Közönséges boróka fajtája - Juniperus communis 'stricta'

Származási hely:

A világ egyik legelterjedtebb fenyője Eurázsiában és Észak-Amerikában 0-2500 méteres magasságig él. 

Habitus:

Kis fa vagy bokor, 2-15 méteres magasságot ér el. 

Kéreg:

Szürkésbarna kicsit bordás, rostos. 

Hajtás:

Fölfelé törők vagy bókolók. 

Levél:

Tűlevelei 1-2 cm-esek szúrósak, örvökben helyezkednek el.

Toboz:

Tobozbogyója 0,5-1 cm-es gömb alakú, 1-4 magot tartalmaz. 

Ökológiai igény:

Talaj tekintetében nem válogat, a szárazságot jól tűri, de árnyékban csak sínylődik. 

Felhasználás:

Tobozbogyójából készítik a fenyővizet vagy más néven borovicskát. 

Nagy mennyiségben használják termését pálinka készítésére.

Már a germánok is ismerték a borókát. Középkorban faját boszorkányvarázslat ellen égették, és azt gondolták, hogy a bogyói megvédenek a pestistől.

Őseink időként borókaágakat dobtak a tűzbe, hogy így védekezzenek a gonosz szellemek ellen.

Termését, a borókabogyót ma szívesen használják húsételek ízesítésére.

Gyógyhatása:

A természetes gyógyászatban mindenekelőtt vízhajtó és antiszeptikus tulajdonságát becsülik. Huzamosabb ideig azonban a lehetséges vesekárosító hatásuk miatt nem tanácsos alkalmazni.

Terhesség alatt ne használjuk! Vesebetegségek ideje alatt is ellenjavallt.

A népi gyógyászatban és a modern orvoslásban egyaránt használják méregtelenítésre, fogyás elősegítésére, ízületi betegségeknél és húgyúti fertőzések ellen. Megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy hatása, mely a veseszövet ingerlésén alapul, nem károsítja-e hosszabb távon, illetve nagyobb adagban a vesét.

Mellékhatások nélkül alkalmazható a böfögéssel és gyomorégéssel járó emésztési problémáknál.

Az illóolaj bőrizgató hatása miatt gyakran megtalálható a reuma elleni bedörzsölő kenőcsökben és fürdőadalékokban.

Ehhez hasonlóan használatos a fa illóolaja, amely azonban eltérő összetételű.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület