09 Hogyan lettem ateista? 1.

Korán felfedezték, hogy zenehallgatás közben teljesen elvarázsolódom. A felnőttek úgy mondták, muzikális vagyok. Ezért aztán, amikor már ehhez elég érettnek találtak, egy nyugalmazott zongoratanárhoz elvittek, aki el is vállalta a tanításomat. Otthon viszont nem volt zongora, tehát gyakorolni is a Szívósékhoz kellett járnom egy héten háromszor. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy pénteken a Szívós tanár úr feladta a következő heti leckét, én pedig hétfőn, szerdán és pénteken egy-egy óra hosszat náluk gyakoroltam, majd a következő pénteken, a gyakorlás után meghallgatta, mire mentem a tananyaggal, leosztályozta, és feladta a következő heti leckét, a saját, jól bevált pedagógiai metódusa szerint. A hétfői gyakorlás 40-45 perce után már kentem-vágtam az adott anyagot, szívesebben játszogattam volna a magam kedvére. Szerdán is eljátszottam háromszor, négyszer a kötelezőt, aztán kezdtem volna variálgatni, de azonnal rám szóltak, hogy azt nem szabad. Pedig péntekre már olyan jól tudtam a leckét, hogy a tanár úr nem tudott belekötni – a kéztartásomat, a billentésemet kifogásolta alkalmanként, de jószerével csak azért, nehogy elbízzam magamat. Jobban meg kellett volna terhelnie, de úgy látszik, az ő szisztémájába ez nem fért bele, én meg gyakorlatilag már az első gyakorló óra vége felé unatkoztam szinte minden héten, de másképpen játszani - ahogy én mondtam: dzsesszesíteni – nem volt szabad. Mivel ez nekem így nagyon keservesnek tűnt, a következő tanévre a általános iskolai zongoratanárhoz írattak be. Hamar kiderült, hogy ez egy nagy melléfogás volt, sokkal nagyobb volt a létszám, kevesebb időt tölthettem a zongora mellett, és a mit a legjobban utáltam, szolfézzsel gyötörtek, pfúj… Az lett a vége, hogy visszakéredzkedtem a Szívós tanár úrhoz, de az ő tanítási módszere nem változott meg, én sem lettem fegyelmezettebb, úgyhogy a tanév közepe táján végleg otthagytam. A megoldás az lett volna, ha vesznek otthonra egy pianínót. A család arra hivatkozott, hogy az túl drága, nem engedhetik meg maguknak, de szerintem ’65-ben ez már csak leginkább szándék, akarat kérdése lett volna. Erre akkor jöttem rá, amikor az unokatesóm megunt gitárját megkaptam. Meghozta a postás – emlékszem, 1967. április 17-e, hétfői nap volt – kicsomagoltam, aztán az első pengetések után rám szóltak: - Eredj csak ki cincogni a kert végébe. Tehát azért nem lehetett nekem zongorám, mert a családom nem volt hajlandó naphosszat a klimpírozásomat hallgatni.
És hogy miért emlékszem ilyen pontosan az első gitárom érkezésére?
Mert azon a héten szombaton bekövetkezett az, ami az én egész kis életemet felforgatta, teljesen más mederbe terelte.
Szombat reggel a Nagymama szokás szerint felkeltett, elindított az iskolába, aztán ugyancsak szokás szerint visszafeküdt még egy félórácskára, éppen úgy, mint máskor.
Szombat lévén három rövidített óránk volt, tíz órakor végeztünk, jöttek a délutánosok, 10-12-ig. Vidáman ballagtam hazafelé, otthon, ahogy a kapun beléptem, sietve jött elém apám felesége, a Márti néni. Mintha lesett volna, nehogy egyedül bemenjek a mi lakrészünkbe.
 - Szomorú dolog történt. Reggel maghalt a Nagymama.

Nem mertem bemenni megnézni, még sose láttam halottat. Amíg a halottszállítókat vártuk, Márti néni elmondta, amit a nagyapámtól megtudott. Miközben a Nagymama még szunyókált, nagyapám behozta a Népszabadságot a postaládából, és a kedvenc foteljében nekiállt kiolvasni. A Nagymama békés szuszogása közben egyszercsak egy szokatlanul nagy sóhajtást hallott – aztán süket csönd lett. Tudta, hogy baj van, próbálta újraéleszteni, de tehetetlen volt. Falusi szokás szerint megmosdatta és fölöltöztette a testet, aztán felzörgette a Márti nénit – apám dolgozni volt – és elment az orvosi ügyeletre a halálesetet bejelenteni. Az orvos kijött, kiállította a szokásos papírokat – agyvérzés -, és megrendelte a halottszállítást.
A péceli református temetőben volt a temetés. Összeszedtem a bátorságomat, és belenéztem az üvegezett koporsóba. A Nagymama békésen aludni látszott. Amikor a göröngyök illetlenül hangosan kopogtak a koporsón, kezdtem sejteni, hogy most valami nagyon nagy, rettentően nagy változás jön. Ha a Nagymama még – mondjuk – tíz évig élt volna, nem rosszabb egészségben, mint addig, akkor én a rákoskeresztúri gimnáziumban tanultam volna tovább, és még akármi is lehetett volna belőlem. De a Nagymama elfáradt, végleg belefáradt a szolgálatba, amit az elárvult család igazán csak utólag tudott értékelni. Minden olyan természetesen „volt”, „lett” mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna az étel, a tiszta ruha, a lakás tisztasága, a törődés…

Folyt. köv.

vissza tovább