SRY MODELLEZŐ KÖNYVTÁR


Petrik Ottó

Légpárnás jármű modellje

 

A katonai szempontok

 

  Mindenekelőtt azt hangsúlyozzuk, hogy a légpárnás járműveket - mint új típusú közlekedési, illetve harc­eszközöket - mind a polgári, mind a katonai alkalmazás területén ab­ból a szempontból kell megítélnünk, hogy mennyiben alkalmasak vala­mely feladatnak az eddigieknél ha­tékonyabb megoldására, illetve - meglevő eszközök mellett - milyen új feladatokat képesek teljesíteni. A légpárnás járművek katonai al­kalmazását elsősorban a jó terep­járó képességük, a nagy sebessé­gük és a kétéltűségük indokolja. Igen alkalmasak felderítésre, kisebb kötelékek gyors, meglepésszerű mozgatására, valamint utánpótlás szállítására.

 

  Így például folyón való átkelésnél a légpárnás deszantjárművek há­tul, az ellenségtől viszonylag távol előkészíthetők; hosszabb utat is gyorsan megtehetnek a folyóig, és különleges műszaki előkészület és megállás nélkül kelhetnek át a vízi akadályokon. Legfeljebb arra lehet szükség, hogy a folyómeder partfalát a leereszkedéshez lerobbantsák. Ez azonban rejtve előkészíthető, és az utolsó pillanatban, a már mozgás­ban levő járművek előtt hajtható végre.

 

  A légpárnás járműnek a felszíntől való viszonylagos függetlensége következtében a fajlagos talajnyo­más igen kicsi; ez katonai szem­pontból jelentős előny. Az össze­hasonlítás érdekében felsorolunk néhány fajlagos talajnyomás-érté­ket:

 

kerekes járművek                                  1,5-3,0 kp/cm2 ;

lánctalpas járművek, harckocsik             0,5-0,8 kp/cm2 ;

gyalogos ember                                      0,3-0,6 kp/cm2 ;

légpárnás járművek                                0,015-0,02 kp/cm2.

 

  Csupán emlékeztetőül megemlít­jük, hogy a gyalogsági aknák működtetéséhez kb. 0,2-0,3 kp/cm2 nyomás szükséges, a légpárnás jár­művek tehát gyakorlatilag ezekre is érzéketlenek. Ez a tulajdonságuk elsősorban felderítési feladatok el­látására teszi alkalmassá őket.

 

  A légpárnás járművek a tűzfegyve­rekkel szemben is viszonylag védet­teknek mondhatók. Maga a légpár­na - illetve a kötény - gyalogsági nehézfegyverek lövedékeire gya­korlatilag érzéketlen, mivel a meg­szökő levegő mennyisége még több találat esetén is igen csekély. A jár­mű felépítménye megközelítően a szokványos gépjárművekével azo­nos védettségű, s csupán az érzé­keny gépészeti berendezéseket köz­vetlenül érő találat teszi a járművet működésképtelenné.

 

  Ezzel kapcsolatban felvetődik a lég­párnás járművek nagy méretének kérdése. Önmagában ez a tény - a nagy célpontot nyújtó felület -, mint mondottuk, még nem lenne akadály; a nehézség a terepen való mozgáskor mutatkozik. Így például megművelt területen, kis épületek, kerítések stb. között (amelyek a harckocsinak nem okoznak aka­dályt), már nem alkalmazható, nem is beszélve az erdővel fedett vidé­kekről.

 

  Felmerül a légpárnás jármű védett­ségének kérdése. Ideális lenne, ha megfelelő páncélzattal lehetne el­látni, ennek azonban megint csak a súly- és így a méretnövekedés szab gátat. Hozzávetőleges adatok szerint egy közepes védettségű, kb. 30 Mp súlyú légpárnás járműnek legalább 8x15 m felülete lenne, ez pedig négyszerese az azonos be­fogadóképességű, mai könnyűszer­kezetes építésű járműének. Kísér­letek folynak nagy szilárdságú kön­nyűfémek és erősített műanyag felhasználásával ún. szendvicspán­célzat előállítására, ami esetleg a jövőben járható út lehet.

 

  A légpárnás járművek további hát­rányos tulajdonsága katonai szem­pontból a zajos voltuk (nem annyi­ra a motor mint a kifúvott levegő zaja), az általuk keltett porfelhő vagy párafüggöny, valamint az erős infrasugárzás, ami mind megkön­nyíti a felderítésüket.

 

  A járművek tetemes előállítási költ­ségeit jelenleg úgy igyekeznek csökkenteni, hogy a polgári és a katonai célú szerkezeteket lehető­leg azonos elemekből és kivitelben gyártják; csupán a berendezésük­ben van különbség. Fegyverzetük nehézgéppuska és könnyű gép­ágyú, esetleg hátrasiklás nélküli lö­veg lehet.

 

  Megemlítjük még, hogy a hadsere­gekben többféle céllal előnyösen lehet felhasználni a jelenleg kísér­leti stádiumban levő - már emlí­tett -, ún. hibrid járműveket. Ezek súlyának egy részét kerekek viselik, és így egyesítik a kerekes (lánc­talpas) és légpárnás járművek ked­vező tulajdonságait.

 

  Itt említjük meg, hogy a Zrínyi Ka­tonai Kiadó gondozásában meg­jelent Haditechnika 1974 című könyv a légpárnás járművek kato­nai alkalmazását tárgyaló, részletes tanulmányt tartalmaz.

 

Előző rész

Következő rész

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

♣ Archiválta SRY 2008 október 06. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008