Korond után folytattuk az utunkat Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába. A magyar barátaink egy piros-fehéz-zöld szinű szalagot helyeztek el a nagy, székely író sírjára.

 

  Rövid idő után Székelyudvarhelyhez tartozó Szejke fürdőre érkeztünk. Itt a felállított székely kapuk alatt felsétáltunk Orbán Balázs síremlékéhez, ahová szintén egy magyar nemzeti színű szalagot  helyezett el Árpád barátunk.
              
 Székelyudvarhely városát nevezhetjük a székelyföld fővárosának. A kommunizmus idején ez a város őrizte meg a legjobban a magyarság/székelység tisztaságát. A  rendszerváltás után fejlődött a legjobban a székelyföldi városok közül.  A központjában nagyon szép, értékes parkot hoztak létre, a „szoborparkot” , ahol 14 nagynevű , hős- magyarok  szobrai tekinthetők meg.  A főteret még sok más emlékmű, szobor díszíti.

 További útunk a Libán tetőn át Gyergyószentmiklósra  az örmény-templomhoz vezetett. Közben a Hargita- hegység nyugati részében elterülő zetelaki vízgyűjtő gátnál egy kis sétára megálltunk. A festőien szép , fenyvesekkel borított hegyvidék megörökítése nem maradhatott el. Elővette 
mindenki a fényképezőgépet és emlékként, megörökítve  vitte haza a tájról készített felvételeket.

Gyergyószentmiklós egyik leglátogatottabb és legértékesebb műemléke az Örmény római katolikus templom, barokk templom, 1730-1734 között épült. Az egyik bástya padlásán megtalálták a 
középkori kápolnából származó gótikus oltár Mária-szobrát. A templom egy 1650-ben épült kőkápolna elemeit is őrzi. A templom ékessége a barokk szószék, a fő- és mellékoltárok, valamint Szent Gergely 1752-ben Velencében készült oltárképe. A kapubástyákkal ellátott várfala 1748-ból való. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot nyolcszögű, meredek cserepes sisakkal fedett két lőportorony és tört alaprajzú kőfal veszi körül.