Perei Árpád: A Bihar-hegység tájain
Pádis elõszobájában
Túrák, látnivalók a Boga-patak völgyében
manapság és régidõkben videó
4. rész: Adolf Schmidl Pulsa-völgyében (1.rész itt)
Schmidl könyvében a Boga/Bulz-völgyét következetesen
Pulsa-völgynek nevezi és külön pontban foglalkozik a
Pulsa-völgy barlangjával és (késõbb
Czárán
által éppen róla elnevezett)
vízesésével (232. oldal). De elõtte még
nézzük meg
mit is irt mûve 150. oldalán a Boga-kõrõl: (A fordításban
a könnyebb érthetõség
kedvéért a „Pulsa” helyett
legtöbbször a Boga megnevezést használom,
egyébként
a Bogakõ elnevezést már Schmidl is
„Bogakõ”-nek ismeri illetve annak román
nevével használja)
„A
Petroszi-havasokban az általános néphit szerint
még egy
másik hely is az Ördögök kedvelt lakhelye. Ez
pedig az az impozáns mészkõfal,
amely a Boga-patak felsõ völgyére szakad és melynek
neve - a fölé emelkedõ Bogakõ
csúccsal - a Pokolszikla. A fal legfelsõ pereme alatt van egy
barlang, amelynek tágas
szája látható a völgybõl is és ennek a
barlangnak Pestera Boga (Boga-barlang), Pokol-lyuk
a neve, de Pestera cu lapte/ Tejesbarlang néven is emlegetik, az
abban elõforduló
hegyi tej miatt; a barlangban mindenféle korú és
nemû ördög lakozik. A barlang nagyon
nehezen hozzáférhetõ és elég gyakran
észleltek elõtte egy sötét árnyat,
mégpedig egy medvéét. A barlang elõtt egy
elõugró kõszirten egy terasz található,
oly dús vegetációval, amit magából a
völgybõl is láthatunk, mert a szürke
mészkõtõl világosan elválik. Ezt a zöld
helyet Pokolkertnek nevezik (Gradina di
Boga) és 2 szépséges ördöglány
gondozása alatt áll, akiket holdvilágos
éjszakákon látni is lehet, miként a
virágokat öntözik; ezért illatozik és
zölddel
ez a hely egész éven át. Volt olyan szegény
legény, akit ezek a pokoli
perszónák elcsalták és örökre
eltûnt a barlangban vagy lezuhant a mélybe e hely
veszélyes megközelítésekor.”
a fenti képen: a Bogakõ a Varasó-heggyel
A 80.oldalon
arról ír Schmidl, hogy a Bihar-hegységben csak
5 vízesés van és egyik sem jelentõs, de
pár sorral késõbb így ír a
„Pulsa-völgyi”-esésrõl azaz a késõbbi
Schmidl-vízesésrõl:
„A
legérdekesebb a hátsó Boga-völgyben
lévõ vízesés (3 órányira
Petrosztól), viszont kissé körülményes a
hozzáférés. Egy patakocska, a Boga-kõrõl
lezúdulva, ömlik itt eséssel a Bogába nagyon
romantikus vad környezetben. Az
esés 5 szakaszból áll, amelynek felsõ 4
lépcsõje többé-kevésbé ferde
síkon folyik
alá. A legalsó szakasz teljesen szabadesésû, ebben
a víz 9 láb magasan, egy 4 láb hosszú befelé nyúló üreg
elõtt, majdnem vízszintesen zúdul le. Kis
vízállásnál egy bájos fátylas
vízesés, nagyobb vízhozamnál persze nagyon
impozánsnak
kell, hogy legyen.”
fotó: a Boga-telep Csonka-kõvel ( a Bogakõ kilátátójából)
A 232. oldalon (7. cím) pedig bõvebben ír a Pulsa-völgyrõl és annak
vízesésérõl a következõképpen (saját forditás):
„Petrosztól az egyik legérdekesebb és
teljességgel nem is a legnehezebb kiruccanás
a Boga/”Pulsa”-völgybe vezet, amelynek festõi
szépségét én feltétlenül
valamennyi
más bihari völgy elé helyezem. Csak 1,5
mérföldet ill. 2 mérföldet kell megtenni,
ha egészen a Boga-forrásáig be akarunk hatolni,
ezért aztán korán kell elindulni,
hogy dél körül már Petroszra
visszaérjünk és a legjobb persze, ha az egész
napot ezzel a kirándulással
töltsük el.
