Európai vörösfenyő - Larix decidua

Származási hely: 

Az Alpoktól Bécs környéléig terjed de szorvány előfordulásai vannak a Kárpátokban, a Szudétákban, Kelet-Lengyelországban, valamint a Dunántúl egyes pontjain

Habitus:

20-35 méter magas fa mely szabadállásban akár a talajig ágas, állományban felkopaszodik.

Kéreg:

Szürke, szürkés sárga, pikkelyekben válik el.

Hajtás:

Sárgásbarnák.

Tűlevél:

1-3 cm hosszúak, lágyak, csomókban álnak, télen elhullanak.

Toboz:

2-5 cm hosszúak, kúposak vagy hengeresek, sokáig az ágon maradnak, gyakran csak az ágakkal együtt hullanak le.

Ökológiai igény:

Jó vízgazdálkodású, tápdús talajt igényel, a beárnyékolást nem tűri.

Felhasználása:

Gyakoribb azonban a technikai alkalmazása lakkok és ragasztók alkotóelemeként.

Gyógyhatása:

A bőrizgató és antiszeptikus hatású vörösfenyő-terpentint ma már csak elvétve alkalmazzák főleg balzsamok, emulziók a tapaszok formájában – ugyanúgy, mint a hagyományos terpentint. Furunkulusokat gyógyítanak vele, légzőszervi megbetegedéseknél inhalálásra is használják.

A homeopátiában szembántalmakat kezelnek vele.

Hatóanyagok:

Illóolaj, benne pinén, borneol és karén, továbbá gyantasavak, mint a laricinolsav.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület