09 Hogyan lettem ateista? 1.
Korán felfedezték, hogy zenehallgatás közben
teljesen elvarázsolódom. A felnőttek úgy mondták, muzikális vagyok. Ezért
aztán, amikor már ehhez elég érettnek találtak, egy nyugalmazott
zongoratanárhoz elvittek, aki el is vállalta a tanĂtásomat. Otthon viszont nem
volt zongora, tehát gyakorolni is a SzĂvĂłsĂ©khoz kellett járnom egy hĂ©ten
háromszor. A gyakorlatban ez Ăşgy nĂ©zett ki, hogy pĂ©nteken a SzĂvĂłs tanár Ăşr
feladta a következő heti leckét, én pedig hétfőn, szerdán és pénteken egy-egy
óra hosszat náluk gyakoroltam, majd a következő pénteken, a gyakorlás után
meghallgatta, mire mentem a tananyaggal, leosztályozta, és feladta a következő
heti leckét, a saját, jól bevált pedagógiai metódusa szerint. A hétfői
gyakorlás 40-45 perce után már kentem-vágtam az adott anyagot, szĂvesebben
játszogattam volna a magam kedvére. Szerdán is eljátszottam háromszor, négyszer
a kötelezőt, aztán kezdtem volna variálgatni, de azonnal rám szóltak, hogy azt
nem szabad. Pedig péntekre már olyan jól tudtam a leckét, hogy a tanár úr nem
tudott belekötni – a kéztartásomat, a billentésemet kifogásolta alkalmanként,
de jĂłszerĂ©vel csak azĂ©rt, nehogy elbĂzzam magamat. Jobban meg kellett volna
terhelnie, de úgy látszik, az ő szisztémájába ez nem fért bele, én meg
gyakorlatilag már az első gyakorló óra vége felé unatkoztam szinte minden
hĂ©ten, de máskĂ©ppen játszani - ahogy Ă©n mondtam: dzsesszesĂteni – nem volt
szabad. Mivel ez nekem Ăgy nagyon keservesnek tűnt, a következĹ‘ tanĂ©vre a
általános iskolai zongoratanárhoz Ărattak be. Hamar kiderĂĽlt, hogy ez egy nagy
melléfogás volt, sokkal nagyobb volt a létszám, kevesebb időt tölthettem a
zongora mellett, és a mit a legjobban utáltam, szolfézzsel gyötörtek, pfúj… Az
lett a vĂ©ge, hogy visszakĂ©redzkedtem a SzĂvĂłs tanár Ăşrhoz, de az Ĺ‘ tanĂtási
módszere nem változott meg, én sem lettem fegyelmezettebb, úgyhogy a tanév
közepe táján végleg otthagytam. A megoldás az lett volna, ha vesznek otthonra
egy pianĂnĂłt. A család arra hivatkozott, hogy az tĂşl drága, nem engedhetik meg
maguknak, de szerintem ’65-ben ez már csak leginkább szándék, akarat kérdése
lett volna. Erre akkor jöttem rá, amikor az unokatesóm megunt gitárját
megkaptam. Meghozta a postás – emlékszem, 1967. április 17-e, hétfői nap volt –
kicsomagoltam, aztán az első pengetések után rám szóltak: - Eredj csak ki
cincogni a kert végébe. Tehát azért nem lehetett nekem zongorám, mert a
családom nem volt hajlandĂł naphosszat a klimpĂrozásomat hallgatni.
És hogy miért emlékszem ilyen pontosan az első gitárom érkezésére?
Mert azon a héten szombaton bekövetkezett az, ami az én egész kis életemet
felforgatta, teljesen más mederbe terelte.
Szombat reggel a Nagymama szokás szerint felkeltett, elindĂtott az iskolába,
aztán ugyancsak szokás szerint visszafeküdt még egy félórácskára, éppen úgy,
mint máskor.
Szombat lĂ©vĂ©n három rövidĂtett Ăłránk volt, tĂz Ăłrakor vĂ©geztĂĽnk, jöttek a
délutánosok, 10-12-ig. Vidáman ballagtam hazafelé, otthon, ahogy a kapun
beléptem, sietve jött elém apám felesége, a Márti néni. Mintha lesett volna,
nehogy egyedül bemenjek a mi lakrészünkbe.
 - Szomorú dolog történt. Reggel maghalt a Nagymama.
Nem mertem bemenni megnézni, még sose láttam
halottat. AmĂg a halottszállĂtĂłkat vártuk, Márti nĂ©ni elmondta, amit a
nagyapámtól megtudott. Miközben a Nagymama még szunyókált, nagyapám behozta a
Népszabadságot a postaládából, és a kedvenc foteljében nekiállt kiolvasni. A
Nagymama békés szuszogása közben egyszercsak egy szokatlanul nagy sóhajtást
hallott – aztán süket csönd lett. Tudta, hogy baj van, próbálta újraéleszteni,
de tehetetlen volt. Falusi szokás szerint megmosdatta és fölöltöztette a
testet, aztán felzörgette a Márti nénit – apám dolgozni volt – és elment az
orvosi ĂĽgyeletre a halálesetet bejelenteni. Az orvos kijött, kiállĂtotta a
szokásos papĂrokat – agyvĂ©rzĂ©s -, Ă©s megrendelte a halottszállĂtást.
A péceli református temetőben volt a temetés. Összeszedtem a bátorságomat, és
belenéztem az üvegezett koporsóba. A Nagymama békésen aludni látszott. Amikor a
göröngyök illetlenül hangosan kopogtak a koporsón, kezdtem sejteni, hogy most
valami nagyon nagy, rettentően nagy változás jön. Ha a Nagymama még – mondjuk –
tĂz Ă©vig Ă©lt volna, nem rosszabb egĂ©szsĂ©gben, mint addig, akkor Ă©n a
rákoskeresztúri gimnáziumban tanultam volna tovább, és még akármi is lehetett
volna belőlem. De a Nagymama elfáradt, végleg belefáradt a szolgálatba, amit az
elárvult család igazán csak utólag tudott értékelni. Minden olyan természetesen
„volt”, „lett” mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az étel, a
tiszta ruha, a lakás tisztasága, a törődés…
Folyt. köv.