-Forrás cikk-

E vár eredete is homályba van burkolva. Mikor épittetett? arról bizonyost tudni nem lehet. Ha a szájhagyományoknak, s némelly később keletkezett iratoknak hihetünk, még azon ősidőkben épült, midőn eleink e hazába bejöttek.

Egy régi irat 1687-ről, mellyből jegyzeteimet a várra vonatkozólag vettem, igy adja elő annak keletkeztét és további történetét: Árpád idejében Zabolcs és Thass magyar vezérek seregeiket a Tiszán átköltöztetvén, ott egy Huhot nevü kun vitéznek egy darab földet adtak; e vidéken lakott akkor egy gazdag gótfejedelem, ki a magyaroknak önként meghódolván – három szép leánya közől egyet Huhothoz adott nőül; Huhot a Zabolcs és Thass vezérektől kapott jó darab földhöz a gótfejedelemtől több falut nyert, ezek között Bajomot is, s ide erős földvárat épitett; utódai, midőn már itt véglegesen meghonosultak, és keresztyénekké lettek, a Huhot pogánynevet megváltoztatván, Bajomi nevet vettek fel a város nevéről. Ez állitás igazolva látszik lenni azáltal, hogy vannak gót nyelven irott levelek – a régi irat szerint a Dessewffy család birtokában – ölnyi hosszaságuak – mellyekben Bajom város neve olvasható; innen kiderül, hogy abban az időben gótok lakván Bajomot, a város már akkor Bajomnak neveztetett, s a Huhot család a város nevéről nevezte magát Bajomynak; – és a szivvel lélekkel magyar Bajomy családtagok sok időkön keresztül támaszai, és erős oszlopai voltak a magyarhazának, és védői a nemzetnek.

A bajomi vár egész Ulászló uralkodásáig sértetlenül fennállott, daczolva az idők viharaival, megtartá régi ős alakját, a veszélyek, mellyek felette koronkint elvonultak, romba nem dönthették. Csak midőn a Dózsa lázadás 1514-ben – mint pusztitó láva folyam e hazában elterjedt – akkor pusztittatott el, nem állhatván ellent az ezernyi néptömeg dühének. Ez esemény után sokáig romba hevert, de Bajomy Ferencz a mohácsi vész után ismét felépittette, és erős sánczokkal vétette körül (1527), melly ujonnan épitett vár 1566-ig volt a család birtokában, mert Bajomy István Szigetvárnál Zrinyi Miklóssal együtt elesvén – benne a Bajomy család kihalt.

Ez után az erdélyi fejedelemséghez tartozó Bajomy család birtokait Zápolya J. Zsigmond, akkori erdélyi fejedelem foglalta el, s abba a leleményes eszü, ravasz-vakmerő Csukat Pétert tette parancsnokul; – később pedig Zápolya Csukatot hű szolgálataért, de különösen azért, mert egy óriás törökkel ököltusát vivott – s azt szerencsésen legyőzte – Bajom várával ajándékozta meg; – mellynek 1592-ig ő volt birtokosa. – Halála után ismét az erdélyi fejedelemségre szállván vissza Bajom vára, abban kapitányok parancsnokoltak; közöttük legnevezetesebb volt Nagy András, hajduk kapitánya, ki idő mulva Bajom várának tulajdonosa lett. Ez Bátory Gábor, erdélyi fejedelem idejében szerepelt leginkább, kit Bátory dölyfös magaviseleteért, nyers természeteért nem szenvedhetett, s egymással örökös viszályban éltek. Bátory, Nagy Andráson a sok sérelmekért bosszut állni akarván, titkon egyik emberét Bajom vidékére küldé fegyveresekkel, azon utasitással, hogy ha Nagy András házulról távozik, a várat foglalja el, hogy igy a barlangjából kizárt oroszlánnal majd könnyebben elbánhatnak. – A terv sikerült, de a jó drabant vitézek nagyon pórul jártak; mert a midőn éjnek idején – Nagy András honn nem létében – fáradt utasok szine alatt a várba bebocsáttattak, s ott mindent feldultak, – rögtön értesittetett a vár ura a veszélyről – véletlen otthon terem, s a jó bortól mély álomba merült ellenséget legyilkolja. – Másnap nagyszerü áldomást ittak a győzelem örömére. – Vérig boszantá ez eset Bátoryt, s minthogy a hirneves kapitányt nyilvánosan megöletni félt, cselhez folyamodott. Váradra, hol akkor tartózkodott, barátságot szinlelve, magához hivatá ebédre. Nagy András – daczára barátai ellenzésének – megjelent a fejedelemnél; ebéd végeztével vadászat szine alatt a fejedelem Andrást a közel erdőbe csalta ki, s ott a semmi veszélyt nem gyanitóra szitkok között reá rohanván, halálosan megsebesitette; – s a jobbsorsra érdemes hős vett sebében nehány nap mulva Bajom várában meghalt (1612). Ezután ki volt Bajom várának birtokosa? A régi iratból kinem tünik; – évek multával emlittetik meg Petneházy Istvánné Király Anna, – ki a Bajomyak előtt mai napig is áldott emlékezetben van, e kegyes asszonyságtól nyerte a ref. egyház az Urasztalához szükséges eszközöket, drága mivü vert arany poharakat, tányérokat, nagy ezüst kannákat, s más egyéb drágaságokat; – azonban e mindenkitől szeretve tisztelt urnő nehány év mulva Bajom várából kiköltözvén, Erdélybe ment, és soha többé vissza nem tért. – Ezután a pusztán hagyott vár baglyok és denevérek lakása lőn, s lassan, lassan hanyatlásnak indult az enyészet ölébe… Ma már csak helye látszik meg Bajom várának…

E helyen, több izben történt ásatások alkalmával értékes drága mivü fegyvereket, s egyéb ős régiségeket, legközelebb pedig egy sarkantyut találtak; ugy értesültem, hogy ez a muzeumnak fog küldetni.

Papp Zs.