HÓHELYZET: BIHARFÜRED, VLEGYÁSZA ill. VERTOP   METEÓ  RADARKÉP  HõMÉRS.  IDõKÉP   MûHOLD  TÉRKÉP

A HONLAPOMRÓL     BIHARI TÚRAINFÓK        TÚRALEIRÁSOK        OLVASNIVALÓK          FOTÓK           LINKAJÁNLÓ 
          Túrák, kirándulások a déli végeken (II. rész):
Utazás az Al-Duna mentén a Vaskaputól Ómoldováig 

  Úti kalauzom elsõ részében Herkulesfürdõ illetve a Cserna völgyének legfontosabb látnivalóit vettem sorra, utazásunkat folytatva most a Duna legszebb, mintegy 120 kilométeres, Turnu-Severin és Ómoldova közti szakaszát, azaz az egykori magyar Al-Duna egyedülálló természeti szépségeit és történelmi emlékeit ismerhetjük meg.

 Herkulesfürdõtõl alig több mint húsz kilométeres út megtétele után érkezünk a Vaskapu és a Kazán-szoros közötti Duna-szakasznál fekvõ, 17 ezer lakosú Orsovára, amely fontos közúti, vasúti és hajózási központ. A táj képét jelentõs mértékben megváltoztató munkálatok folytak itt 30-40 évvel ezelõtt. A város ma már más helyen áll, mint az évszázadokon át a történelmi Magyarország egyik déli határpontjának is számító Ó-Orsova, mivel a hetvenes évek elején a Vaskapu-vízerõmû  megépítésével víz alá került a régi település (5 más faluval és egy szigettel együtt) és a kiszélesített Cserna-öböl partján építették fel újra. A régi Orsovával hullámsírba küldött sziget pedig nem más, mint a sokáig közös török-magyar tulajdonban lévõ idillien bájos Ada-Kaleh (korabeli nevén: Új-Orsova), Jókai Aranyemberének “Senki-szigete”. Mielõtt a folyó menti látnivalókkal foglalkoznánk, ismerkedjünk meg az Al-Duna képét, járhatóságát alakító munkálatok történetével, mivel ezeknek hatásaival úton-útfélen, szinte minden nevezetesség kapcsán szembesülni fogunk.


 A Duna szabályozása

Báziásnál kezdõdik és Turnu-Severinig tart azon Al-Dunai szakasz, amelynek rendszertelen vízfolyása, zuhatagjai, sziklaszirtjei és zátonyai õsidõk óta veszedelmessé tették a dunai hajózást a Fekete-tenger felé.

A Római-birodalom keleti határát képezte a Duna (limes) és már õk is kísérletet tettek a problémás szakaszok csatornákkal történõ hajózhatóvá tételére.
A 19. században aztán Széchenyi István volt az, aki felismerte a szabályozás lehetõségét és Vásárhelyi Pál, a kor kiváló mérnöke segítségével látott neki a terv kidolgozásának. Fõ céljuk az volt, hogy a Al-Dunát hajózhatóvá téve a gõzhajók akadálytalanul haladhassanak a magyar árucikkekkel a keleti piacok felé. Széchenyi 1830-ban Desdemona nevû , evezõs fahajójával útra indult és terepszemlét tartott a zátonyokkal tû zdelt Kazán-szoros és Vaskapu vidékén, 1833-ban pedig  már a munkák királyi biztosaként irányította a munkálatokat. Vásárhelyi részletes terveket dolgozott ki a Vaskapu szabályozására és az 1833-ban megkezdõdött munkálatok során mintegy ezer köbméter sziklát robbantottak ki. Széchenyi és Vásárhelyi hamar belátni kényszerültek, hogy a kor technikai szintjén nem tudják kivitelezni a Vaskapu szirtjeinek tervek szerinti eltüntetését, de fõ céljukról, a Keletet Nyugattal összekötõ útvonal megvalósításáról nem mondtak le. Ha nem a vízen, akkor a szárazföldön akarták biztosítani a szabad utat, ezért hozzáfogtak a késõbbiekben Széchenyi-útként ismert út kivitelezéséhez. A part mentén sokszor a meredek sziklafalba vésve építettek az utat (1833-1837), ami a hajók vontatását ill. azt tette lehetõvé, hogy alacsony vízállásnál egyes folyószakaszokon a hajók rakományát kocsikra rakva is tovább - szállíthatták a hajózható folyamrészig. Az Al-Duna szabályozása akkoriban ugyan félbe maradt, de évtizedekkel késõbb (1890-1899) továbbfolytatódott. A 120 kilométeres szakasz legproblematikusabb része ezúttal is a veszélyesen zuhatagos, kiismerhetetlen mederviszonyairól hírhedt Vaskapu szabályozása volt. A meder sziklafalába itt több kilométer hosszú, 80 méter széles és 3 méter mély “csatornát” robbantottak. A Széchenyi által elvégzett szabályozás után elért 152 napos hajózási idõszakot ezzel 290-re növelték és így az év nagy részében akadálytalan lett a Duna a gõzhajók számára Passau-tól egész a Fekete-tengerig. Az 1896. szeptember 27-én tartott avatáson a Vaskapu-csatornán a Monarchia, Szerbia és Románia uralkodóit szállító, Ferenc József nevét viselõ hajó haladt át elsõként. 1964-1971 között a hajózási viszonyok további javítására illetve a vízi energia hasznosítására építették meg a Vaskapu duzzasztó- ill. erõmû vet, amelynek ünnepélyes átadása 1972.május 16-án Tito és Ceausescu jelenlétében zajlott.

 A Vaskapu-erõmû , a Traján-híd maradványai  

 A Cserna völgyébõl érkezvén Orsovánál ne forduljunk jobbra a város központja felé, hanem folytassuk utunkat a Cserna-viadukton áthaladva egyenesen. A híd végén bal oldalt tábla jelzi, hogy ott, a Kárpátok déli lábánál indul 2300 km hosszú útjának - a szlovákiai Dévény felé - a „Kárpát-koszorú” 7 országot érintõ túraútvonala.

Továbbhaladva 17 kilométeres látványos út után érjük el a Vaskapu-vízerõmû vet, majd késõbb újabb 9 km után Szörényvárt (Drobeta Turnu Severin-t). Féltucatnyi viadukton és egy alagúton át haladunk az erõmû ig, jobb oldalunkon a megzabolázott vaskapui Duna-szakasz illetve a másik oldalról sziklákkal övezett út magával ragadó látvány. A vasúti pálya a közút és a Duna között kissé lejjebb fut. Az erõmû  duzzasztógátjánál jól õrzött határátkelõhely is van, de a román-szerb vízumkényszer miatt gyér a forgalom. Magyar és román  állampolgároknak nincs szükségük vízumra. Az erõmû ben múzeum mûködik és a turbina-csarnokba is szerveznek csoportos látogatást. Az erõmû  környékén tilos fényképezni. Az Orsova és Turnu-Severin között fekvõ Vaskapu-erõmû vet 1964-ben kezdték építeni és a 70-es évek elején készült el. A mai napig is a világ legnagyobb vízi erõmû veinek egyike, ahová majd 3 millió köbméter betont építettek be. Gátja 441 méter hosszú és 60 méter széles. A rendszer 33 méteres duzzasztást hozott létre, a 170 m3 területû  gyû jtõtõ 2 milliárd köbméter vizet tartalmaz. A megemelkedett vízszint miatt a felsõbb Duna-szakasz képe jelentõsen megváltozott, a hajózási problémák viszont végképp megszû ntek. Turnu-Severinnél az i.sz. 103-105 között Traianus által veretett híd romjait tekinthetjük meg, a császár légiói Daciát e hídon átkelve hódították meg. A húsz kõoszlopos, több mint 1000 méter hosszú és 14,55 széles ”Traján”-híd az igen tehetséges, de szomorú sorsú Damaszkuszi Apollodórosz mester mû ve és kora egyik csodája volt. Érdekesség, hogy alacsony vízállásnál elõbújnak a Dunából a hídoszlopok is, ma is láthatóak a 2 parton a hídfõk romjai. Apollodórosz mester vezetésével a Vaskapuban a hajózást gátló sziklaszirtek miatt csatornát is kezdtek építeni, de befejezni a történelem viharai miatt már nem tudták.

