Erdei fenyő - Pinus sylvestris 'Watereri'

Előfordulása:

1875-ben Anton Waterer találta és kezdte el szaporítani.   

Habitus: 

2-3 méter magasra növő változat. Gömb alakú, lassú növekedésű fenyő. Lombozata tömött, hajtásai felfelé állnak.

Levelei:

Világos kékeszöldek vagy szürkészöldek.

Kérge:

Lemezesen hámló kérge a törzsön vörösesszürke.

Toboz:

Toboza ritkán van.

Gyógyhatása:

Illóolaja a többi fenyőéhez hasonlóan légúti és keringési panaszok esetén használható.

A népi gyógyászatban a friss hajtásait fürdő illatosítására, illetve meghűléskor inhalálására alkalmazzák, vagy kivonatából szirupot főznek.

Felhasználása:

A levelek, az ágak és a tobozok száraz lepárlásával nyert jó minőségű fenyőolaj köptető, belégzőszer hurutos, náthás betegeknek.

A fából kivont, kevésbé értékes, de frissítő és fájdalomcsillapító illóolajból szappanok, fürdőhabok és sók készülnek.

Az aromás leveleket potpuriba keverik, az illatosításra szánt tobozokat pedig egyszerűen felfüggesztik. A tobozokkal bort és sört ízesítenek. Az erdei fenyő gyantája adja a híres görög bor, a retsina aromáját.

A gyökerek kivonata hajnövesztő szerek hatóanyaga.

A fiatal ághajtásokból készül légcsőhurut, reuma és csúznál használatos tea.

Olajának alkoholos oldata kisadagban vizelethajtó, hörghurutnál váladékkiválasztó. Nagy adagban pont az ellenkező hatást váltja ki.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület