|
|
A masszázsról
|
| |
Története
A masszázs ősi ösztönös művelet. Az ősi Egyiptom 5 évezredes történelméből tudjuk, hogy a masszázst sebek és betegségek gyógyítására használták. Számos bizonyíték van arra is, hogy a kínaiak már 3 ezer évvel ezelőtt ismerték és alkalmazták a masszázst.
Hazánkban Mátyás király udvarában tűnik fel a masszázs, amelyet ún. „dögönyözők” végeztek.
A modern időkben a masszázs az orvostudománnyal és a testedzés tudományával együtt fejlődésnek indult. Az első természettudományos alapokra épült orvosi szempontból is megfelelő feljegyzések Pehr Henrik Ling svéd vívómestertől származnak. Ez az ún. „svédmasszázs” néven terjedt el, mely kezelés a test dörzsölésén, nyomogatásán, tornáztatásán, forgatásán alapult.
Hatása
Mára már sokféle masszázsfajta létezik. A különböző masszázstechnikában azonban közös, hogy a kezelt szervben helyi, és az egész testre kiterjedő hatásokat váltanak ki. A legismertebb hatás, hogy a masszírozott területen vérbőség alakul ki, több tápanyagot kap a bőr, a káros anyagok gyorsabban kiürülnek. Az izmok fellezulnak, a görcsök feloldódnak, bennük olyan anyagok képződnek, amelyek fokozzák a teljesítőképességet. A masszázs hatása túlterjed a kezelt testrészen. Ezt a mai orvostudomány azzal magyarázza, hogy az idegek az ingert a kezelt testrészhez vezetik, amelyen keresztül a belső szervek működése is pozitívan befolyásolható. A hagyományos keleti orvoslás ezzel szemben a masszázsnak az életerő áramlását befolyásoló hatásával magyarázza ezt a hatást.
Ellenjavallatai
Lázas, leromlott, alkoholos vagy áldott állapotban. Bőr-, szív-, súlyos cukor- és daganatos betegségeknél, valamint minden heveny és fertőző betegségnél.
|
|
|
 |
|
|
