Kunhegyes régi és új országzászlójáról

Ma már kevesen tudják, hogy az országzászlókat a trianoni békediktátum ellen tiltakozva emelték annak idején szerte az országban. Talapzatukon felirat emlékezett meg az ország megcsonkításáról.

Az országzászló-állítási mozgalom Urmánczy Nándor parlamenti képviselő nevéhez fűződik, aki 1925-ben javasolta egy olyan zászlórúd felállítását, amelyen Trianon emlékére - az elvesztett országrészek miatti fájdalmat kifejezve - állandóan félárbocon van a lobogó. 1928. augusztus 20-án állították fel az első, un. ereklyés országzászlót Budapesten. A magyar címerrel ellátott nemzeti színű lobogó talapzatába összegyűjtötték az ország összes vármegyéjének, településeinek, nevezetesebb történelmi helyeinek egy kis földjét.

Két évvel a budapesti emlékhely felavatása után Molnár Ferenc tarcali pedagógus kezdeményezte, hogy a főváros nyomán a többi magyarországi település is állítson országzászlót, s azt minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék azokat félárbocra. A javaslat országos mozgalommá terebélyesedett az 1930-as években. Megalakult az Országzászló Nagybizottság a munkák koordinálására. Az országzászlók különféle formában készültek, de jelképrendszerük megegyezett. Az árbocrúd csúcsán egy kéz az ég felé mutatott és a nemzeti színű zászló - angyalos nagy magyar címerrel - félárbocra volt eresztve.

Minden „magára adó” település felállította saját országzászlóját a harmincas-negyvenes években. Az első vidéki országzászlót 1931-ben állították. Minden országzászlót beavattak előbb Budapesten az Ereklyés Országzászlónál, mielőtt felavatták azon a helyen, ahol a talapzatot felállították. 1925 és 1941 között mintegy hétszáz országzászlót avattak fel az országban. Az országzászlók a kisebb településeken szerényebb kivitelű építmények, a városokban szobrászi közreműködéssel készült kompozíciók voltak.

Az 1940-es évek közepétől kezdték eltávolítani az országzászlókat.

 A kunhegyei országzászló felavatásának idejét - 1937. november 28. -  a Nagykunság, 1937. december 4-i számának 3. oldalán megjelent alkalmi vers címe alatt olvashatjuk, melynek szerzője, Ágoston Andor katolikus kántortanító volt Kunhegyesen.

Gondolatok a kunhegyesi országzászló mellett

Irta és az országzászló 1937. nov. 28-iki avatásán elmondotta: Ágoston Andor

A négy fenyőfa örökzölden áll itt

S a tűlevelek muskátlikra néznek

Közöttük leng az országzászló s biztat,

Hogy van ereje még a magyar kéznek

Kárpátok felől fenyőillat árad

S a kunhegyesi fenyőkhöz elérve

Azt sóhajtja, hogy: „Eggyek vagyunk testvér,

Nem hiába húllt annyi magyar vére!”

Könnynek, bánatnak, vérnek tengerén át

Lehajtott fejjel, de sokat is mentünk!

Gúnykacaj kisért, vad gyűlölet támadt

S nem volt mosolygó részvét mi mellettünk!

Árvák, özvegyek jajongó kórusát

Nem hallották meg dölyfös ellenségek

S kínbanvonagló, bús magyar szivekre

Fölényes lábbal, kéjelegve léptek!

Elfelejtették, hogy a szenvedések

Szent csarnokában tisztul meg a lélek

S hogy azok, kiket Jézus sebe csókol,

Az Ő szivében ismét ujra élnek!

Magyar testvérek! Nézzétek e zászlót!

A piros szin a Jézus vére rajta!

A fehér szin az Ő biztató lelke,

Mely lelkünket remény zöldjéhez hajtja!

Magyar testvérek! Nézzétek e zászlót!

Ajkatok mondjon könyörgést mellette

S higyjétek erős, bizakodó hittel,

Hogy ez a nemzet nincsen eltemetve!

S ha halott volna? Akkor is higyjétek,

Hogy dermedt teste uj életre kel még

És példát mutat azoknak a jóra,

Kik könyörtelen sirjába fektették.

Négy fenyő, két hárs! Milyen egyszerű-szép,

Mily természetes, reményszinű keret!

Jelképezze e zászló a fák között,

Hogy a jó Isten bennünket még szeret!

Jelképezze a nagy Magyarországot,

A feltámadást és a szebb korokat,

Melyekben minden becsületes magyart

A megbecsülés édessége fogad!

Ha magyar ember halad el mellette,

Benne a jövő boldogságát lássa

S ha ellenség jön? Éreztesse vele,

Hogy a magyaroknak lesz feltámadása!

Az országzászló piros, fehér, zöldjén

Ragyogjon a nap szelid, áldott fénnyel

És azt kiáltsa mindig ez a zászló,

Hogy nem taposhat minket az önkény el!

Óh, zászló! Hogyha fájószivű anya

Néz rád váró, bizakodó hittel,

Bús lelkét távol siroknak halmához

Elzsongulni és megenyhülni vidd el!

És ha a gyermekek mennek el alattad

Mondd el nekik, hogy mi a honszeretet

S a leszámolás óráján is őrködj

A magyar anyák virágai felett!

Fogadja meg a mai ünnepnapon

Kunhegyes község apraja és nagyja,

Hogy ezt a zászlót, melyet ma avatnak,

Bármily sorsban él, soha el nem hagyja!

Lombhúllató ősz, virágnyitó tavasz,

Gyümölcshozó nyár, vagy fagyos tél jöhet…

Minden magyar sziv együtt követeljen

Minden elorzott, elbitorolt röget!

Egy régi képeslap bal oldalán a félárbocra engedett kunhegyesi országzászló látható, az oszlopon Nagy-Magyarország térképe, mely alatt olvasható ez a  felirat is: Egy volt, Egy lesz!

A zászlótartónk túlélte az idők viharát, bár átalakításra került. Eltávolították róla Nagy-Magyarország térképét és a régi címert. 1948-ban emléktáblát véstek bele, mely az 1848-as szabadságharc 100. évfordulójára emlékeztet, s továbbra is országzászlóként funkcionált ünnepek alkalmával.

Új országzászlónkat 1996. augusztus 19-én avattuk a városháza melletti parkban. Talapzata kb. 8 tonna, a recski kőbányából származik, s a rajta lévő címert Győrfi Lajos püspükladányban élő szobrászművész készítette.