A szerepjáték egy párbeszéden alapuló társasjáték. Ezzel nagyon tömören a lényegét össze is foglaltam.
Több változata is van, de a legelterjedtebb az, amelyikben egy asztalhoz 2-6 fő összeül, és papíron adminisztrált karaktereket megszemélyesítve kitalált szituációkat oldanak meg pusztán a képzelet, a fantázia és a párbeszéd segítségével. A másik elterjedt forma az élőszerepjáték (véleményemet róla lásd a A szerepjáték mentalitása írásban), ahol egy területen jelmezbe öltözve, fizikailag is eljátsszák ezeket a szituációkat.
A szerepjáték eredetéről a wikipédiában olvashatsz itt.
Az asztali változatban a játékosok közül egynek kiemelkedő szerepe van. Ő találja ki a történetet. Mi fog történni, ha a játékosok ezt és ezt a választ adják bizonyos szituációkban, továbbá ügyel a játék szabályosságára is. Ő a Mesélő vagy DM (Dungeon Master = Kaland Mester). Csak a legtapasztaltabb, a szabályokat behatóan ismerő, kreatív személy ajánlott erre a posztra, mert folyamatos rögtönzés, kreatív gondolkodás, "reális" világszemlélet kell, hogy jellemezze. Így élvezetes történeteket, kalandokat mesélhet a többieknek. Az ő feladata a legnehezebb: vezetni a játék menetét.
A többi játékos egy-egy kitalált a játék szabályainak megfelelő kialakítású karakter bőrébe bújva igyekeznek megoldani a szituációkat, lehetőleg számukra a legelőnyösebb módon. Ez gyors helyzetelemzést, élénk fantáziát, jó beleélési képességet kíván. Nem passzív résztvevők, mert döntéseik végtelen lehetőségek tárházát nyitják a játékban, amire a Mesélő sem tud teljesen előre felkészülni.
A szerepjáték színesebb, nagyobb mozgásterűbb a számítógépes játékoknál (ott csak azt tehetsz, amit a programozó meghatározott), viszont a vizuális szemléltetés nehezen, vagy egyáltalán nem megoldható (próbálj fizikailag megvalósítani egy vihart keltő varázslatot. Sok szerencsét! ;-D ).
Copiryght Szasdragon, 2009.
A honlapon lévő anyagok nyílt forráskódúak, és szabadon terjeszthetőek. Viszont kérlek ne élj vissza velük, mert rengeteg munkámba kerültek (átszerkesztheted, de a szerzőket hagyd meg a dokumentumokban, illetve ne tüntesd fel úgy, mintha egyedül csak a te érdemed lenne!). A lopás bűn! Köszönöm a szíves megértésedet.