VISSZA<->Képek<->BSI képek<->Amti képek <-> Gabesz képek <-> 1.07 rokalaci
befutólista<-> 2006 öszi táblázat <-> Felkészülő grafikon

21. PLUS Budapest nemzetközi maraton

Történt... a harmadik évezred elején, bizonytalan belpolitikai helyzetben, hogy a Budapest Maraton városi futóversenyt két héttel elhalasztották...
Ezért a felkészülésben is korrigálni kellett. Én is mint általában mások, az utolsó előtti két hét felkészülési tervét futottam újra, így 800 km-re sikeredett a 13 heti felkészülés. Először mentem tésztaparty-ra ahol találkoztunk egy páran futótársak, ismerősök és még egymást nem ismerő futók. Gyalog és Süni a fórumosok asztalainál már korábban ott voltak...(és Ncsike) Mi, többen a nagysátorban találtunk szabad asztalt amit aztán szépen körbeültünk. Tésztát ettünk, (ki hinné) és teveztük a futást. Megkerestük az iramfutókat, akik nagyon szimpatikusan mindent ránk hagytak.... Már csak egyet aludtunk... és eljött
A Maraton napja. A Városligetbe érve megállapítottam, hogy a Népliget kertészetileg jobban rendben van tartva, PECSA versenyközpont egyéni frissítő és csomag leadás... csoportfotó, Indulás a rajthelyre. Péter Attilla "űzte a showband-et" biztatta a sok futót. Beálltunk az aktuális helyeinkre a tervezett tempónak megfelelően. Bandi és én a négyórásokkal indultunk, akik az ellenség megtévesztésére az ígért kék lufi helyett sárga lufik körül tömörültek...No problem.... RAJT!!! Adrenalin, előre /nyugodtan/ de gyorsabban mint az én tervem, ami 4:05-ös beérkezés volt. Fussunk és meglátjuk... Futottunk..... még az elején megállapítottuk, hogy a piros pöttyös az igazi Futottunk, egyszer, mikor még nem láttuk meg, Mellém lassít egy motoros "küklopsz" és lényegre törő kérdéseire válszoltam.. Ennek hatására szúkebb lakóhelyemen elterjedt, hogy rókalaci "vót a tévébe" és bár aki látta az is csak "félszemmel" de ennek ellenére meg voltak velem elégedve /hálistennek/. Ezután nemsokkal megláttuk, de meg ÁÁÁm - Ronit - Aki ott volt, az tudja miről beszélek (pedig nem is voltunk megfázva) . Kevéssel a négyórás iramfutó előtt futott Roni és még néhány lány... mögöttük vagy száz férfi, mert a rövid szoknya lebegése erre késztette őket ... Szívesebben tartottuk vele a tempót, mint a borostás iramfutókkal... A második frissítőnél kicsit oszlott a társaság és számolgattunk, hogy erősebb a tempó, mint a négy órához ez kellene de az iramfutó és csapata csak "ment és teregetett némán..nem szidott, nem is nézett énrám..." Bandival "toltuk a szekeret" tapsoltunk a zenészeknek és a közönségnek, múlattuk az időt és a távot. 12-nél a 30 km-en induló Lívia drukkolása lólesett. A Margitszigeten, "limbó-hintót" előztünk és az Árpád hídon először éreztem hogy már nem vagyok friss. Az óbudai frissítőnél nem jutott banán de egy mellettem futó negosztotta velem a magáét (köszi). Később két futólány üdvözölt, akik megismertek engem.... aztán elmaradtak. A felüljáró előtt mérték a "félmaraton"-t /1:58:20/ -Hűha ennél lassabban akartam jönni!!!!! - Remélem meglesz a négy óra. A mozaik utca után, ahol "Amti bácsi" most is ott állt és jó zene mellett fényképezett, tudatosult bennem, hogy egy ideje tör az ezer km-t futott cipőm! -Ejnye, mi lesz ebből? ráadásul az izommerevedés ellen elkezdtem Harántszökdécselni. NEM kellett volna ! Kiszakadt az addig termelődött vízhólyag a talpam belső élén. Innentől egyre erősögő tocsogásban futottam végig, és próbáltam azért normálisan rálépni. Szerencsére csak zuhanyozásnál derült ki hogy mekkora is a baj, a rákövetkező héten nem futottam csak egy ici-picit, mert a szupermararon befutó félmaratonját nem akartem lemondani. Valamikor 23 km táján Megjelent Niki (a mindenkori csapatfőnök) kerékpáron, és néhány jó szó kíséretében fényképezett egy párat megtudtam tőle, hogy a társak közül ki merre van a mezőnyben. Beértük és én el is hagytam Imrét, aki úgy néz ki elfutotta az elejét....DE hozzá lassult Bandi is igy egyedül maradtam a "hoosszúúú" rakparton. Eljött a 24-es frissítő ahol az otthoni vitamin-adagomat bevettem és ittam rá... szenvtelenül de kitartóan a Lánchídig /redbull/ továbbra is egyedül. 30 km felé már a cél nem tűnt olyan messzinek... A Szabadság hídon Marcsit értem és hagytam el... /integetés, jókívánság/. Kimérten tovább, talán egy kicsit lassabban. A Vígadónál visszaintetem Ibolyának és rövid üzenetett hagytam Bandi részére - ha arra járna :))) - Közeledtem a Parlamenthez és kit látok magam előtt? A fent említett "Roni" pólófestésű lányt... Körbenéztem, de a korábbi üldöző bolyhoz hasonlót sem láttam - JA 36 km felé már az ember örül ha él... De lassan mellette is elhaladtam... egyre nehezedett a futás és csak a következkező frissítésre vártam, ott ismét belesétáltam és készültem a felüjáróra....onnan lefele igyekezve erős légszomj és hányinger jött rám ami majdem olyan rossz volt, mint a "szokásos" beugró a Ferdinánd híd alatt. Utána a Lehel úton jobb-combhátsó görcs fenyegetettsége azonnal megállított és észerevettem hogy mások is sétálnak... a hozzám legközelebbi srácnak azonos volt a problémája, ezért együtt sétáltunk egy-kétszáz métert /veszélybe került a négy órás beérkezés/ Némi félelemmel továbbindultam futást imitálva.... A Dózsa György úti kanyarnál megelőztem két kedves rózsaszín párducot, a Gundelnél nem ebédeltem, és a városligeti körút sosem volt ilyen hosszú. A célkaput látva feltámadtam ahogy szoktam és Jól megünnepeltettem magam a befutóra érkező Várbi-Hajni párossal...Köszönöm hogy kijöttetek! Az egyik Négyórás iramfutó után 11 másodperccel értem be!!! /COOOL/ Mikor elváltunk, szembejött a "feleség" és Ncsike is előkerült...PECSA fürdés....SZENT Isten!!! milyen a talpam! /a küzdelem eddig feledtette a feltörődést/ eleven hús egy nagyujjnyi darabon! Tiszta zokni - kötés helyett... A septében kinevezett találkozó-dombon lassan összegyűltek a felkészülő grafikon részvevői. Csoportfotók, rövid panaszok, hosszú jajgatások ..... Lassan elbúcsúztunk és elváltunk egy felejthetetlen maratoni futás emlékével. Elemzésem végén megállapítom. hogy a második félmataronom Ncsikénél is jobb volt!

A táblázat a távfutóművekkel készülők befutó listája --- OOOOÓÓÓÓÓLLLÉÉÉÉÉ