---

---

Eredeti megjelent:

Modellezés

1992. VI.szám 6. old.

Dr. Günter Miel

Elektromos versenymodellek törzsének kialakítása (II.)

I rész >>

II. rész

III. rész >>

IV. rész >>

Cikksorozatunk második részében a versenymodellek tervezésének egy fontos szempontját vizsgáljuk.

A stabilitási tényezők ezeknél a hajóknál fokozott mértékben játszanak szerepet. Szerzőnk elméleti és

gyakorlati oldalról egyaránt megvizsgálja a kérdést.

Menetstabilitás

A modell menetstabilitásának növekedését a következő tényezők befolyásolják:

- a törzs vízbemerülő részének hosszúság/szélesség aránya,

- a merülő rész V-alakja,

- a töltelékfa (oldalnézetben a törzsfenék és a tönkcső közötti felület),

- a merülő gerincek vagy kormánylapátok,

- a siklófelületen található hosszanti lépcsőzetek vagy élek,

- a kormány távolsága a fartükörtől és a hajócsavartól,

- a hajócsavar távolsága a kormánytól és a súlyponttól.

5.ábra

Sebességi modell felül- és oldalnézetben

Az 5. ábrán látható sebességi modellnél (F 1-E 1 kg-os versenyosztály) ezek közül a V-alak, a súlypont közelében elhelyezett kormánylapát, a keskeny támasztékot képező töltelékfa és a törzs mintegy 30%án kétoldalt végigfutó siklóél került alkalmazásra.

A fartükör kettős V-alakja következtében a hajó maximális sebesség mellett is igen stabil kanyarodási tulajdonságokkal rendelkezik. A 6. és 7. ábrák összehasonlítása alapján két különböző kanyarodási technika ismerhető fel. A 6. ábrán a modell maximális sebességgel siklik él nagy ívben a bója körül. A kis F1-E1 modellt viszont a kormány állítása szoros kanyarba kényszeríti, miáltal erősen lefékeződik, megteszi a kanyart, majd újra felgyorsul.

6.ábra

F1-E 1-kg-os modell általános terve és bordarajza

(A kép rákattintva új ablakban, nagy méretben megtekinthető)

Ez a technika természetesen nagy stabilitási tartalékokat tesz szükségessé, hogy a modell ne boruljon fel. A menetstabilitás azonban nem növelhető annyira, hogy az a kormányozhatóságot negatívan befolyásolja. A jó menetstabilitás ellenére a hajónak a kormánymozdulatokra készségesen és pontosan kell reagálnia. Az 5. ábrán látható törzsformával folytatott kísérletek azt mutatták, hogy a kis töltelékfának a súlypont közeléből való elhagyása a menetstabilitásra nézve semmi hátránnyal nem járt. Nagyobb sebességeknél azonban a keresztirányú stabilitás növekedéséhez vezetett.

7.ábra

Sebességi modell szűk kanyarodásban

További probléma lép fel akkor, ha a siklómodell hullámokat keresztez. Ilyen vízfelületen a menetstabilitás a modell első részén a hajófenék erősebb

felemelkedését eredményezte. Az erős V-alak ellenére a törzs ezen a helyen (L 60%-ánál) megfelelően kidomborodik (felhajtóerő tartalék), hogy a hullámokon áthaladva az alábukást elkerülje. A sima vízfelületre alkalmas sebességi modellek, pl. az F1-E típusok, egyértelműen különböznek a hullámos "pályára" készültektől, pl. az FSR osztályúaktól. Az FSR modellek első részét "hasasabbra" tervezik. Jól felismerhető ez a bemutatott bordavázlatok összehasonlítása során is.

Még néhány megjegyzés a kormány és a tönkcső beépítésével kapcsolatban. Ha a tönkcső vége és ezzel a hajócsavar is közelebb kerül a súlyponthoz és így a modell forgópontjához, a hajó fordulékonyabbá válik, de menetstabilitása is csökken. Ezzel ellentétes jelenség lép fel, ha a hajócsavart hátrább visszük a fartükör felé. Ebből az következik, hogy a menetstabilitásnak viszonylag nagynak kell lennie, de csak egy bizonyos határig, mert azon túl a modellt vezérlés szempontjából lomhává és kevésbé fordulékonnyá teszi. Hasonló hatással van a manőverezési tulajdonságokra a kormány beépítése is. A hatékonyság növelése érdekében a kormánynak teljes mértékben a hajócsavar által keltett sugárban kell lennie. A kormány és a hajócsavar közötti távolság irányértéke körülbelül a hajócsavar átmérőjének felel meg. Ennél nagyobb távolság esetén a kormányhatás lágyabbá válik. A 9. ábrán megadott értékek több bevált modell méreteinek középértékét képezik.

8.ábra

A súlypont valamint a kormány és hajócsavar elhelyezésének

Irányértékei siklómodelleknél

9.ábra

A V-alak és a siklóélek elhelyezésének irányértékei siklómodelleknél

A vízvonal alatti meghajtás az FSR-modellek hagyományos megoldása. E koncepció szerint készülő testeknél azonban más meghajtási konstrukciókkal is érdemes kísérletezni. A nagy menetstabilitás mellett azonban az olyan konstrukciók, mint a kormány/propeller meghajtás vagy a fedélzeten kívüli motor, a siklómodell igen jó fordulékonyságát eredményezik.

_{♣ Archiválta SRY 2005 június 22. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005}