Amerikai kőris - Fraxinus pennsylvanica

Általános jellemzői: Észak-Amerikából származik. Síkságok, dombvidékek folyóvölgyeiben, tópartokon nő. Az árterekben a fűz- és nyárligetekben találhatjuk meg. Törzse többnyire egyenes, laza koronájú fa. Kérge szürkésbarna, mely cserepesen repedezik.

Hazája: Észak-Amerika.

Termőhely igénye: Fény- és melegkedvelő fafaj. A talaj tápanyag tartalmával szemben nagyon igényes. Elsősorban a fűz-nyár ligeterdők, az árterek gyakori fafaja. A pangó vizet is hosszú ideig elviseli.

Alakja: Másodrendű fa, törzse többnyire egyenes, laza koronájú.

Kérge: Már korán cserepesen repedezik, szürkésbarna.

Rügyei: Rozsdabarnák, gömbölydedek, molyhosak, a levélripacsok félhold alakúak.

Hajtásai: Hengeresek, a csomóknál nem lapítottak, szürkésbarnák, aprók, világosbarna paraszemölcsökkel tarkítottak.

Levelei. 5-15 levélkéből állnak, elliptikusak, nyelesek, fűrészesek, a csúcslevél jóval nagyobb

Virágai: Áprilisban virítanak, kétlakiak, a párta hiányzik.

Termései: Keskenyek, hosszú szárnyúak, a szárnyak vége lekerekített vagy kicsípett, világosbarna színűek és nem sodrottak. A magok zabszemszerűek. Októberben érnek, de csak tavasszal hullanak.

Növekedése: Az első években gyors, majd lassúbb. Tuskóról jól sarjadzik, természetes úton még sziken is jól újul.

Fája: Nagyon hasonló a magaskőrishez, de kisebb értékű.

Gyógyhatása:

Körisfák:
A kőrisek több faja állományalkotó hazai erdeinkben és e fák több részét is használják a gyógyászatban. A levéldrog vizelethajtó és húgysavürítő, a manna (manna- vagy virágoskőrisből) enyhe hashajtó hatású.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület