A fafaragás „művésze”

Sokunk fülében ismerősen cseng kis településünkön Kocsis Mihály vállalkozó neve, aki mindennapjaiban autószereléssel foglalkozik. Beszélgetésünk apropóját azonban teljesen más téma szolgáltatja. Mihály szabadidejének nagy részét ugyanis a képzőművészet egyik ágával - a fafaragással tölti. Valósággal életet lehel a kivágott fatörzsbe, amikor egyedi motívumaival mondanivalót közvetít, s nem utolsósorban környezetünket díszíti elkészült munkáival.

Mikor és milyen indíttatásból vette kézbe először a fát - mint megmunkálandó nyersanyagot? Ezt megelőzően érdeklődött-e a képzőművészet valamely ága iránt?
- A válasz az általános iskola elvégzése utáni időszakra nyúlik vissza, amikor Szolnokon a művelődési központban rajzolni tanultam. Később a Művésztelepen fejlesztették tovább ezirányú készségemet. A fafaragás igen nagy kézügyességet és hozzáértést kíván, s nem árt egy kis tehetség sem. Örülök, hogy az akkor megszerzett tudást most kamatoztathatom. A festészet elemeit a fába ültetem át, ennyi a különbség.
Szárnypróbálgatásaim egy faesztergával kezdődtek, de a munka, a család, a mindennapi teendők nem hagytak időt kibontakozásomra. A végső elhatározás 2002-ben érlelődött meg bennem - egyfajta családi ráhatásra. Gyermekem vadásznak tanul, s a vadejtések során hazahozott trófeáknak bizony alátétre van szükségük. Hozzáfogtam, s a siker nem maradt el. Azóta a hétköznapok fáradalmait fafaragással közömbösítem, ami kikapcsol, megnyugtat, ugyanakkor szórakoztat.
Beszéljünk egy kicsit a fáról, amit feldolgoz. Bármilyen alapanyag megfelel erre a célra? Milyen eszközök szükségesek a késztermék megvalósításához?
- A fa megválasztása gondos körültekintést igényel, leginkább tölgy-, dió-, bükk- és cseresznyefa megmunkálásával foglalkozom. A legtetszetősebb munkák a legnehezebben faragható anyagból születnek. Miközben a kiszemelt nyersfát alaposan kiszárítom, még egy-két hétig bennem is érlelődik az ötlet. Ekkor rajzmintát készítek, hiszen elképzeléseimet át kell másolnom a munkadarabra. Előveszem az esztergát vagy a különböző profilú faragókéseket. Ez utóbbiakat Berényi Sándor gyártotta le igényeim alapján. A szerszám alakját ugyanis a különbözõ fafajták, valamint a témák sokféleségén kívül az alkalmazó egyéni szokásai is meghatározzák.
Megtekinthetők valahol a kész munkák kiállítás formájában, illetve megvásárolhatók-e?
- A helyi Kocsis Pizzériában állandó kiállításra nyílt lehetőségem, ahol a kedves érdeklődők akár meg is rendelhetik az elképzeléseiknek megfelelő motívumokkal ellátott tányérokat, díszeket, trófea-alátéteket, faliképeket, és még folytathatnám a sort. Bármilyen igényt megpróbálok kielégíteni, a fa megmunkálhatóságának tárháza kimeríthetetlen.
Tavaly a Kuruc Hagyományőrző Egyesületnek ajándékozta egy nagyobb munkáját – a tölgyfából kifaragott „kuruc-logó”-t. Szemmel láthatóan sok időt vett igénybe, mire keze nyomán kidomborodott az összes motívum. Következő kihívásként mi várható?
- Nem tagadom, kb. 40 órát dolgoztam, mire „a kuruc-lovas kivágtatott a képből”. S hogy mi a folytatás? Nagy megtiszteltetés számomra, hogy elkészíthetem Rákóczifalva címerét az önkormányzat részére - Tóth Lajos polgármester Úr felkérésére. A diófából, 35x40 cm-es nagyságban tervezett logó méltó helyét a képviselő-testület dönti majd el.
Közeleg a Karácsony – hogyan hat ez az Ön időbeosztására?
- Valóban, be kell osztanom az időmet. A vadászidény véget ért, a trófea-alátét készítése pihenhet egy kicsit. Jelenleg arra koncentrálok, hogy elkészüljenek december végére a karácsonyfa alá megrendelt munkák. S ha az ajándékozó és a megajándékozott is örül neki, sikerélményem akkor lesz teljes.
Köszönöm a beszélgetést. Sok örömet és jó egészséget kívánok Önnek, hogy keze által a jövőben is minél több kivágott tölgy-, dió- és cseresznyefa „új életet” kaphasson!
- Én is köszönöm a megtisztelő lehetőséget, és ezúton kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket.

Terenyeiné