Törpe fenyő - Pinus mugo

Élőhely:

Közép-európai hegységektől a Balkánig, Észak és Közép-Apennin.

Habitus:

Cserje, sokféle alakú, alacsonyan fekvő, ágai felfelé törekvők, rendszertelen elrendezésű, gyakorta komplikált, bimbója cilinderes, 10-16 mm hosszú, hegyes vagy tompa, vöröses barna, nagyon gyantás, a pikkely szegélye rojtos. 

Kéreg:

Barnás.

Tűlevél:

2, az ágra gyakran merőlegesen áll, 3-4 cm hosszú, 1,5-2mm széles, merev, kiélesedik, szegélyén apró fűrésszel. Gyakran sarló alakban hajlított, nem agy csak kevéssé csavart, sötétzöld, mindkét oldalán légcserenyílás vonallal, élettartamuk 5-10 év, tűhüvelyük 0,6-1 cm hosszú, szürkésbarna, felső részén ezüstös, maradó.

Toboz:

Sokféle alakú, többé-kevésbé szimmetrikus, tojásdad, vagy kúp alakú, ülő vagy rövid szára van, egyenes, távolálló vagy valamennyire lógó, 3-7 cm hosszú, 2,5-5 cm széles, a pikkelylapok többé-kevésbé laposak, horog alakú képződmény nélkül, sárgától a sötét barnáig változhat a színe, nagy köldökkel, világosabb, gyakran egy sötétebb gyűrűvel összenőve, tövissel, vagy tövis nélkül.

Gyógyhatása:

Törpefenyő – amely főként nagy magasságokban, az Alpokban és Kárpátokban, de fellápokban is megtalálható – régebben köptető hatása miatt szívesen használták légúti panaszokra, de vízelhajtó és gyulladáscsökkentő gyógyszerként is alkalmazták.

Mivel azonban a faj ma már szinte mindenütt természetvédelmi oltalom alatt áll, nem szabad gyűjteni.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület