Virágos kőris – Fraxinus ornus

Alak:

Fa,6-8 m magas, kerek koronájú, a rügyek szürkésbarnák. 

Hajtás: 

Szürke, sima. 

Levél:

15-20 cm hosszú, a levélkék hetesével állnak, hosszúkás-tojásdad, nyeles, 3-7 cm hosszú, a csúcsi levelek tojásdadok, szabálytalan fűrészesek. A színi oldal sötétzöld, fonáka világosabb, a főlevélér csak a levélalapnál szőrös. 

Virágzat: 

Sűrű csúcsi, 10 cm hosszú ugyanilyen széles bugavirágzat, fehér hamvas, a virágzás a levélhajtással együtt történik május, júniusban. 

Termés: 

Keskeny hosszúkás, 2,5 cm hosszú, a mag keresztmetszete ovális. 

Előfordulása:

Dél-Európában, Kis-Ázsiában vegyes lombú erdőkben honos, a Kárpát-medencében éri el elterjedésének északi határát, nálunk száraz tölgyesekben, karsztbokor erdőkben él.

Gyógyhatása:

A virágos vagy mannakőris nem azonos a bibliában szereplő mannával.

Megsebzett kérgéből levegőn megszilárduló nedv szivárog, amely a levegőn megszárad, és begyűjthető. Ez az édeskés „manna” már a középkorban is igen keresett volt.

Velencébe a 9. század óta szállítják Szicíliából.

Fő hatóanyaga a mannitol nevű cukor alkohol, amely székrekedéskor enyhe hashajtó, lényegesebb mellékhatások nélkül, így gyakran adják kisgyerekeknek is egy pohár tejjel, vagy legyengült, idősebb embereknek.

Ezen kívül cukorbetegek cukorpótlóként is használják.

Támogatóink:

Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Szegedi Tudományegyetem

Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.

Európa Jövője Egyesület