Az utolsó állomásunk Gyergyó-Szárhegy. A falura nagy hatással volt a Lázár család jelenléte, melynek emlékét a Lázár-kastély is őrzi. A kastélyt a XV. században kezdték el építeni. A történelem forgatagában sok mindenen ment keresztül és a kastélyt többször lerombolták, renoválási munkálatai most is folyamatban vannak. A XVII században kapott a falu,  a kastély által fontos szerepet , hiszen a Székelyföldre látogató fejedelmek, sőt királyok is itt szálltak meg. Például itt nevelkedett 10-től 14 éves koráig Bethlen Gábor, a „ székelyek szigorú fegyelmében „   a nagybátyjánál, akit később, 1613-ban  Erdély fejedelmévé választják. A kastélyról, évszázados történetéről  bővebb magyarázatot, hozzá fűződő élettörténeteket,  Julia a helyi idegen- vezető adott. A kastély  észak-nyugati sarokbástya emeletéről belátható a falu és a gyergyói medence dél-keleti részén fekvő falvak. Itt is számos fényképfelvétel készült.
      
   

Az egész-napos kirándulás , körutunk után, amely késő este fejeződött be, jól esett visszatérni a szálláshelyre, Kelemen Imre panziójába. Az elkészített meleg vacsora elfogyasztásával, italozással  és még éjszakába  nyúló szórakozással zárult a 3 napos találkozó.

 
Búcsúzás

           Hétfőn reggel a magyarországi csoport újra  a nagy út előtt . Vissza ,  Haza.

            Én úgy érzem, és remélem hogy a kedves barátainknak,  a tarsolyukban sikerült átadnunk egy kis gyűjteményt : élményeket, emlékeket, baráti szálakat. Lélekben gazdagon feltöltődve , magukkal vitték az itteni  székelyek  baráti szeretetét. A csomagolás és búcsúzkodás megható pillanataiban  az elválás mély érzelmei hatása alatt voltunk  mindnyájan. 

      
        A  szálláshelyen elbúcsúzva  a vendégfogadóktól Kelemen családtól, a magyar barátok még vissza tértek  az elmúlt évi , ditrói , első találkozó helyszínére , az  „ ANNA  PANZIÓ”- ba, hogy  megtiszteljék és  ott is búcsút vegyenek Tamás Mártától.  A fogadtatást  nem várt körülmények között, felkészülve, ünnepi  hangulatban szervezték meg  : a székely himnusszal , virágcsokrokkal és a szomszéd székely-asszonyok kezei által készített süteményekkel. Egy pár óra rövid volt ahhoz, hogy vissza emlékezzünk, nosztalgiázzunk az elmúlt évben itt töltött napokról. Előkerültek a fényképező-gépek, megörökítve a megható pillanatokat, a búcsúzást, az elválást,  azzal a reménnyel, hogy folytatjuk, és ebben az évben újra találkozunk Magyarországon.

 Az  élménybeszámolót írta és összeállította : 

Gáspár József (Józsi),  2009. június 20. Gyergyóditró.