Sallai Istvánnak hívnak. Miskolcon születtem. Kétkezi munkáscsaládból származom. Szüleim a Vasgyárban éltek, kemény munkával keresték a kenyerüket. Ebből a családi körből én is hasonló életútra láttam kilátást. Középiskolásként kerestem az utamat, először elvégeztem egy szakmunkásképzőt, majd a Berzeviczy Gergely szakközépiskolában érettségiztem. A katonai pályán is kipróbáltam magam, de a megszűnő laktanyák miatt ezt a pályát elhagyni kényszerültem. Majd következet hosszú évek munkája, amiben kerestem a boldogulást és az álmaimat. Miután Miskolcon munkahelyek ezrei szűntek meg, többször próbálkoztam lakhelyemtől távol. Időközben elkezdtem járni a Babes-Bólyai tudományegyetemre pszichológia szakára, itt az alapképzésen túlérve a mesterképzésre készülök.
Egy önerőből vásárolt Győri kapui 35 négyzetméteres szépen felújított tehermentes lakásban élek. Nincs egy forint tartozásom sem! Ez ma azt hiszem elég nagy szó.
Azért indulok a polgármesteri választásokon, mert tenni akarok ezért a városért, mely korlátlan lehetőségeit nem használta ki. Fáj látni, hogy ez a gyönyörű város, csak vergődik, és pusztul. Számtalan barátom és ismerősöm "elmenekült" innen. Rossz látni, hogy elveszik a gyökereinket, a szeretteinket, és ezzel az életünket, mert rákényszerítenek a város elhagyására. A szándékom, hogy segítsek mindazon emberek 10 ezrein, akik hasonló érzésvilágot élnek meg, akik elkeseredettnek és reménytelennek érzik itt az életüket, de esetleg nincs hova menniük, vagy még túl sok dolog köti őket ide! Én még merek álmodni és merek hinni. Hiszem, hogy megérdemel Miskolc és a lakossága egy minőségi és biztos alapokon nyugvó boldog életet.
"Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar."
(Kölcsey Ferenc)
(Kölcsey Ferenc)
Én és még sokan mások itt nem csak túlélni akarunk, hanem boldogan élni.
Magamról
