Sáptól csekély távolságban nyugotra, egy emelkedett dombos helyen egy vár helye látszik; a község és a vidék Gyula várának nevezi. Mikor keletkezett ezen vár, azt a feledés sűrü homálya fedi, valamint azt is, hogy azon Gyula – kinek nevéről nevezik e várat, épitője volt-e? – azt sem lehet tudni bizonyosan, melly időben szerepelt mint erősség, mikor s kik által pusztittatott el?… azonban ha a száj hagyományoknak s némi később időkben keletkezett iratoknak hinni lehet, e vár még azon ős időkben keletkezhetett, midőn eleink elhagyva ősi tűzhelyüket, átvándoroltak Európába, s a Duna, Tisza sikjain vérrel szerezték e hazát; az is hihető – mit e vidék hajdani, sőt még mostani fekvéséből is következtetnek, – hogy a IV. Béla alatti tatárpusztitáskor lakóhelyükből kiriasztott lakosok menekültek e nádas rétséggel fedett, lápos, ingoványos, ez időben csaknem járhatlan – posványokkal környezett kissé emelkedettebb helyre; – hol rejtett helyök daczára sem érezvén magukat biztosságban a nyomozó vad tatár csordától, e várat rögtönzék.

De ennél valószinőbb az, hogy e vár hajdan erősség, valamelly főurnak sas fészke volt; mint alább meglátjuk. – Elpusztulását azon időre tehetjük, midőn a mohácsi vesztett csata után, nemzetünk önerejéből csaknem teljesen kifogyva, alkalma lett a vad ozmán népnek hazánkban kénye kedve szerint dúlni, pusztitani, a többek közt ezen vidékben is, melly nem egy véres csatának volt szinhelye.

Legközelebb a vasut töltése alkalmával történt ásatások következtében a várrom alatt erős terméskőből készült bolthajtásos üregre találtak, mellyben katonai kazamatákra, sirboltokra, nyilakra, karddarabokra akadtak, mellyek mind az ős korból valók; a csontvázak közt egy rendkivüli nagy emberi csontváz vonta magára a figyelmet, melly a többi csontvázaktól külön, fekvő helyzetben találtatott; – fejénél egy roppant kerületü fekete cserép hamvveder, kard, nyil, kopja hevert; a munkások egyike a hamvvedret kár hogy összetörte; – továbbá találtak itt régi pénzeket, ékszereket, boglárokat, de ezek mind elsikkadtak, mielőtt azok becsét felfogni tudó ember kezéhez kerültek volna. – Ezekből láthatni, hogy e vár hajdan rendes lakó és temetkezési hely is volt.

Gyulavára köveiből a mi még megmaradt, a vaspálya állomási épületek falai közé raktak egynehány épebbet a lakosok; igy akarván az emlékezet lapjairól letörlődött egykori vár maradványait megmenteni, s átadni ha más alakban is a későbbi kornak.

A község levéltárában jelenleg 1600-nál régebben kelt okiratok nincsenek, de voltak; mellyeket B. megyei titkár R.-i ur nehány évvel ezelőtt magával elvitt, s köztudomáson van, hogy a pesti nemzeti muzeumnak adott át. Van itt egy Leopold királytól nyert adománylevél, mellyben a sápiak vitézségökért minden földesuri javadalmak tartozása alól valamint az akkori földadó alól örökre felmentettek, vámolási jogot nyertek, mellyet maig is gyakorolnak; vannak még több iratok is, 1600 körüliek, mellyek az e vidékben járt osztrák, török sereg vezéreitől irattak, közérdekü tartalom nélkül.

Papp Zsigmond.