvilágra. Megkapó szép képzõdmény a rézbányai szikla-kapu, az úgy nevezett Bihar-kapu is, de sokkal nagyobb szabású a kevésbbé ismert Porta Juoneli az Aranyos mentén: egy 30 méter magas, 15 méter széles, szabályos alakú óriási kapu; nemkülönben a Galbina legalsó kiömlése a Kolosszeumban; úgyszintén az Aragyásza üregeinek kiömlesztõ kapuja a Szamos-bazárban; valamint ugyancsak a Meleg-Szamos forrásvidékén a herdetói Izbuk szép tojásdad barlangszáda és a Szamos kútjának vízokádó nagy barlangürege.

Imitt-amott hatalmas kõszálak (monolithek), magánosan fölmeredõ hatalmas sziklatornyok s bástyák válnak ki magasan a hegy sziklatömegébõl. A legmerészebb alakúlásúak és legnagyobb szabásúak ezek közt a Mahomed (a nép nyelvén Kukurucz) a meziádi barlang környékén; a Vadon temploma, a Góliát és Dávid Bihar-Füreden; a Cukorsüveg a Szamos-bazárban és a Sikó-torony a retyiczeli vízesés fölött.
Nem lehet a Bihar-hegység remek visszhangjait sem említés nélkül hagyni, melyekkel szintén gazdagon meg van áldva. Hogy csak néhányat említsünk: a Visszhangos bércz (Tyátra greitóre) a Tolvajvártól (Tyátra talharulni) nem messze, a fõgerincznek Bricczi nevû orma alatt, három szótagot ismételve más-más pontokról ad vissza; továbbá a biharfüredi Jupiter-visszhang és Ciklofon, végre az Izbuk-ponori erdei laktól szólítható Glavója-visszhang, melyek a havasi kürtnek vagy a lövésnek hangját mind 8–10-szeresen megsokszorozva, sõt részben meg sem számlálható ismétléssel zengik vissza, míg végre a hang fokozatosan gyengûlõ rezgéssel enyészik el a távolban.

Végûl a Bihar-hegység még két oly ritka természeti tüneménynyel dicsekedhetik, a milyen csak kevés helyen fordúl elõ. Ez két idõszakos forrás. Az egyik, a Dagadó forrás, Vaskóh környékén, Kaluger határában van, a miért kalugeri izbuknak is nevezik. Tavaszszal 8–10 perczenként kitör; késõbb ritkúlnak kitörései, s nyáron már csak 1/2–1 óránként, õsz felé, augusztus közepén 2–3 órában egyszer önti ki 10–12 hektoliternyi vízét, melynek azonban csak egy része folyik le az elõtte levõ sziklamedenczébe, míg másik része ismét visszasülyed a forrás üregébe. õsztõl tavaszig a nép megfigyelése szerint a forrás teljesen szûnetel. A nép arról is meg van gyõzõdve, hogy a víz nem bukkan elõ, ha a forrásnál olyan ember van, a kinek lelkiismerete nem tiszta, s ezzel magyarázza a forrás mûködésében néha-néha mutatkozó rendetlenségeket, midõn t. i. a kitörés kivételesen órákig, sõt napokig is hiába várat magára. A víz kitörését az üreg belsejébõl fölhangzó sistergõ-sziszegõ és kortyogó hangok szokták megelõzni. Egyszerû, jó hideg (augusztus közepén 10–12 C. fokú) forrásvizének a nép csoda-gyógyító erõt tulajdonít, s ez okból százával zarándokolnak oda még a távolibb megyékbõl is mindenféle betegek, hogy habjaiban gyógyúlást keressenek, várva, míg a kitörés rendje rájuk kerûl.

A másik ilynemû idõszakos forrás, mely még nem igen ismeretes, Alsó-Girdán van, a Válé Szkarpa torkolatán felûli malom közelében, az úgy nevezett Kotyej-en, épen az Aranyos jobb partján. Az elõbbihez egészen hasonló, de vízjátéka kisebb arányokban mûködik.

A Bihar-hegység egész nagy terûletét, néhány belényesvidéki magyar falu kivételével, csupa oláh nép lakja. A hegység nyugati részén lakókat gugulán-oknak vagy krizsán-oknak; a keleti oldalán, az erdélyi részekben lakókat pedig mócz-oknak nevezik, s e két táj-faj közt jellemzõ néprajzi eltérések találhatók. De úgy emezeknél, mint amazoknál öltözetükben, lakásukban és szokásaikban sok jel mutat arra, hogy itt hajdan székelyek is laktak, sõt a Belényessel szomszédos Tárkány község magyar ajkú lakosai székely jellemvonásaik nagy részét mind máig megõrizték, bár e környéken a többi székely utód már mind eloláhosodott.

Végezetûl még a Bihar-hegységbõl egy egészen sajátságosan jellemzõ népszokást kell fölemlítenünk a havasi leányvásárokat. Ilyet kettõt tartanak minden évben július hónapban: az egyiket a Kalinyásza havasi mezején, hol Bihar, Kolozs és Torda-Aranyos megyék határai találkoznak; a másikat pedig a fõgerincz végsõ déli oromnyergén, az 1486 méter magas Gajna csúcs tövében, Bihar, Hunyad és Torda-Aranyos megyék összeszögellõ pontján. Az utóbbi sokkal nagyobb hírnek örvend és nagyon élénk s igen népes sokadalom szokott lenni, Régebben megfelelt nevének és valóságos leányvásár volt: ide gyûlt mindenfelõl a Bihar-hegységben szétszórtan lakó oláh nép, mely a magas, fõ gerincztõl kétfelé választva, egymástól elzárva, ezenkivûl nem, igen érintkezett egymással; a leányok ilyenkor hozományukat is fölvitték magukkal s kiállították, hogy a legények azok mérlegelésével válogathassanak közûlök feleségnek valót. Pap is lévén mindig jelen: az rögtön össze is eskette õket. Ez azonban most már el van tiltva; a vásár elvesztette eredeti sajátosságát, s most nem más, mint érdekes, nagy havasi népünnep, melyen a móczok és krizsánok találkoznak, s melyet a havasi népélet tanúlmányozása végett távoli vidékekrõl most is sok vendég látogat évenként. A Gajna-csúcsát (1486 méter), mint a hegység egyik legszebb kilátó pontját, Ferencz József királyunk is meglátogatta, s hosszan merengett ott a Bihar panorámáját szemlélve. Valóban királyi hegység is ez; ritka szépségekben gazdag; természeti kincsekben kifogyhatatlan, kimeríthetetlen.

*********************************************************************************************************************