Napjaink egyik
legfelkapottabb kutyafajtája a beagle. Kedves, könyörgő nézésével, játékos,
kajla viselkedésével minden ember szívét rabul ejti, és mindenkit barátjává
tesz. De mit is kell tudnunk erről a kedves fajtáról.
A beagle eredete, munkája
A beagle a kopók egyik
legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki.
Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból
ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi
krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak.
A fajta neve a 15. században bukkan fel először írott szövegben, később
többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely
fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy
valószínűséggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók
között keresendő. Ezen kopók számtalan különböző fajtájának összeolvadásából
létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen őse. Hazájában
jellemzően nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idők
folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a
beagle falkás vadászat a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra
az elsődleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme.
A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a
kedvező körülmények miatt /hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan
űzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling
is. Ott ahol lehetőség van e neves sport űzésére /Magyarországon tilos a
kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve
területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket
párokba sorsolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a
nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát
értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell
lenniük, és a kettő közül a jobb jut tovább.
A
beagle megjelenése
A beagle népszerűségét
részben sokszínűségének köszönheti, hiszen nincs két, akár csak látszólag
is, egyforma belőle. Változatosságának forrása a fehér szín egyedenkénti
igen eltérő aránya. A színskála egyik végén a szinte teljesen fehér, egy-két
halvány cserszínű folttal ékesített példányok, a másik végén pedig azon
egyedek találhatók, melyeknek csak a farkuk vége és mancsuk fehér. A beagle
standardja csak a farokvég kötelező fehérségét írja elő, melynek oka, hogy
éneklő ugatásán kívül csak az izgatottan remegő farokvég árulja el a nyomon
lévő beagle helyét a magas fűben, aljnövényzetben.
Alapvetően bicolor és
tricolor beaglet különböztetünk meg. A tricolor vagy háromszínű beaglet,
fekete háttakaró, cserszínű fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a
fejen, a hastájon és a farokvégen. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmiféle
előírás a három szín elkülönülésére, arányára vagy árnyalatára. Ez nem
véletlen, ugyanis a színek aránya életük során folyamatosan változik, a
fekete-fehéren született kölykön csak később alakulnak ki a világosabb
foltok. A fekete és fehér szín mellett megjelenő harmadik szín a
világossárgától a cserszínig, a téglavörösig bármilyen árnyalatot felvehet.
Érdekes ugyanakkor, hogy azokat a beagleket is tricolornak nevezzük,
melyeken csak egész minimális, épp csak egy foltnyi, fekete szín található.
A bicolor vagy kétszínű
begaleken a fehér mellett csak a cserszín van jelen. Sokan nevezik
fehér-aranynak is e színtípust, hiszen a cser-, sárgaszín árnyalata
emlékeztet a golden retriever színére. A bicolor egyedeknél is igaz, hogy a
sárga szín árnyalatára, élénkségére és elhelyezkedésére semmilyen előírás
sincs, kivétel, hogy a farokvégnek mindenképpen fehérnek kell lennie.
Születésükkor a bicolor beaglek teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak
később alakulnak ki.
A
beagle tartása
A beagle intelligens, jó
idegzetű eb, melyet végtelen türelem és a gyerekek rigolyái iránti megértés
jellemez. Engedelmes, könnyen tanuló, legendásan szelíd fajta. Kiváló
tulajdonságai az évszázados tudatos tenyésztő munka eredménye. Korábban a
kennelekben nagyszámú kutya élt együtt, így kiemelt szempont volt az
agresszivitástól teljesen mentes és a falkarangsor iránt érzéketlen egyedek
tovább tenyésztése. Sokoldalú jó tulajdonságainak hála (jó orrú, kiváló
tájékozódó képességű, nyugodt, kiegyensúlyozott és kitartó), a
legkülönbözőbb tartási igényeket is kielégítheti. Fontos azonban
megjegyezni, hogy későn érő fajta, ezért ne bánjunk vele soha
igazságtalanul, ne bántsuk fölöslegesen.
Gyorsan és könnyen tanul,
feltéve, hogy pozitív megerősítést kap. Ez alatt azt kell érteni, hogy a
túlzott fegyelmezés, a következetlenség a beagleből konokságot, makacsságot
vált ki. Sok gazda, pláne az "újkutyás" gazdák panaszkodnak arra, hogy
kutyájuk nevelhetetlen, a fejükre nőtt. A probléma minden esetben a
gazdában, illetve környezetében keresendő. A következetlenség (a gazda
leszidja, a gyerekei megszeretgetik), a kutya folyamatos büntetése (a
legkisebb "vétségért" is verést kap) felébreszti a beagle konok énjét,
melynek nagy hasznát veszi a vad követésénél, de kellemetlen lehet családi
környezetben. Bár ezt a gazdák nem szívesen látják be, de ilyenkor nem a
kutya a hibás. A nevelése során viszont a pozitív megerősítések segítségével
szinte bármire megtanítható, egy dolgot kivéve: a beagle soha nem lesz
házőrző. Jelzi az idegent, majd alaptermészetéből fakadó kedvességétől
hajtva farkcsóválva szaglássza és ugrálja körbe.
Méretének, jellemének,
illetve a betegségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képességének
köszönhetően akár lakótelepi lakásban is könnyen tartható. Rövid, erős szőre
könnyen tisztán tartható, fejének bájos külsőt kölcsönző füle pont akkora,
hogy még ne húzza a földön, és ne lógjon bele az ételébe. Termetének
köszönhetően akár a gyerekek is sétáltathatják és élelmezése is megoldható
anélkül, hogy a családi költségvetés belerokkanna. Egy dolgot azonban
tudomásul kell venni: a beagle nem öleb, hanem igazi sportkutya, igazi kopó.
Nem kell félteni, hogy a gyerekek túlzott szeretetükben agyon nyomják,
ugyanakkor igényli a mozgást a "vadászatot". Nagyon sok gazda elköveti azt a
hibát, hogy engedve könyörgő tekintetének és feneketlen bendőjének,
megetetni ahányszor csak "hozza a tányérját", miközben a megfelelő mozgásról
már nem tud gondoskodni. Ezek az egyébként igen elegáns kutyák, az évek
során fokozatosan elhíznak és sétáltatásukkor igen lehangoló látvány
nyújtanak.