Május 15-én, a Pokrócfesztiválon egy álom teljesült. Aki ott lehetett, azt gondolom, sokáig nem felejti el ezt a napot. Van már talán fél éve is, amikor Papp Ernő barátommal, aki egy fiatal jazz-rock formáció gitárosa, azon keseregtünk, hogy hiábavaló a sok munka, ha annak eredményét senki sem láthatja, hallhatja.
A Deák Ferenc Közéleti és Kulturális Egyesület egyszer már bemutatta ezt az ígéretes zenekart a Sárgaházban. Többet szerettünk volna. Ernő, a KisDuna-part szerelmese, és arról ábrándozott, hogy egyszer itt szeretnék megmutatni, mit is tudnak. Az álmok leginkább akkor valósulnak meg, ha tettek is követik. Tavasszal keményen nekiláttunk a szervezésnek és megszületett a nagy ötlet, a Pokrócfesztivál, szabadon, minden formaságot, konvenciót félrelökve.
Figyelemreméltó, hogy ez a program nem került a városnak egy fillérjébe sem, eltekintve attól, amit egyesületünk pályázatok útján nyert. Sokan segítettek. Volt, aki pénzadománnyal, volt, aki egyéb módon támogatta, így ez által, egy kicsit magáénak is érezhette a rendezvényt. A közönség fantasztikus volt, és hosszú ideje nem láttam ehhez hasonló felszabadult arcokat., Tátrai Tibusz, az eleven rock-legenda rövid, de velős véleménye: „gyerekek, ez baromi jó volt!” A közel 6 órás műsorban az alternatív zene három teljesen különböző műfaja szerepelt. Külön értéke a bulinak, hogy mindhárom együttes saját szerzeményeket hozott. Itt nem mű-sztárocskák tátogtak silány konzervzenére. Élőzene volt, örömzene volt!
Köszönet a támogatóknak, segítőknek, köszönet a zenészeknek, és hálás köszönet a fantasztikus közönségnek.
Köszönet Szigetszentmiklósnak!