Ha nem akarnánk Petroszra visszajönni, akkor a
mészkõplató egy havasi kunyhóját
tudnánk aznap este elérni és annak (értsd a
mészkõplatónak) megmászását a
Boga-völgyi látogatással annál inkább
is összeköthetjük, mert Petrosztól
félmérföldnyi
távolságig az út megegyezik. Petrosznál
átkelünk a patakon és a falu végén egy
sziklás hegylábat kell megmászni, amely a
túlparttal olyan passzázst képez,
amiben éppen csak, hogy helyet talál magának a
patak. A barátságos völgyön elérjük
jó fél óra múlva a szurdok
száját, ami balra (északra) Pojána
felé a kohó felé
elhajlik. Továbbá, egy újonnan
létesített fûrészmalom mellett végre egy
erdõs szakaszra
érünk, és egy magaslatot kell megmászni,
amely után az út még érdekesebb lesz.
Még mindig a jobb (É) oldalon haladunk, 3-10 Klfr-el a
víz felett; Petrosz óta
már ásványi képzõdmények vesznek
minket körül és a patakban nagy
sziklatömböket
és rétegzõdéseket látunk, amiken a tiszta,
sekély mélységû, világoszöldnek
tetszõ víz továbbrobog. Végre elérjük
azt a pontot, ahol jobbról a Galbina, a
Boga/”Pulsa”-patakkal
(balról) egyesül. Egy impozáns sziklás erdõs
hegy lábánál, magasan fenn, a
földrõl is látható hatalmas mészkõszirt a
Pietra Calului emelkedik ki; a nagy
mészkõ-plató ereszkedése ez, úgy hogy a
Galbina déli partja Liász-homokkõ
által, az összefolyt patakok északi partja pedig
még felzit-porfír által
képzõdött. Felfelé térünk balra a Pulsa
pataknál, miután azt átléptük; most
balra liász-mészkõ, jobbra jura-mészkõ
található és a patak keleti partján
maradunk. Hamarosan egy második fûrészmalmot is
elérünk. Fûrészmalmok a
Biharban és az Alpokban, hát micsoda
különbségek is vannak a kettõ között...
Ott egy ház, vagy legalább egy kunyhó áll,
de leges-legalább egy deszkafal az
idõjárás viszontagságainak kitett oldalon, itt
csak egy tetõ a fûrész felett,
oldalfalak nélkül, csupán a kerék van
befedve. Minden a maga nyers valóságában,
amennyire csak az lehetséges. Itt elhagyjuk a patakot, és
ha már 400 lábbal
Petrosz felett is vagyunk, csak most kezdõdne az igazi emelkedõ, ha a
mészkõplatóra mennénk, de a Boga
völgyébe sem vezet le semmilyen út, mert egy
szûkület
következik, amiben csak a folyó tört magának
utat; a pisztránghorgászok Eldorádója
ez. Egy hatalmas mészkõszikla, toronyszerûen emelkedik ki a
falból, a Piétra
Pulsa (Bulzkõ), így hívják a szorost. Alig
¼ órát haladunk felfelé, egy nyílt
színi
kutatófejtés mellett, egy zöldellõ rétig
és aztán egy oldalösvényt követünk,
amely balra az erdõn át, helyenként kissé
meredeken sziklákon át, az ottani legszûkebb
részt megkerülve, a Boga-völgybe vezet le. Ez egy
bájos rétekkel teli völgy, erdõs
hegyhátak által körbezárva, a
háttérbõl a Munte (Szeglet-Havas, Cornu muncelu)
emelkedik ki. Néhány
kunyhó otthonos
jelleget ad a környéknek, de ezek nyáron
üresek, csak õsszel költöznek be a
tulajdonosok. Mert hát ugye a szénát nem lehet
kivinni, ezért az emberek az
állatokkal ide települnek át, hogy azok a
takarmányt a télen elfogyasszák;
ezért is állnak itt az óriási
szénakazlak. Jobbra egy szakadékos völgy
nyílik, ez
a Pláj völgye (Valea Plaiului), fenn a hegyen, ennek
peremén, és  tovább feljebb
a szakadékos völgyben magában vezet az út a
mészkõplatóra. Egy kis patak folydogálna
itt lefelé, de a forró nyárban kiapadt vize. A
réten a hátsó Boga-völgy felé
megyünk, amely eleinte mezõkkel teli, majd erdõssé
válik; a Bihar legbájosabb
tájainak egyike. Jobbról az erdõbõl elõtûnik, mint egy
várrom, egy hatalmas
szikla, távolabb a Boga-kõ (Piétra Boghi);
világosan látni a hatalmas barlangot
a falán, amivel szinte a völgybe zuhan. Itt végzõdik
a kényelmes út, a völgy
szurdokká szûkül, belépünk az erdõbe, többször át kell manni a patakon, de ¼ órán
belül (az utolsó réttõl számítva) elérjük a
Pulsa-vízesést
(azaz a késõbbi Schmidl-esést)
A patak bal,
keleti partján egy rövidke oldalszurdok tárul
elénk, amit egy
sziklafalzár le, felette a falból egy
szakadékból víz ömlik kifelé. Az
esés, amennyire
látszik, 5 lépcsõs, a legalsóbb része kb. 30’ magas , alján egy 6 láb magas 4’
mély üreg van a falban, amely
elõtt a víz függõleges szabadeséssel zúdul
alá. Ha kevés víz van benne, akkor
ebbõl az utolsó lépcsõbõl egy bájos
fátyolos esés jön létre, ha a nap
rásüt,
rettentõen kedves jelenség. Az a nyílás, amibõl a
víz kifolyik, kb. 4’ széles, ezen belül észrevehetünk
egy ferde síkot, amin végigömlik a víz; talán a továbbiakban, feljebb egy
csinos  vízesés
is létezik, de nem tudunk hátrébb menni, hogy
feljebb rálátással
bírjunk. Az esés korábban
állítólag szebb és magasabb is, de 2
évvel ezelõtt a
felsõ szakadék megmélyült és nem olyan magas
már az esés. Jobbra fenn található
egy kis üreg a falban, ami korábban szintén nagyobb
volt, mint most.
A Pulsa-esést természetesen nem hasonlíthatjuk
össze az Alpokbeli vagy a
Szudéta-vidéki esésekkel sem, de a legszebb,
legfestõibb esés a Bihar-nyugati
részén. Persze alig marad alul az Aranyos
völgyében lévõ Vidra-eséssel szemben,
de annyira ismeretlen, hogy én magam még
Belényesen sem hallottam róla semmit.
Ha már a vízesésnél vagyunk, akkor nem
szabad elmulasztani azt, hogy negyedóra
alatt a Pulsa-barlanghoz is elmenjünk. Persze ez a szakasz
kissé nehézkes,
elébb többször át kell menni a patakon nagy
sziklatömbökön át, amik egyre
inkább megtöltik medrét. De a barlang elég
érdekes, és kitûnõ táborhely. A
patak északkeletrõl érkezvén egy hatalmas
mészkõfallal találja magát szemben,
ami a folyást délre irányítja.
Természetesen ez nem maradhatott minden
következmény nélkül és egy
kolosszális barlangot képzett a víz, ami olyan,
mint
egy óriási fülke (méretei 10 Klftr
mély, 50 Klft. hosszú, elöl akár 8 Klfr
magas). A patak medrébõl egy törmelékdomb emelkedik
(kb. 5 Klft,), amire aztán
hátul a teteje rásimul. A barlang északi
végénél nagy sziklatömbök vannak, a
barlang erõszakos keletkezésének tanúi. A Pulsa
(Boga) és Galbina
találkozásától idáig a barlangig 1
½ óra a járóút ideje és innen
még ½ óra
alatt lehetne a Pulsa forrásáig elõrenyomulni, de igen
nehézkesen. Lovon a
barlangig sem egyszerû jutni, de tovább már egyszerû en
lehetetlen, mert nagy
sziklatömbök fekszenek a mederben, a patak partján meg
nem lehet haladni. Nagy
vízhozamos idõkben a barlangig is nehéz eljutni az
emberfiának. Ez környék
párját ritkítja festõi vadsága
tekintetében, de maga a patak forrása nem
különösebben érdekes, nem egy barlangból
tör ki, hanem egy sziklafal lábánál, a
kövekbõl fakad.”
Jó túrázást a Boga-patak völgyében!
túraleirások videók
Perei
Árpád
|
