-Link az eredeti cikkre-

Mi legyen a jövője az egykori Hortobágy-Sárrét ártérnek?

Pinke Zsolt

2011. november 15. 19:34

A 9331 km² kiterjedésű vizsgálati terület a Kárpát-medence szabályozás előtti legnagyobb egybefüggő ártérhálózatát és napjainkban a belvíz és aszály által leginkább veszélyeztetett térséget foglalja magába.

A regionális tudományok eredményességének egyik kulcsa, hogy elemző, integráló, modellező és prognosztizáló funkciójukat hosszú és diverz forrásbázison nyugvó idősorok és értékelések szolgálják. A tájalkotó tényezők hosszú idősorú állapotára és kölcsönhatásaikra vonatkozó forrásaink többségét az időtudományok keretében és módszereivel vizsgáljuk. A beruházási és szakpolitikai döntéshozatal támogatására alakították ki a természeti tőke és az ökoszisztéma szolgáltatások értékelési módszereit. Elemzésünkben a belvíz és aszálykárokra, a védekezési rendszer fenntartási költségeire vonatkozó költség alapú értékelés módszerének segítségével szeretnénk közelebb jutni a belvizes területeken zajló gazdasági folyamatok megértéséhez.

Vizsgálatunk, a Hortobágy-Sárrét ártér rehabilitációs modell című, a SZIE Környezettudományi Doktori Iskolájában zajló kutatási programba illeszkedik. Programunk fő célkitűzése, hogy a Lipcsei Charta, az Európai Táj Egyezmény (2007. évi CXI. Törvény) és az Európai Víz Keretirányelv (Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve) által kialakított tervezési keretben 
- a táji anyag- és energiaáramok erőforrásait és társadalmi kockázatait,
- a társadalmi adottságokat és elvárásokat,
- a gazdasági kihívásokat és lehetőségeket térségtervezési programban hangoljuk össze. 
9331 km² kiterjedésű vizsgálati területünk a Kárpát-medence szabályozás előtti legnagyobb egybefüggő ártérhálózatát és napjainkban a belvíz és aszály által leginkább veszélyeztetett térséget foglalja magába.

A térség és települései, a társadalom és természet anyag- és energiafolyamatainak kölcsönhatásában nyerték el mai formájukat, egymással állandó interakcióban állnak. A tájalkotó tényezők – társadalom-természet, város-vidék – bonyolult kölcsönhatásai és egyediségük a 18. század óta tartó modernizáció (KATUS 2010.) egyre centralizáltabb tervezési és igazgatási gyakorlata számára megoldhatatlan problémahalmazként jelentkeztek. A Lipcsei Charta, a Tájegyezmény és a Víz Keretirányelv történelmi lehetőséget és inspirációt nyújt a központosító és homogenizáló területi tervezési gyakorlattal való szakításra. Mindhárom dokumentum központi eleme a lepusztult ökoszisztémák és tájak újraélesztése.

Az Alföld két, a jelenlegi struktúrában jól hasznosítható feltételesen megújuló erőforrása, a talaj és az édesvíz. A vizsgált térségben zajló táj-leromlás és a régió leszakadási folyamatai egymással összefüggésben állnak. Álláspontunk szerint a negatív tendencia hátterében a rosszul megválasztott föld- és vízhasználati használati stratégia és a helyi társadalom döntéshozatali folyamatokból való kiszorítása, a tervezési és döntéshozatal központosítása áll. A táj és a rajta élő társadalom lepusztulása, a tiszántúli közösségek jólétét évezredek óta biztosító környezeti erőforrások helyreállítása nélkül megállíthatatlan. A táj helyreállítása a napjainkra szinte kizárólagossá vált szántóföldi területhasználat átalakítása első helyen kiemelt feltétele.

A jelenleg rendelkezésünkre álló adatokból összeállítottuk az utóbbi száz esztendő belvíz és aszály eseményeinek magyarországi idősorát, mely alapján az elmúlt száz esztendőből 41 évet aszályosnak, 28 évet belvizesnek tekintünk. További 8 esztendőben belvízelöntés és aszály egyaránt jelentkeztek. Belvízborítás az erősen veszélyeztetett területeken 5 évnél gyakrabban, de helyszíni beszámolók szerint akár évente alakul ki. Súlyos aszályról 18 esetben, súlyos belvízkárról 14 esetben értesülünk. Ebben a 16 esetben a kár becsült értéke a GDP 0,5-1 %-ával megegyező összeg, 2009. évi áron 100-250 Mrd Ft. A belvízzel erősen és közepesen veszélyeztetett területek többsége a nagyon aszályos zónában található. Az itt található szántóföldi kultúrák lényegében minden aszály és belvízesemény során károsulnak.

A szántóföldi művelés fenntartása a nagyon aszályos és belvízzel egyaránt fenyegetett zónában a károk hosszú idősoron kimutatható rendszeressége és a védekezés jelentős költségei miatt értelmetlen. Ezeken a területeken, ajánlásunk szerint, olyan változatos területhasználati formák feltételeinek megteremtése lehetséges, melyeket a táj anyag- és energiaáramlatainak figyelembe vételével alakíthatunk ki, a jelenleginél alacsonyabb költségszinten tarthatunk fenn és a helyi életközösségek számára a jelenleginél magasabb szintű életminőség elérését biztosíthatják.

Az ártérrehabilitáció célterületei a Hortobágy-Sárréten és a VTT-ben

Három eddig megkezdett kivitelezésű vagy átadott tározóban (Cigánd-Tiszakarádi-, Nagykunsái-, Hanyi-Tiszasülyi-tározó) összesen 440 millió m³ víz tározását 46,7 Mrd Ft beruházási költségen 120,4 km² igénybevételével oldják meg (vízügy.hu), átlagosan 106,1 Ft/m³ tározótéri kapacitás beruházási áron.

A belvizes területeken az árterek reaktiválásával átlagos 0,5 méteres vízborítás mellett hektáronként 5000 m³ tározótérfogat jön létre, mely 530 500.- Ft/ha beruházási költséget (VTT) válthat ki.

Az aktuális termőföld árak a Tiszántúlon átlagosan 800 000 Ft/ha körül alakulnak.

Szántóföldi művelésre alkalmas területek övezete