 
Utazás a múltba, a víz alá került Ada-Kaleh szigetére

 A hetvenes évek elejéig a régi Orsova alatt 3-4 kilométerrel, a Duna közepén egy kisebb, kb. 1800 méter hosszúságú és 400-500 méter szélességû  sziget állt, amelynek lakói a hajdani oszmán uralom nyomán javarészt törökök voltak. Ada-Kaleh-en vizesárokkal és magas védõfalakkal körbevett vár is volt, amit 1689-ben az osztrák Veterani tábornok építtetett fel. A sziget az osztrák-török háborúk idején sokszor gazdát cserélt. 1878-ban a Berlini béke után a sziget a török szultán tulajdona maradt, de osztrák-magyar igazgatás alá helyezték, így maradt meg egzotikus muzulmán szigetként. “Török-Orsova” lakói különleges jogokkal rendelkeztek: adó- és vámmentességet élveztek, hadkötelezettségük nem volt. A mecset melletti kaszárnyában az osztrák-magyar hadsereg csapatai állomásoztak. 1923-ban a sziget lakói Romániához csatlakoztak és korábbi privilégiumaikat elvesztették. A sziget lakói évszázadokon át gyümölcs-és dohánytermesztéssel foglalkoztak, illetve a kedvezõ földrajzi helyzetet kihasználna csempészetbõl éltek. Az épületek a török építészet jellemzõit mutatták, a szigetre érkezõ turistákat különleges keleti atmoszféra fogadta: az ott lakók helyben termelt déli-gyümölcsöket, keleti édességeket, a híres rahat-ot kínálták, a fõutcákat a bazár és kávézók uralták.

1968-1971 között a Vaskapu duzzasztása miatti elárasztás elõtt az erõdítmény falait, a bástyákat és a mecsetet lebontották, azzal a céllal, hogy a közeli lakatlan szigetre, Simian-ra (Turnu-Severin mellett) helyezzék õket. A lakosok nagy része Törökországba vándorolt ki, mások Dobruja-ba települtek át. Ada-Kaleh eltû nt a föld színérõl, ma már csak egy viadukt-híd emlékeztet rá a víz alá került sziget vonalában, az Orsovát Turnu-Severinnel összekötõ út elején.

 Orsova látnivalói

 Orsován (955 fkm) járva feltétlenül érdemes rövid sétát tenni a Dunánál, a hatalmas öböl partján úgy érezzük magunkat mint valamelyik déli tenger partjánál. Az orsovai kikötõbõl induló sétahajón tett Al-Dunai kirándulás nem mindennapi élményeket tartogat. Mivel a hajókat csak nagyobb csoportok tudják kibérelni, a pár fõs csoportoknak a hajó személyzetével kell egyeztetni az utazás feltételeirõl. 

Ha szerencsénk van, nagy Kazán-szorosig menõ hajót is kifoghatunk (majdnem 5 órás út, de a látnivalók miatt korántsem unalmas). A hajóút végén felkereshetjük a piac mellett álló, Hans Fackelmann által tervezett, 1976-ban átadott, érdekes kialakítású római-katolikus templomot, ahol idõnként magyarul is tartanak istentiszteletet a mai napig is itt élõ, pár száz fõre tehetõ magyarságnak. A templomban a Szent Korona Szövetség 2004. májusában háromnyelvû  emléktáblát állított, a tábla szövege felidézi a magyar királyi korona viszontagságos történetének Orsovához fõzõdõ szakaszát: ”A Szent-Korona Orsovánál volt 1849-tõl 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent-Korona ittlétének emlékére 1855-ben „Koronakápolnát” építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelõk ezen táblát állították”.

Orsován még két látnivalóra hívom fel a figyelmet: táblák jelzik az utat a „Manastirea Sfanta Ana” kolostorhoz, ahonnan szép panoráma nyílik az elõttünk lévõ öbölre. Ha kisebb túrához van kedvünk, akkor az Allian-hegyre kapaszkodhatunk fel, ahonnan az öböl és egész környéke feltárul elõttünk.

 

Orsovától a  Kazán-szoros felé

 Orsovai idõzésünk után az 57-es, Ómoldova/Újmoldova felé vezetõ úton indulunk tovább. A várost elhagyva néhány kilométeren át dombok között, a Dunától távolabb haladunk, majd ismét a folyóhoz visz le az út és ezután már közvetlen mellette haladunk (csak a Nagy Kazán-szorost kerüli meg majd az út - a mészkõ-fennsíkra felívelve - Dunnatölgyesnél). A Duna két partját szorosan szegélyezõ sziklafalak, csodás hegyoldalak, emléktáblák, várromok teszik felejthetetlenné az utazást, talán Európa egyik legszebb útszakaszán járunk. A régi zuhatagos Dunát azonban már hiába keressük, az már a múlté, az Isztert megszelídítette az ember. Hiába keressük itt a duzzasztás miatt mélyen (20-30 m) víz alá került Széchenyi–utat is a görögök által Klisszurának nevezett vidékén, csak messzebb, Lászlóvára felé haladva maradt meg egy szakasza, felette ott áll a mai napig is az óriási méretû  Baross-emléklába. De ha már az emléktábláknál tartunk, tegyünk említést a  964,7 fkm-nél elhelyezett, a dunai hajókázásnál jól megfigyelhetõ, közel 2000 éves „Tabula Traiana”-ról, ami Traianus császár sziklába épített útjának állit emléket a szerb oldalon. Korábban a római út párkánya falába vésett fülkében állt a Traján-tábla, a duzzasztás után azonban kivésték és egy vízszint feletti sziklában helyezték el. A Traján-út persze talán örökre víz alá került. Szövege hozzávetõleges fordításban a következõ: “Uralkodó császár, az isteni Nervus fia, Nerva Traianus, Augustus Germanicus, Pontifex Maximus, negyedjére a nép képviselõje, a haza atyja, háromszoros konzul leküzdötté a hegyek és a Duna szikláit és ezt az utat építette”. (A térkép szerint a szerb oldalon még két emléktábla található: A Tiberius-emléktábla az 1005. folyamkilométernél, kissé feljebb pedig a csatorna építésekor felfedezett Vaspasianus és Domitianus tábla. Ezek tényleges meglétérõl azonban nem tudok)

Ugyanez az új kiadású térkép még a Széchenyi-emléktáblát is feltünteti, amely a duzzasztás elõtt a 973,3 folyami kilométernél volt található. Az eredeti, óriási méretû , magyar nyelvû  táblát Széchényi emlékének tisztelegve 1885-ben a Magyar Építész- Egylet a Széchenyi-út feletti sziklában helyezte el a Nagy Kazán-szoros bejáratánál.

SZECHENYI TABLA (MA VIZ ALATT) ARCHIV KEP)

A Vaskapu-erõmû  megépítésekor a felduzzasztott víz alá került a fenti 2 archiv képen látható Szechenyi-tábla, mert a román fél nem emelte fel a táblát (!), mint azt a Tabula Traiana esetében a jugoszlávok megtették. 2005. juniusában a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet a víz szintje felett kevéssel egy kisméretû , de az eredeti tábla szövegével megegyezõ szövegû  táblát helyezett el. E kicsiny táblát valószínû leg csak Duna felõl, hajókról lehet látni. Térjünk most vissza a Kis Kazán-szoros (965,4 -968,8 fkm) elõtti látnivalókra.

A Kis-Kazán szoros (lásd fenti képen) elõtt nem sokkal, a Mraconia patak dunai torkolatánál egy hatalmas sziklában monumentális nagyságú emberarc, Decebal dák király arca rajzolódik ki az 1994-ben megkezdett munka nyomán, amit hírek szerint egy idegenbe szakadt román milliomos pénzelt. Az arc magassága kb. 40 méter, szélessége 25 méter, az orra is 7 méter. Decebal volt az, aki egyesítette a dák törzseket 80 és 106 között, õt egyébként a már sokszor emlegetett Trainaus római császár gyõzte le és az a vereséget nem tudván elviselni, kardját maga ellen fordítva öngyilkos lett. A szobor megtekintése után elhaladunk egy templom mellett és máris a szoros legszû kebb részeinél vagyunk, a dubovai (dunatölgyesi)-öbölbõl (970 fkm) pedig már belátni a majdnem 4 km hosszúságú Nagy Kazán-szorosba is.

 

A Nagy Kazán-szoros

  A Kazán a Duna legvadregényesebb szakasza. A folyó itt hirtelen összeszû kül és a víz a legszû kebb helyen 170 méteres szorosban tör elõre, a vízmélység pedig 80 méter körüli. A szabályozások elõtt veszélyes sellõk, sziklazátonyok, sebes folyás, keresztirányú áramlatok, hatalmas sziklák jellemezték a szorost. Bõvelkedett örvényben, olyan volt mintha forrna az üstben (kazánban) lévõ víz. A Vaskapu Nemzeti Park területén vagyunk, amely Orsova alatt kezdõdik és Szinicéig tart, magában foglalja a Vaskaput ill. a Kis- és Nagy Kazán-szorost is. A Kazán vidéke védett terület, gazdag növényvilággal rendelkezik: bánáti szegfû , medveköröm, hajnaldi kikerics is fellelhetõ itt.

A hatalmas Dunatölgyesi-öböl után utunk elhagyja a Duna partját és felkapaszkodik a hegyre, Dunatölgyes (Dubova) településhez, itt érdekes kirándulást tehetünk. A faluban nagy méretû  turista-tájékoztató táblák vannak elhelyezve, a táblák közelébõl indul a jelzett turistaút (sárga háromszög) a Ciucarul Mare nevû  Duna feletti magaslathoz. Alig félóra múlva a Nagy-kazán szoros sziklás peremére érünk, ahol fantasztikus látványban lesz részünk, alattunk a mélyben a majd függõleges sziklafalak által övezett Duna hömpölyög.

