Ebben a fejezetben elkezded sejteni, hogy az ellátás, gondozás nem azonos a szeretettel.

Nem emlékszem rá, hogy kicsi koromban kérdezősködtem volna az utcán látott feliratokról. Nem nyaggattam senkit, hogy mi van odaírva? Viszont az iskolában nagyon megtetszett az olvasás. Hamar rákaptam, és örök harc volt a tanítónővel, hogy nem voltam hajlandó szó-ta-gol-va ol-vas-ni, amikor már tudtam folyamatosan. Az írás már más tészta volt. Sem a betűim nem voltak szépek, sem az írásképem. Kettesnél jobb osztályzatom írásból nem volt soha. Ma már tudható, hogy ez is a rám erőltetett jobbkezesség miatt volt. A tanítónővel egyébként sem voltam jóban, folyton a hibát kereste minden megmozdulásomban. Az igazi természete az első tornaóránkon előbújt. Ehhez tudni kell, hogy mi ott Rákoscsabán, egy falusi iskolába jártunk. Hiába volt közigazgatásilag Budapest része, valójában még falu volt, sok tekintetben még ma is az. Az iskolában olajjal beeresztett hajópadló volt, egybeszerelt padok, ferde, lejtős asztalfelülettel, vaskályha minden tanteremben, a pedellus bácsi hordta a szeneskannákban a szenet, és télen, ha nagyon hideg volt, szénszünet volt egy-két hétig. Az udvar sarkában pottyantós budikombinát volt. Nem volt tornaterem, a folyosón raktuk le a tornaszőnyegeket, vagy a padok tetején kellett tornázni. Ez nekem félelmetes volt. Görcsösen kapaszkodva feküdtem az oldalra lejtő pad tetején, és képtelen voltam a tanítónő által parancsolt mozdulatsorokat elvégezni (gyertya, meg hasonlók). Az lett a vége, hogy minden alkalmat megragadott a megszégyenítésemre, a többi gyereket is arra bíztatta, hogy csúfoljanak, és nevessenek ki. Tulajdonképpen ott alakult ki, hogy a torna, a testnevelés számomra szitokszó. Egész iskolás életemben minden alkalmat megragadtam, hogy a tornaórákat ellógjam. Már elsőben is előfordult, hogy a tornaórára nem öltöztem át, és amikor a tanítónő megkérdezte, miért nem, azt hazudtam, hogy otthon felejtettem a tornaruhámat. Persze megtalálta ott a szekrényben, így aztán a hazugságért kaptam egy akkora pofont, hogy otthon el sem mertem panaszolni, mert az apámtól kaptam volna a párját.

Én még sokáig nyüzöge kisgyerek voltam, ellenben apám buzgó sportember. Készített magának egy 58 kg-os súlyzót, azt minden este százszor a feje fölé emelte, tízesével, közben pedig gimnasztikázott. A gimnasztikázásba engem is bevont a maga erőszakos módján, utáltam is kellőképpen az egészet. Ha a nagymama este bepanaszolt, hogy reggel elmulasztottam a mosakodást, este akkora maflást kaptam apámtól, hogy szinte elemelkedtem a talajtól – miközben már az elkövetett vétségre sem emlékeztem.

Az osztálytársaimmal sem voltam jóban, gyenge voltam és félénk, az ilyet pedig a gyerekek kegyetlenül kihasználják. Napi rendszerességgel áldozata voltam fizikai bántalmazásnak és lelki terrornak, és ha otthon panaszkodni mertem, az volt a válasz, hogy védjem meg magam, hát miféle fiú vagyok én?!

Aztán mikor ezen felbuzdulva néhanapján visszaütöttem, még jobban megvertek.

Negyedikben lett először barátom. A Kiskun Jani, aki aztán húszévesen olyan tragikus véget ért.

Amikor az olvasással ismerkedtem, hamar kiderült, hogy baj van a szememmel: „az orrommal olvasok”. Elvittek az Ida utcába, kaptam szemüveget, és minden éves program lett a szemorvos, és évente az új szemüveg.

Olvasni szerettem, aztán az is hamar kiderült, hogy írni is. Az első nyilvános versem egy iskolai kimittudról szólt, nagy sikere volt. Utána már csak a legelvetemültebb kölykök bántottak, nekik pont ez volt a bajuk velem, a „van rajta sapka – nincs rajta sapka” tipikus esete.

Nem voltam jó tanuló, az iskolai tananyagnál érdekesebbnek találtam az egyéb olvasmányaimat. Beiratkoztam a községi Szabó Ervin könyvtárba, és a könyvtáros nénik segítettek alakítani az érdeklődésemet. Az otthoni könyvek között is mindig megtaláltam a nem nekem valókat, és a padlásra felosonva olvastam például nyolc évesen Pikler Emmi Anyák könyvét. Anyám családjától minden ajándékozási alkalomra könyvet kaptam. Apámék gyakorlatiasabbak voltak: legszomorúbb karácsonyi emlékem 1961-ből való. Kaptam egy pár darab ólomkatonát, két kis törölközőt, meg két szem narancsot. Csakhogy én nem szerettem a narancsot. (Mellesleg ma sem.)

De a gyerekkori karácsonyokhoz derűs emlékek is kapcsolódnak.

Például emlékszem – talán ’59-ben - mikor szenteste nagyapám elvitt szánkózni, és mire hazaértünk, megjött a Jézuska.

Az ágyam mellett volt egy régi zsúrkocsi, asztalként, éjjeli szekrényként funkcionált, és minden évben azon állott a karácsonyfa.

’63 decemberében vett apám egy tévét. Más hely hiányában ez a zsúrkocsi lett a Tavasz televízió helye.

Karácsonykor pedig a tévé tetejére állították fel a karácsonyfát. Minden évben rendes programmá vált, hogy a gyertyagyújtás után, miközben énekeltük a „Krisztus urunknak áldott születésén” kezdetű református karácsonyi éneket, kigyulladt a karácsonyfa, és a nagymama rázúdította az általa gondosan előre bekészített lavór vizet. Hogy a tévé alatta volt?! Úgy kell neki! Akkor kihúzták a konnektorból, lecsavarozták a hátlapját, hogy kiszáradjon, és szilveszterig nem lehetett csak a kikapcsolt tévét nézni. Addigra kiszáradt, és lehetett nézni a szilveszteri műsort, hogy azután legyen mit szidni.

A rákoscsabai ház két szobából, konyhából, spejzből és egy előszobából állt. Az egyik szobában lakott az apám egyedül, a másik szobában a nagymama, a nagypapa, meg én. Később még gyarapodtunk is, mert Anika unokatestvérem Pesten járt az egészségügyi középiskolába, és kollégiumot a klerikális háttere miatt nem kapott, így a nagyszüleim odafogadták. Tavasztól őszig a fűtés nélküli előszobában aludt, de télen beköltözött hozzánk negyediknek. Arról, hogy én az apám szobájában aludjak, szó sem lehetett.

Az igazság kedvéért idekívánkozik, hogy például apám is mesélt esténként, amíg nem volt tévé, diavetítéssel, meseolvasással szórakoztatott, olyankor szerettem. Amikor iskolás lettem, esti mese címén fejezetenként felolvasta nekem Petőfi János vitézét, utána egyéb Petőfi verseket. Könyvet tőle is kaptam, ma is megvan a Tarka-barka című, abban találkoztam először Kassák Lajos Az ószeres dala című versével, ami egész életemben végigkísér. És tőle kaptam kilencedik születésnapomra az Egri csillagokat. Azt is nagyon szerettem, mire ötödikben kötelező olvasmány volt, én már kétszer kiolvastam. Amikor először olvastam, nagyon megfogott a nyelvezete. Szabályosan nevetőgörcsöt kaptam attól a mondattól, hogy „Mihály bá! Gyűjjék kend üstöllést!” Amikor pedig odaértem, hogy „Nem vagyok én nadrág, az istenfáját!” annyira nevettem, hogy a nagymama egy jó órán keresztül nem bírta elmulasztani, pedig már azzal is megfenyegetett, hogy kihívja az orvost, és kapok egy injekciót.

Amikor anyám nővére a keresztanyám lett, még hajadon lány volt, ezért keresztapának az apám egyik unokatestvérét kérték fel, Veress Istvánt, akár ismerheted is a nevét. Író, újságíró, humorista, kutyás szakkönyvek társszerzője, folyóiratok főszerkesztője volt, ma már csak a könyvkiadóját igazgatja, ha igaz.

A keresztapaságban nem tündökölt, évtizedekig nem is láttam, a hetedik szülinapomra küldött két könyvet, de szerintem azt is csak azért, mert véletlenül az apja éppen akkor jött hozzánk, meglátogatni a nővérét, a nagymamámat. Ez a két könyv ma is megvan, nagy becsben tartom. Andersen mesék az egyik, és egy képeskönyv a másik egy Szimba nevű kisoroszlánról.

Ezek a látogatások számomra roppant szórakoztatóak voltak, egyrészt mert szerettem a Pista bácsit, másrészt mert a nagymama örült ugyan a ritka látogatónak, de mikor elment, nem győzött szellőztetni és dünnyögve morogni, amiért a vendég a pipájával telepöfékelte a szobát. A nagypapa is cigarettázott ugyan módjával, de szigorúan csak kint, rossz időben is legfeljebb a konyhában, a szobában még a pipás vendéggel se.

Mára ennyi.

Folyt. köv.

vissza tovább