Kedves Hölgyeim, hogyan vigyük táncba a férfit?
Mióta táncot tanítok az elmúlt évek alatt azt tapasztaltam, hogy az olyan zenés-mozgásos órák, tanfolyamok, klubok virágoznak, ahová nem kell partnert vinni és ide is többnyire nök járnak. Miért alakult ez így?
A férfiak különböző okok miatt nem szeretnek táncolni. Valahol az idők folyamán kinevelődött a tánc szeretete a férfiakból.
Mit tehet a nő?
Beletörődik! Ez mondjuk a legrosszabb, ha az Ő lábában meg benne van a bugi. :-)
Vagy cselhez folyamodik! :-)
A férfit dícsérettel lehet legkönnyebben irányítani. Tudom, hisz én is férfi vagyok. :-)
Szóval az egyik eszköz a dícséret. (Pl.: tök jó ritmusérzéked van! Miért nem megyünk el táncolni?) A másik (ha már elindult valamilyen irányban) a dícséret+bíztatás. (Pl.: annyira jól mozogsz! Adj bele egy kicsit többet!) Mindezt úgy adagolva, hogy azért ne legyen feltűnő! Lehet ismerős példákat mondani. (Pl.: a Béla olyan falábú volt és most meg hogy élvezi a táncot! Neked azért sokkal jobban menne!)
Hogy mindezt sikerüljön végrehajtani, figyelni kell a férfira. A célra kell gondolnunk és a közös táncra, még akkor is, amikor elutasítást kapunk!
Azt szoktam mondani egy kedves ismerősömet idézve:"Neked legyen eszed!!!"
Ha hagyjuk, hogy letörje a kedvünket egy negatív válasz, ha hagyjuk, hogy a belefásultságunk győzzön, akkor keresztet vethetünk a közös táncra!
Igyekszünk a lehető legkönnyedebben, leglazábban átadni a tudást minden segítséget megadva. Hiszen én is ezt az utat jártam be és jól tudom, hogy nem egyszerű egyik félnek sem. Mégis azt tanácsolom, hogy aki szeretne társastáncot tanulni, az lehetöleg a párjával tegye. Nem egy példa volt arra, hogy bizony gyengéd szálak alakultak ki a párok közt.
A saját párunkkal kapcsolatban ez nem is probléma, de ha a szomszéddal táncolunk...az már más helyzetet teremt.