A falu közelében 2 barlang is található. A kb. 90 méter hosszú Veterani-barlang arról nevezetes, hogy 1692-ben Veterani osztrák tábornok itt tartoztatta fel a túlerõben lévõ törököket és a mai napig láthatóak ott a korabeli erõdítési munkálatok nyomai. A Gura Ponivaci barlang jóval hosszabb, bejárásához 2 órára van szükség, érdekessége, hogy a barlang egyik „bejárata” a Duna feletti meredek sziklafalban helyezkedik el. Továbbindulva Dunatölgyes után ismét a Dunához tér le a mû út.

A Kazán-szoros hozzávetõlegesen Plasevita/Naszádosnál ér végett a 973-as fkm környékén.

 

Középkori várak, Baross-emléktábla, Babakáj-szikla

                                                                

  Tiszóvica (Tisovita) után, Szinice (Svinita) falu elõtt 4 kilométerrel a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerû  építményt fedezhetünk fel, a harmadik torony igen alacsony, ezért magasabb vízállásnál nem is látható.

A ”Háromtorony” (Tre Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. Valószínû leg Zsigmond építette, aki több várt is emelt az Al-Dunán, elsõ írásos említése 1428-ból való. 
Alacsony vízállásnál a tornyokhoz le is lehet sétálni, egyébként a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak.

22 kilométer után Drenkovánál a vízben megpillanthatunk egy várfalat, Drankó várának, egy középkori magyar végvárnak, vízzel dacoló romjait.

A Szörényi-bánság fontos erõsségét a XIV. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták és feltehetõleg le is rombolták. 

Szép sziklafalak mellett haladunk tovább a 400 méter szélességû  Galambóci-szoros felé. Lászlóvára elõtt pár kilométerrel, a megmaradt Széchenyi-út mentén a sziklafalat fürkészve egy hatalmas 10x7 méteres márványtáblát, a Baross-emléktáblát fedezhetjük fel. Baross Gábor közlekedési miniszter – a vasminiszter - Széchenyi örökébe lépett és szorgalmazója volt az Al-Dunai szabályozás révén megvalósuló gõzhajózásnak. A tábla szövege öles betû kkel hirdeti:

 “Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az  MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikelye által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX (1890) évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e mû vön és megalkotóin.”

Pár kilométer után a túloldalt (Szerbiában) a látványos Galambóc vára tû nik fel. Itt már a rómaiaknak is volt erõdítésük (Columbaria). Galambóc a legfestõibb és legépebben fennmaradt várrom az Al-Dunán. A Duna duzzasztása itt is megtette hatását, a vár alsó része vízben áll. Galambóc vára tartósan szerb kézben volt, de 1427-ben át kellett volna adni Zsigmond magyar királynak a várat, e helyett a várkapitány török kézre juttatta. Zsigmond a Lászlóvárat megépítve indított támadást, de alulmaradt a harcban és a török felmentõ sereg elöl alig tudott megmenekülni. A király csak Rozgonyinénak köszönhette életét, Rozgonyiné (a király fõvezérének felesége Rozgonyi Cecilia) hõstetteit Arany balladáiból idézhetjük fel. A vár török kézen maradt, késõbb csak Kinizsi Pál tudta visszafoglalni. 

A Lászlóvár (Szent László vára) Coronini/Pescari (Lászlóvára) község mellett, Újmoldovától délre, a Galambóci várral szemben áll a Duna parti „Várhegyen”. A hajdanán az Al-Dunánál lévõ legerõsebb, ma már romokban álló magyar várat Zsigmond királyunk hamarjában építtetett fel 1427 telén a Galambóc elleni támadás elõkészítéseként. A romokhoz felmászva szép kilátásban lesz részünk. Elénk tárul a közeli Babakáj (Nagyapó-szikla) is, a magas sziklán az Al-Dunai szoros kezdetén valamikor állítólag török õrtorony állt. Ómoldova fele tekintve az egykori Moldova-sziget helyén egy nagy, 5-6 km széles öböl látható. Al-Dunai utazásunk itt most végett ér.

Érdemes lehet egy más alkalommal az Al-Dunát a szerb oldalon is bejárni, tucatnyi viadukt és alagút látható a Duna túlsó partján futó úton, lásd a fenti képet (szemben a szerb út). 2007 óta ezt erdélyi túratársaink is vizum nélkül megtehetik.

                                                                                                                                            Perei Árpád

                                                                                                                                                                                            www.pereiarpad.atw.hu

                                                                                                                                                                                            perei&freemail.hu

Balázs István cikke az Al-Dunáról  itt