|
|
 A kutyák nem kapnak elég időt, de önzetlen szeretetükkel biztos megértik, ha valaki menthetetlenül egy életre kutyafüggővé válik. Zorka gyermekkorom Buksijának lépett örökébe, miután letelt a gyászév. Hiányzott már egy hideg, nedves orr, egy lógó fül, és minden tudományos megfontolás nélkül hazahoztuk az alomból elsőnek minket választó kiskutyát. Kutyát vállalni persze nyűg, felelősség, és főleg hullik a szőre, de 10 év alatt rengeteg barátságot, élményt neki köszönhetek. Meg egy alom kiskutyát, akikből egy most enyhíti a hiányát. Zorka egy pacifista golden retriever lány volt, aki felétetlen bizalommal szemlélte a körülötte előforduló kétlábúakat. Vicsorogni legfeljebb a fajtársaira vicsorgott, ha túl tolakodóan hódoltak nőiessége előtt. Talán még 8 napon túl gyógyuló pacsijai voltak a legveszélyesebbek benne, amivel bárkit rávett, hogy hosszasan simogassa. Hamar felismerte, hogy a séták során szembejövő kutyákhoz tartozik egy gazdi, akinél garantáltan sikerrel jár, de a padon üldögélőket is megrohamozta, hogy bartáságot kössön velük. Noha ismerte a vezényszavakat, de az emberszeretetét nagyon nehezen lehetett kordában tartani. Talán egyszer csíptem el egy rosszalló szemvillanást, amikor kisfiammal hazajöttünk a kórházból és átsuhant az agyán, hogy szerinte merőben felesleges volt idehozni egy újabb családtagot. Őszülő pofával is megmaradt játékos, fürge kutyalánynak, alig pár hete még ott birkóztak a lányával a fűben. Aztán beteg lett, de ugyanolyan szeretettel, bizakodóan nézett ránk, derűs kutyamosollyal, amit csak a beavatottak látnak. Talán nem is vettem komolyan, hogy elveszíthetem; hiába ez minden gazdi félelme, amikor egy kutya életünk részévé válik. És egy hét múlva már túl későn értem haza, nem várt meg. Azt mondják, a kutyák, ha szeretnek valakit, azt őszintén teszik és kimutatják. De én gyarlóbb vagyok annál, hogy most ne nehezteljek, amiért másnak apportírozza már az égi mezők fácánjait. Most nagyon hiányzik az asztal alatt alvó 25 kiló szeretet, akit nem illik orrbarúgni, a megszokott neszek, hogy hiába nyitom a kenyértartót, nem hallatszik egyből kutyakarmok hangja a parkettán. A kutyaséták se olyanok nélküle. Várom, hogy megtegye szokásos tiszteletkörét a szomszéd ház kis sportszervízében, hogy a lépcsőházban elkérje a reklámújságot és felhozza a szájában. Másik, 7 év után elárvult kutyám összezavarodva pillant szét, hol van az anyja, aki biztos támpontot adott ebben az emberektől hemzsegő világban, tutin felismerte a gazdi szájából kibuggyanó hangkapcsolatok jelentését, és most Kajsa gondosan kihagy egy kutyányi helyet, ha a lábamhoz igazodik. Állítólag gazdik és kedvenceik közt fellelhető némi hasonlóság. Remélem, azért kicsit én is hasonlítok rá. |
  
|