Mikor minden ellened esküszik...

Vannak percek, pillanatok, mikor úgyérzed a világ egy csapásra ellened fordul.
Ezt az érzést bármi okozhatja...

Egy nap: benézel a hűtőbe, minden a szokásos,
tej, margarin, szalámi...
ez ugye nem is lenne rosz, de mikor ezt eszed nap mint nap
egy kicsit nyomasztóvá válik, nah de nem ez a lényeg...
Ráfanyalodsz, hogy csinálj egy "vajas szalámis kenyeret"
Ellenőrzöd mégegyszer a készleteket.

Eredmény: Vaj, kevés... elég kevés...
Szalámi, elegendő...
Kenyér, bőven...

Szóval, belefogsz a gyártásba, megkened az első szeletet minden frankó,
még íze is van. Elfogy. Megkened a másodikat, elfogy a vaj.
-Nah itt kezdödnek a bonyodalmak-
Elkezded enni, egyszercsak, mikor harapnál bele az egész kiesik a kezedből,
hiába kapkodsz utána, mint egy fuldokló a levegőért,
pontosan fejjel lefelé érkezik a padlóra.
Ez akkora csalódottságot ébreszt benned amekkorát ritkán érzel.
Nem nagy dolog egy szelet vajas kenyér,
de mikor elveszíted, tudod, hogy per pillanat,
pótolhatatlan.

Leszaladhatnál a boltba,
venni margarint, mert ugye csak az hiányzik...
De nincs erőd már hozzá,
a csalódottság elnyomja az étvágyad
és a kedved.

Ez később kihat az egész napodra,
így már semmit nem látsz olyan "Happy"-nek
és egy máskor jónak tűnő viccet is sértésként fogsz fel.
De ne csüggedj ilyenkor, lesz majd új kenyér, új margarin, új szalámi,
mint ahogy új nap is!